Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-09-15 / 18. szám

1976. XIII. évf. 18. sz.

Hazai Tudósítások

13.

A pesti Nemzeti Színházban 1872 április 3-án Katona József Bánk bánjának Gertrudisaként mutatkozott be, majd rövidesen a Lear király Goneriljeként lépett színre. A Nemzeti Színháznak (egy év megszakítással) haláláig a tagja, - 1901-től örökös tagja maradt. • Jászai Mari elsőnek alakította sikerrel magyar színpadon az antik tragédiák - főleg Szophoklész - hősnőit: Antigonét, az Oidiposz király Jókasztéját, Elektrát, melyet Nagyváradon szabadtéren is eljátszott. Shakespeare húsz nőalakjának ő volt a leghívebb magyar tolmácsolója, de óriási sikereket aratott Racine Phédrájában, Goethe Egmontjának Pármai Margitjában, Schiller Stuart Máriájának Erzsébetjében, Grillparzer Sapphójában és Medeájában.

Természetesen nem hiányzottak műsorából a legjobb magyar darabok heroinaszerepei: ő volt Madách: Az ember tragédiája pesti premierjének Évája, remeklő alakítást nyújtott Vörösmarty Csongor és Tündéjének páratlan realizmussal megrajzolt, vén Mirigy boszorkányában, Teleki László A kegyenc cimü drámájának Júliájában, Herczeg Ferenc: Bizánc cimü színmüvének Iréné császárnőjében.

A pálya csúcsán

A kritikusok versengtek alakításának méltatásában, s a cikkek garmadát írták különösen Medea és Élektra-produkciójáról, melyben pályájának legmagasabb csúcsára emelkedett. Alakítása maga volt az egyszerűség és egységesség, "lényének mindig kiütköző ünnepies jellege ezekben egyenesen visszautalt a görög tragédia vallásos eredetére." A versmondásnak is nagy művésze volt, kivált a magyar lira legnagyobbjáért, Petőfi Sándorért lelkesedett.

Késő öreg koráig olthatatlan művelődési vágy fütötte: megtanult németül, franciául, angolul és görögül, hogy legkedveltebb költőit és azok drámai műveit eredetiben olvashassa. Irt tárcákat, novellákat, emlékezéseket, sokat levelezett és fordított; a Nemzeti Színház az ő fordításában adta elő Ibsen: John Gabriel Borkmann cimü szinjátékát. (Ibsen egyébként egy alkalommal Budapesten jártakor látta a színpadon is és a legnagyobb elragadtatás hangján szólt róla.)

Élete utolsó éveit egy kis dunántúli faluban töltötte teljes visszavonultságban. "Életem a kezdet nehézségei után - irta - rövid fölrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba." E "visszaszállás" napja: 1926. október 5-e volt.