Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-06-01 / 11. szám
1970. XIII. évi. 11. sz. Hazai Tudósítások 9. Portrók - a múltból A BALATON FESTŐJE: EGRY JÓZSEF Huszonöt évvel ezelőtt - 1951. junius 19-én halt meg a modem magyar festészet egyik legeredetibb, legnagyobb tehetsége, Egry József. Proletárfestőként indult, Franciaországban és Belgiumban folytatott tanulmányai után hazatérve a Balaton-parti Keszthelyen és Badacsonytomajban élt. Nagysikerű kiállításai voltak Berlinben, Drezdában, Hamburgban, Velencében s természetesen Budapesten. Szuggesztiv erejű képei - többségükben balatoni témájúak - a Nemzeti Galériában, s dunántúli múzeumokban: Pécsett, Keszthelyen, Kaposvárott, s magángyüjtőknél láthatók. Az ország nyugati felének erdős-dombos vidékén, egy szürke kisközségben (Zalaujlakon) született. Szülei szegényes otthonában - a hagyományos Jézust ábrázoló olajnyomaton kívül - semmiféle képet sem látott. De gyermekkori csavargásai, csatangolásai közben annál többször ragadta meg a táj varázsa, a dombok-erdők szépsége, a közeli Zala folyó, s a Kis- Balaton fölött napszakonként változó csodálatos fényjáték, s ekkor még csak tudat alatt: a természet és ember viszonya, örök együvétartozása. Később szüleivel együtt Budapestre került, de Egry proletársorsa nem változott. Tehetségére mégis felfigyeltek, első mestere Korcsek János volt a Képzőművészeti Főiskolán, de a tandijat Szinyei Morse Pál (1845-1920, a világhírű Majális alkotója), az intézet igazgatója fizette be helyette. Korcsek pártfogásával Münchenbe került, Lyka Károlynak, a jeles művészettörténész Írónak (a Művészet szerkesztőjének) segítségével pedig franciaországi tanulmányúihoz jutott. Hazatérve - úgy vélte még mindig nem eleget tud - ismét a Képzőművészeti Főiskolán folytatott stúdiumokat Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly (1862-1917) mellett. Millet és Meunier nyomán 1912-ben egy áldozatkész mübarát támogatásával hosszabb tanulmányutat tett Belgiumban, s ezidőtájt festett konturos, stilizáltan komponált, kissé szecessziós képei Millet, Tumer s a belga Meunier sajátosan átszűrt, egyénitett hatását mutatják. E nemben legmaradandóbb alkotása A kikötőmunkások. Az első világháború kitörése után katonáskodott, majd 1918-ban hazatérve a Balaton parti kisvárosban, Keszthelyen telepedett le. Ettől kezdve - rövid pesti tartózkodásaitól eltekintve - haláláig itt és a közeli faluban, Badacsonytomajon élt. A két háború között több festészeti dijat nyert (Emst-dij, Szinyei tájkép-dij stb.), s kiállításain - Berlinben, Drezdában, majd Hamburgban is - feltűnt a plain air törekvéseket és a konstruktivista irányokat egyesitő, nagyhatású, drámai erejű képeivel. Jónéhány vallásos tárgyú vásznat alkotott, (Ábel, Keresztelő Szt. János, Szt.Kristóf), de a huszas évektől kezdve egy-két elkinzott vonásokat mutató önportrén kivül szinte csak a Balatont festette. De azt minden évszakban, minden napszakban, minden időjárási helyzetben, (Napfelkelte a Balatonon, Lemenő nap, Balatoni pásztor, Szigligeti kúpok, Vitorlaigazitó stb.). Utolsó külföldi útja Szicíliába vezetett (1930-ban), nyilván oda is a napfény és a víztükör fényjátéka vonzotta.
