Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-06-15 / 12. szám
Hazai Tudósítások 10. 1973. X. évf. 12. sz. Mesélő múlt AZ ORSZÁGBÍRÓ VÉGRENDELETE Előkelő, dúsgazdag földesur volt Báthory István, az ecsedi vár birtokosa. (Nem azonos azzal a Báthory Istvánnal, akit a lengyelek királyuknak választottak.) Ez a Báthory, Rudolf király idejében országbíró volt. Vonzódott Bocskay István szabadságmozgalmához s föltehetően csak betegsége gátolta abban, hogy tevőleges segítséget nyújtson a Béccsel hadakozó fejedelemnek ... Hogy miként gondolkodott a XVII. század elején egy hazafias érzelmektől áthatott közéleti ember, az jól tanulmányozható Báthory István 1603. február 28-án kelt végrendeletén. 91, sajátkezüleg irt oldalon fennmaradt végakarata szerint, a gyermektelen országbíró hatalmas birtokai rokonaira maradtak. Meghagyta a végrendelkező, hogy pompa nélkül, de rendje szerint őt megillető tisztességgel temessék el. Kikötötte; meg ne fürösszék koporsóba tétele előtt! Szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy koporsójára keresztet ne varrjanak, mert az "afféle pápai bolondság". A temetés költségeire (például a prédikátorok, kántorok, éneklő deákok, jelenlévő szegények fizetségéül) 300 aranyat, 300 tallért, további 1000 tallért rendelt. Igazságosságra törekvő gondolkodása sejthető abból, hogy külön hangsúlyozta; jobbágyait "egy fillér marhában se rójják meg", még akkor se engedjék őket a temetésre költeni, ha azok maguktól ajánlanák azt fel. Sőt - nyilván arra gondolván, hogy a végrendeletben is a "pénz beszél" - utóbb még 200 tallért csatolt temetési költségeihez, nehogy végső tisztessége "más ember siráma" árán történjen meg. Az országbíró hagyatkozása egyébként becses adalékot nyújt azoknak is, akik a mohácsi vész utáni évtizedek magyar főurainak életmódját kutatják. Rengeteg arany és ezüst kincs sorsáról intézkedett Báthory. Szerepelt a felsorolt drágaságok között Hunyadi Jánosnak és Mátyás királynak több használati tárgya; némelyik darabról följegyezte, hogy azt ő csináltatta. Nyilvánvaló, hogy udvartartásához ötvösművész is tartozott. (Az akkori magyar ötvösök tehetségét közgyűjteményeink jónéhány darabja dicséri ma is.) Abban az időben drága portéka volt a ruhanemű. A mohácsi csata halottait - ez volt a dolgok rendje - ruha nélkül temették el, mert a halott katonák öltözéke a győztes sereg zsákmánya volt. Az országbíró végrendeletében fontos helyet foglalt el a drága "öltöző ruháiról" való intézkedés. Azokat nagyrészt Tatay István nevű hűséges szolgájának gyermekeire testálta. Két hírneves örököse is volt. Könyveit majdnem az utolsó darabig Báthory Gáborra, a későbbi erdélyi fejedelemre hagyta, akinek tehetségéből és szertelen indulatokból összegyúrt alakja Móricz Zsigmond Erdély cimü remekművének egyik főszereplője. S ugyanabban a könyvben találkozunk Báthory Anna bűnös-szép figurájával is - őt nagy értékű ékszer illette meg Báthory István végakarata szerint ... Nem kevés adósság szerepelt a lelkiismeretes fölsorolásban. Ezek kiegyenlítésére 9000 forintnyi pénz és tetemes mennyiségű arany-ezüst kincs maradt. A legviszásabb sorsú darabjai a hagyatéknak azok a nagy szekrényt megtöltő ékköves, ezüstös egyházi ruhák voltak, amelyekről úgy rendelkezett, hogy fejtsék le róluk az ékességeket s azok árának egyik feléből török kézen levő szegény (és semmiképpen sem főrangú) magyar raboknak, másik feléből pedig szegény diákoknak adjanak támogatást. Följegyzések tanúskodnak arról, hogy örökösei ezt a kikötését nem teljesítették...
