Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-07-15 / 14. szám
1976. XIII. évf. 14. sz. Hazai Tudósítások 13. Óhazai körkép Korszerűsítik az Eötvös-ingát Eötvös Loránd, az 1919-ben elhunyt nagy magyar fizikus világszerte ismertté tette nevét gravitációs vizsgálataival és híres ingájával, amellyel a földi nehézségi erő helyi változásait és az elmozdulások idejét mérte. Az inga gyakorlati alkalmazása módot nyújtott a föld alatti rétegeződések felkutatására és megalapozta a magyar geofizikai kutatásokat. A kísérletekből levont elméleti tételével pedig a magyar fizikus alapot szolgáltatott Einstein általános relativitáselméletéhez . Most a budapesti Tudományegyetemen, amely Eötvös nevét viseli, elkészítik a> hires miiszer korszerű változatát. Az uj inga legfontosabb része változatlanul egy leheletfinom, erős fémszál, de a méréseknél ólomtéglák helyett higanyfalat alkalmaznak és kiküszöbölik a föld belső mozgásából származó rezgéseket. Az uj ingával végzendő kísérletekbe külföldi kutatóintézetek is bekapcsolódnak, igy a Lomonoszov Egyetem csillagvizsgáló intézete, valamint egy trieszti geofizikai intézet, ahol ugyancsak végeznek a budapesti tapasztalatok alapján korszerűsített műszerrel vizsgálatokat. Az uj Eötvös inga-kisérleteknek az a célja, hogy megállapítsák, hogyan hasznosítható az inga a geofizikai mellett asztrofizikai, űrkutatási vizsgálatokban. A kutatók úgy vélik, egy űrhajón végrehajtott Eötvös-inga kísérlet igen kedvező eredményt produkálhatna, ugyanis a kozmoszban teljes a vákuum, nincs zavaró hőtényező és az inga mikrovastagságu fémszálára akár több tonna súlyt is rá tudnának akasztani. Ezzel a világűrben igen pontos funkcionáló műszert alkothatnának, amely lehetővé tenné parányi erők mérését is. Illyés Gyula - norvégül Az 1973-as Petőfi-válogatás után újabb magyar verseskötet jelent meg Norvégiában, amely Illyés Gyula lírájából ad Ízelítőt a norvég olvasónak. E kötet megjelenése is, akár az előzőé, Sulyok Vince nevéhez fűződik, aid a magyar irodalom norvégiai terjesztésében kifejtett színvonalas munkája elismeréséül a közelmúltban elnyerte Oslo város forditói diját. Ez a dij remélhetőleg a magyar irodalom felfedezését is jelenti. A kötet mindössze negyven verset tartalmaz, de ezen a szűk kereten belül igyekszik a költő egész lírai pályafutását felölelni: az első vers megjelenési dátuma 1929, az utolsóé 1973. Az "Egy európai jelentőségű költő" címmel megjelent előszó röviden ismerteti Illyés életrajzát, munkásságának kiemelkedőbb korszakait és ügyesen felhasználva az immár norvégül is hozzáférhető Petőfi-anyagot, összehasonlító módszerrel is próbálja minél egyértelműbben megvilágítani a költő alakját. A könyv végén rövid bibliográfia hivja fel a különféle - főleg külföldi - Illyés-kiadásokra az olvasó figyelmét. A fordítás munkájában Sulyok Vincén kívül részt vett a fiatal, tehetséges norvég költő, Knut Ödegard is. A fordítók nem az elterjedt nyugat-európai gyakorlat hívei, vagyis nemcsak tartalmi, de formai hűségre is törekednek. E feladat bonyolultsága a szokásos nehézségeken kívül még a magyarról norvégra való fordítás hagyománynélküliségében is rejlik. Ha ezt tekintetbe vesszük, az Illyés-forditások igen jónak bizonyulnak. Fő erényük a tartalmi pontosság, a szavak eredeti jelentésének lehető legszorosabb megközelítése. Különösen jól érvényesül ez a precizség
