Hazai Tudósítások, 1975 (12. évfolyam, 1-23. szám)
1975-11-15 / 22. szám
1975. XII. évf. 24. sz. Hazai Tudósitások 8. Babi ts M ih ály : HALAVÁNY TÉLI RAJZ Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyürü szivünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, mig körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. Babits Mihály (1883-1941), a Nyugat első nemzedékének Ady és Móricz Zsigmond mellett legnagyobb egyénisége, költő, műfordító, esszéista, regényíró. Fenti versähen páratlan érzékenységgel idézi fel a téli hangulatot, az ünnepkör családias, meghitt melegét, s a tájakon, országhatárokon, földrészeken átsugárzó szeretetet.
