Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-02-01 / 3. szám

1976. XIII. évf. 3. sz.

Hazai Tudósítások

2.

A magyarországi árreform

A TÉNYLEGES RÁFORDÍTÁSOKHOZ IGAZODÓ ARAK

Magyarországon a fogyasztói árszínvonal tavaly 3,8 százalékkal haladta meg az 1974. évit, az idei népgazdasági terv pedig 4,5 százalékos növekedéssel számol. Ez korántsem azonos még a nyugati világban tapasztalható inflációs jelenségekkel, de a hazai viszonylatban az előző éveknél magasabb aráiy érthetően élénken foglalkoztatja a közvéleményt.

Az áremelkedések egy része a lakosságnak csupán egy kisebb hányadát érinti, az építőanyagoké például elsősorban az üdülő- és vikendház-épitőket, mert a lakásépítés hitelfeltételeinek, kedvezményrendszerének módosításával a széleskörű hatásokat jórészt közömbösitik. Viszont bizonyos papíráruk drágulását, vagy például majd a hús- és hentesáru előre bejelentett, ez év közepén esedékes áremelését mindenki közvetlenül és naponta érzékeli.

Szigorú ellenőrzés

Az áremelésnek természetesen senki sem örül, bár a népgazdasági terv már ezzel számolva irányozza elő a bérek és a jövedelmek emelését, és biztosítja, hogy az életszínvonal az idén is tovább javuljon. A húsárak emelésével egyidejűleg pedig külön kiegészítő juttatást kapnak a bérből élők, emelik a nyugdijakat és a családi pótlékot, valamint a gyermekgondozási segély összegét is. Az életszinvonal-emelés ténye mindenki számára nyilvánvalóbb lenne, ha stabil árak mellett és szerényebb nominálbér, illetve nomináljövedelem növekedéssel valósulna meg. Gazdasági megfontolások mégis elkerülhetetlenné teszik az árak változását. Az árak ugyanis a gazdaságban fontos szerepet töltenek be. A termelés területén befolyásolják a gazdasági döntéseket, módosítják a fogyasztás szerkezetét, hatnak a kereslet alakulására. Az árpolitika célja, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termékszerkezet korszerűsítésére, a minőség javítására, a gazdaságos termelésre irányuló célok. De tartósan a fogyasztói árak sem maradhatnak el a termelési költségektől, ezért - éppen a gazdasági fejlődés érdekében - egyes fogyasztói árakat is emelni kell. Már az 1968-ban megkezdett gazdasági reform magában foglalt egy olyan áárreformot, amelynek végrehajtásával fokozatosan a tényleges ráfordításokhoz kivánták igazítani a fogyasztói árakat.

Az árak mozgását azonban a kormány szigorúan ellenőrzi és megfelelő keretek között tartja. A termékek - főleg az élelmiszerek, valamint a szolgáltatások viszonylag széles köre - lényegesen olcsóbb, mint amennyibe azok valójában a társadalomnak kerülnek. A tényleges ráfordítások és a fogyasztói árak, a szolgáltatások dijai közti különbözetet az állami költségvetésből egyenlítik ki.