Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-03-15 / 6. szám
1973. X. évf. 6. sz Hazai Tudósítások 4. Petőfi nyomában VAJDA PÉTER SÍRJÁNÁL SZARVASON "S ha sirhalmához mentek: ejtsetek Reá egy könnyet, mert megérdemel" (PetőfhVajda Péter halálára) Szarvas - Tessedik Sámuel városa - most ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. Hires iskolaváros volt mindig. Evangélikus gimnáziuma, tanítóképzője, később tanítónőképzője sok jeles embert, kiváló tudóst adott hazánknak.Petőfi nyomát is fellelhetjük. A nagy költőről érdekes tárgyi emlékeket őriz Kovács Jánosné, született Palcskó Márta. Tulajdonában van egy kék szinü, fajansz virágos mintájú tányér, melyről Petőfi étkezett Szarvason - Jancsovics Istvánnál. Őriz egy szalonasztalkát is, amelyen Petőfi a "Szörnyű idő" cimü versét irta Mezőberényben, Olraiéknál. Placslcó Márta édesapja, néhai ifj.Placskó István szarvasi evangélikus lelkész és rokonai: idős Kdlár János ügyvéd, Benka Gyula gimnáziumi igazgató elbeszélései alapján állította össze az alábbi visszaemlékezést. A bukásban levő szabadságharc utolsó heteiben Petőfi egy napot töltött Szarvason: 1849. julius 4-e délutántól julius 5-e délutánig. Petőfi menekült sok csalódása és kellemetlensége elő. Biztonságba akarta helyezni családját, s falusi csendben kivánt eltölteni pár hetet, mintha érezte volna a közeledő végzetet. Régi iskolatársa, Olrai Petrich Soma otthonába igyekezett Mezőberénybe. Kecskemétről indult; Szolnok, Öcsöd, Szentandrás, Szarvas volt az útirány Mezőberénybe. Forró júliusi nap perzselte az Alföldet. Az országutakon porfelhő szállt, melyet a vágtában rohanó lovaskocsik, hadi futárok, hírhozó nemzetőrök vertek fel, hiszen akkor még köves ut nem volt. Vitték és hozták a híreket, postát, parancsot. Ezen az utón jött egy echós kocsi, két szürke lóval, s benne ült a Petőfi-család. Késő délután érkeztek meg. Velük egyidőben jött egy futár is. Az utcán nagy volt a forgalom, sokan várták a harctéri hireket, s nézték a tovasiető futárokat, akik Csabára, Gyulára, Szentesre tartottak. Ebben az izgalommal hevített órában a poros echós kocsival senki sem törődött. Nem is sejtették, hogy kik ülnek benne. Utasa - a magas, sovány, tüzesszemü ifjú ember - a vendégfogadót kereste. Rövid szemlélődés után,kis útbaigazítással, a FŐ utcán (ma: Szabadság ut) meg is találták a Bárány Vendégfogadót. (Az egykori épület helyén ma a városi egészségház áll.) Fáradtak voltak az utasok, nagy utat tettek meg. Vacsora után a fiatalasszony hamar lepihent. A dajka a kisgyermekkel foglalkozott. Petőfi kijött a tornácra, s az öreg fogadóssal beszélgetett a szomorú és nehéz időkről. Győr elfoglalásáról esett szó. "Szörnyű időket" élünk - hajtogatta egyre Petőfi. Az öreg vendéglős előhozta a vendégkönyvet, hogy szíveskedjen a nevét beirni. Nagy volt a meglepetése, amikor a lámpa világ mellett olvasni kezdte a vendég nevét. Újra olvasta, majd betűzte: Pe-tő-fi Sándor, neje Szendrey Julia és fia Zoltán, valamint a kisfiú szoptatós dajkája. Nem akart hinni a szemének. Petőfi megkérte az öreg fogadóst, hogy értesítse Jancsovics István evangélikus lelkészt érkezéséről. Ó - vagyis Petőfi - már régebbről ismerte Jancsovics Istvánt. Mezőberényben találkozott vele Orlaiéknál. A lelkész kalauzolását kérte, szerette volna meglátogatni Vajda Péter sírját az Ó-temetőben.
