Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-10-01 / 19. szám
1974. XI. évf. 19. sz, Hazai Tudósítások 13. A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ÉS A KÉT IRINYI Bensőséges ünnepség keretében két uj dombormüvet lepleztek le Debrecenben a Református Kollégium falán: Irinyi János és Irinyi József arcképét. Irinyi János és Irinyi József a debreceni Kollégiumban tanultak, mindketten a Kollégium hires tanítványai közé tartoznak, életük és sorsuk egy-egy szakasza Debrecen városához kapcsolódik. Kétségtelen, hogy a két Irinyi közül János az ismertebb. Neve összeforr a gyufa történetével. Irinyi János 1817. március 17-én született Debrecen szomszédságában, Nagyiétán. Apja, a maga korának egyik jelentős mezőgazdasági írója és szakembere, a Kollégiumban taníttatta János fiát, majd innen a bécsi műegyetemre küldte, ahol kémiai tanulmányokat folytatott. Közben elvégezte a hohenheimi gazdasági főiskolát is. 1836-ban fedezte fel a zajtalanul gyuló foszforos gyufát. Sajnos, Irinyinek nem volt elég praktikus érzéke ahhoz, hogy zseniális találmányával nemzeti iparunkat gazdagította volna. Kis gyufagyára, amelyet 1840-ben Pesten alapított, csak 1848-ig működött. A szabadságharc idején a feltaláló Irinyi János a 48-as ifjak egyik vezéralakja lett, ő szövegezte a hires 12 pontot. Később Kossuth Lajos az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezte ki. O irányította Nagyváradon a lőporgyártást és az ágyuöntést. A szabadságharc bukása után bujdosott, majd börtönbe került. Innen kiszabadulva Debrecenben keresett menedéket, az István Gőzmalomnál kapott alkalmazást. Vegyészeti kísérleteit azonban nem hagyta abba, több ilyen tárgyú müve, cikke jelent meg. Különösen jelentősek a talajjavítással kapcsolatos eredményei. A mezőgazdasági géptan területén is említésre méltó tevékenységet fejtett ki. Irinyi János nagyságát kora nem ismerte fel. Amikor 1895 december 17-én Vértesen meghalt, gyászjelentésére rányomtatták ugyan, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, de ez tévedésből történt. Tudós és feltaláló volt, azonban a Magyar Tudományos Akadémián nem kapott helyet, pedig megérdemelte volna. Irinyi József újságíró, műfordító és politikus volt. 1822-ben született. Előbb Nagyváradon, majd a debreceni Kollégiumban tanult a jogi karon. Amig testvérbátyját a természettudományok, őt inkább a sajtó, a politika érdekelte. Ezzel magyarázható, hogy még egészen fiatalon utazásokat tett Németországban, Angliában, Franciaországban, utijegyzeteit, tudósításait azonban a cenzúra miatt csak külföldön adhatta ki. Hazatérve a Pesti Hírlap munkatársa lett. A 48-as márciusi fiatalok egyik vezéralakja ő is. Bátyjával együtt küzd a haladásért, a szabadságharc eszméiért. Képviselővé választják, majd Párizsban tanácsosként működik Teleki László követ mellett. Az országgyűlés munkájába Debrecenben kapcsolódik be, 1849. január 9-től május 21-ig tevékeny tagja a képviselőháznak. A szabadságharc bukása után Haynau halálra Ítéli, de kegyelmet kap. Később Pesten telepedik le, a politikával azonban már nem foglalkozik. írói, újságírói tevékenységet folytat. Mély humanizmusára, az elnyomottak iránti együttérzésére jellemző, hogy 1853-ban elsőként fordítja magyar nyelvre Beecher-Stowe; Tamás bátya kunyhója cimü munkáját. Jogtudományi müve az 1790-91-i országgyűlés vallásügyi törvényeinek történetével foglalkozik. Fiatalon, 37 éves korában halt meg Pesten. bronzból. A két Irinyi dombormüvét Meszes Tóth Gyula szobrászművész készítette
