Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-11-01 / 21. szám
1973. X. évf. 44 . sz, Hazai Tudósítások 14 UJ VERSEK Simon Lajos: MINT AZ AKÁCCAL A FÖLD Én úgy vagyok veled, édes Magyarország, mint az akáccal a föld: látszólag én táplállak munkám lehulló lombjaival, pedig húsodból vagyok, onnan nőttem fel érdememig, ezer, meg ezer köldökzsinóron át szivedből élek, mióta megszülettem, igy nem csoda, hogy volt bennem erő átkelni annyi lehetetlenen, és bátorság is, elszánt puliként visszavicsorogni, még akkor is, ha komondor-magas volt némely ellenfelem. Vitó Zoltán: A "TRAGÉDIA" MARGÓJÁRA (Dialóg-s zonett) A FÖLD SZELLEME: Ember, magadba bízzál legelőször, s utószor is, mert másképp nem lehet!: Ha van elég erőd a harchoz, győzöl; Ha nincsen, akkor minden elveszett. Lesz majd, hogy véred s verejtéked gőzöl, s a sok kudarctól lelked megremeg, - de tarts ki végsőkig saját erődből mert nem segítenek az istenek! ÁDÁM: Ifjú kedvemnek szárnyait letörni sosem fogja a vészek jóslata, mert minden vészben jó-hitét megőrzi töretlenül az ember: s nincs maga! Te légy vezérem tiszta értelem; gondos szülőm, szép kincsem, fegyverem!
