Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-03-15 / 6. szám
1973. X. évf. 6. sz, Hazai Tudósítások 6. A MAGYAR VILÁG HÍREI Melyik a gyermek anyanyelve? Előkészületek a II. Anyanyelvi Konferenciára A jelek szerint a külföldön élő magyarság és az óhaza közötti kapcsolat Jelentős fórumává válnak a Magyarországon rendezett anyanyelvi konferenciák. Az első ilyen tanácskozást, mint ismeretes, 1970-ben tartották meg, a következőre ez év julius 29. és augusztus 6. között Szombathelyen kerül sor. A két konferencia között fokozódott a kapcsolat és az együttműködés a világ különböző országaiban működő magyar nyelvtanítással foglalkozó iskolák és a magyarországi intézmények, elsősorban a Magyarok Világszövetsége között. A II. Anyanyelvi Konferencia előkészítésében nagy szerepet vállalt az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Magyar Nyelv Barátai Körének Előkészítő Bizottsága. A védnökségben, illetve a bizottságban fontos munkát végeznek az óhaza határain kívül élő személyiségek; pedagógusok, papok, újságírók. Az ő közreműködésük alapján a magyarországi szakemberek világosabban látják a külföldön szétszórva élő magyarság helyzetét és ennek tudatában dönthetnek például a külföldiek számára készülő magyar nyelvkönyvek tartalmi, módszertani kérdéseiről, E nyelvkönyvek szerkesztői közül dr.Ginter Károly, Maróti Gyula és dr.Szende Aladár az Egyesült Államokban és Kanadában több magyar iskolát látogattak meg és tapasztalataikat hasznosítják munkájukban. Néhány példa arra, hogy miért van szükség ilyen tapasztalatcserére, látogatásra. Az amerikai tanítók megállapítása szerint az ottani magyarszármazásu 15-16 éves fiatalok magyarnyelvi szintje általában az óhazai 9-10 éves gyerek nyelvi ismeretének felel meg. Ha tehát magasabb szintű,életkoruknak,szellemi érettségüknek megfelelő, irodalmi, történelmi anyagot tanítanának nekik olyan nyelvi szinten, amilyenen a magyar 15-16 éveseket tanitják, abból vajmi keveset értenének meg. Ugyanekkor ezeket a fiatalokat nem lehet visszaültetni a 10 évesek könyve mellé, mert az túl alacsonyszintű művelődési anyagnak felelne meg. Meg kell tehát találni az áthidaló módszert.Apárizsi Magyar Házban népszerűek a magyar tánccsoportok. 20-24 éves fiatalemberekből tevődnek össze, olyanokból, akik 10-14 éves korukban mentek el Magyarországról. Ezekkel a fiatalemberekkel beszélve az első pillanatokban úgy tűnik, hogy azok nagyon jól, sőt tökéletesen beszélnek magyarul. Mihelyt azonban olyan témára kerül sor, amelyekről még nem tanultak az általános iskola VI, - VII. osztályában - azokban az években, amelyeket még itthon töltöttek - abban a pillanatban megakad a társalgás. E témakörben már csak franciául tudják magukat kifejezni. Végeredményben tehát a 24 éves, magukat magyaroknak valló fiatalemberek magyarnyelvileg gyermekek maradtak. Mindezeket figyelembe véve okvetlenül felvetődik a kérdés; melyik a gyermek anyanyelve? A hagyományos, a szó elemeiből kiinduló értelmezés szerint az anyanyelv az a nyelv, amelyet az édesanyjától tanul meg a gyermek, amelyre rakódik, amely köré épül a többi nyelv ismerete. Az értelmezés érvényes mindaddig, amig a gyermek olyan nyelvi környezetben él, mint amilyen nyelven otthon maga is tanult. A fenti példák viszont azt bizonyítják, hogy az angol, a francia vagy más nyelv általában nem az otthoni magyar köré rakódik, hanem a helyébe lép. Annak a magyar édesanyától született gyermeknek, aki angolban, franciában, németben stb. nem vét a nyelvhasználat szabályai ellen, de magyarul már hibásan beszél, annak az anyanyelve inkább a jól beszélt nyelv. Persze nem a kifejezésen van a hangsúly, lehetne úgy is fogalmazni, hogy a jól beszélt nyelv a bázisnyelve a gyermeknek és igy az anyanyelv fogalma megmaradna eredeti értelmében. A lényeg azonban az, hogy ezeknek a gyermekeknek különleges, minden lehetőséget számbavevő könyvekre van szükségük, hogy megismerjék a magyar kultúrát, megőrizzék a magyar nyelvet.