Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-02-01 / 3. szám
1974. XI. évf. 3. sz, Hazai Tudósítások 7. A statisztikai vizsgálat a szociális szolgáltatások közül a nyugdíjellátást és a gyermekgondozási segélyt emelte ki. 1870 végén az ország lakosságának 14 százaléka volt nyugdíjas. 1970-ben 15 százaléknál magasabb volt a nyugdíjasok száma Heves, Nógrád és Somogy megyékben, 10-13 százalék közötti volt Szabolcs-Szatmárban, Fejérben, Bács-Kiskunban, Borsodban, Hajdu-Biharban, Hevesben és Veszprémben. A kifizetett havi átlagos nyugdijösszegek a legmagasabbak az ipari megyékben, közöttük is Komárom megyében. A legalacsonyabbak Szabolcs-Szatmárban. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kereső szülő nők aránya Komárom, Győr és Veszprém megyében volt a legmagasabb (76 százalék), a legkisebb Hajdu-Bihar és Bács-Kiskun megyében. A lakás- és a kommunális szolgáltatás mutatói az egyes megyék lakosságának a legfontosabb szükségletekkel való ellátottságát jelzik. Az ország lakásállománya 1960 és 1970 között 13,9 százalékkal gyarapodott, és a szobaszám szerinti összetételben a döntő fordulat 1971-ben következett be, a kétszobás lakások száma elérte az egyszobásokét. Ez az arány Baranya és Tolna megyében a legkedvezőbb, ahol az egyszobás lakások aránya 30 százaléknál alacsonyabb, a három- és több szobás lakásoké 17, illetve 18 százalékos. A legtöbb egyszobás lakás Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdu-Bihar megyében van, arányuk még mindig meghaladja az 50 százalékot. A megyei városok között a legjobb mutatója Pécsnek van (36,5 százalék), a legrosszabb Debrecennek (53 százalék). A viz- és gázvezetékkel és villannyal ellátott 1 alvások aránya alapján a megyék rangsorában Győr-Scpron, Komárom és Baranya vezet, az utolsó helyek megyéi Bács-Kiskun, Békés és Szabolcs-Szatmár. Rendkívül nehéz egyértelmű ellátottsági sorrendet felállítani, körülményes a komplex ellátottsági szint meghatározása, mert nagy az egyenlőtlenség. A relativ fejlettségi színvonal megközelítő meghatározására az alábbi statisztikai mutatószámot használta az országos elemzés: 1000 bölcsődés korúra jutó hely; 1000 óvodás korúra jutó hely; 1 osztályteremre jutó általános iskolai, középiskolai, szakmunkástanulók száma; 10 ezer lakosra jutó orvosok száma; 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma; egy általános orvosi körzetre jutó lakosok száma, 1000 lakosra jutó sajtóterjesztés; 1000 lakosra jutó könyvállomány; egy főre jutó háztartási villamosenergia-felhasználás; a közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya; a villanyvezetékkel ellátott lakások aránya; a vízvezetékkel ellátott lakások száma, a gázzal ellátott lakások aránya; 100 szobára jutó népesség. A felsorolt mutatók szerint négy csoport alakítható ki. A legfejlettebb megyék közé tartozik Csongrád, Fejér, Heves és Komárom. A fejlettebb csoportba Baranya, Borsod és Veszprém. A közepesen fejlett csoportba Nógrád, Somogy, Szolnok, Tolna, Vas és Zala. A gyengén fejlett csoport megyéi Győr-Sopron, Bács-Kiskun, Békés, Hajdu-Bihar, Pest, Szabolcs- Szatmár. A szerző az összehasonlító vizsgálat tapasztalataiból figyelemre méltó konzekvenciákat von le. Megállapítja, hogy az egyes megyék helyzete a társadalmi szolgáltatások egyes fajtáival való ellátottság szempontjából különböző, és végeredményben annak a megyének a helyzete kedvező, amelynek az ellátottsági színvonala egyenletes, ha nem is mindenben a legmagasabb. Az egyenetlen fejlődés ugyanis káros, és gátolhatja az ellátottság bizonyos fajtáinak nagyobb ütemü fejlődését, A közművesítés elmaradottsága például több megyében a lakásépítkezések fejlődését akadályozza. A gyors ütemü iparosodás nem jár minden esetben együtt a társadalmi szolgáltatás színvonalának hasonló ütemü fejlődésével, és ez elkerülhetetlenül feszültségeket okozhat, visszahat a gazdasági fejlődés ütemére is.
