Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1973-06-01 / 11. szám

1973. X. évf. 11. sz Hazai Tudósítások 8. Uj arcú magyar tájak ÜZEMORIÁSOK A MÁTRA TÖVÉBEN Alig egy évtizede még Magyarország határain belül is legfeljebb a szőlőillatu, zamatos könnyű borok kedvelői ismerték a Gyöngyös közelében fekvő Visonta község nevét és ma már ismerős ez a név fél Európában, hiszen országos összefogás és nemzetközi együttműködés eredményeképpen itt épült fel Magyarország két igen jelentős üzeme: a Thorezről elnevezett külfejtéses szénbánya és a ráépült hőerőmű, amely nevét a világ első űrhajósától, Gagarintól kapta. A két üzemóriás impozáns látványt nyújt a Mátra tövében, a 3-as számú főútvonalról Miskolc felé haladva, valamivel Gyöngyös után. A laikus látogató első cso­dálkozása az erőműhöz közeledve: amit lát az lenyűgözően hatalmas. A második csodálkozás: amit lát az lenyűgözően szép. Talán szokatlan ez a megállapítás, de igy igaz. A kazánok, gene­rátorok, turbinák, transzformátorok rendszere, a hatalmas gépek, összefonódó hengerek, külön­böző mérőszerkezetek a rend és harmónia érzetét keltik. Gyönyörködni lehet a központi vezérlő terem vonalaiban, négyzeteiben, köreiben, villogó kapcsolóiban, a számítógépek komor feketesé­gében, a hűtőtornyok ivében, az üveggel borított vasvázakban és a közeli bánya csodálatos színei­ben. Fölül a sárga meddő, alatta a barnásszürke többmillió éves lignit. A szenet hatalmas, kék 270 méter hosszú, száztonnás "őslények" marótárcsás és meritéklétrás kotrógépek jövesztik. Az egész területet behálózzák a nagysebességű szállítószalagok kilométerei. Ebben a bányában süt a nap, nincs mélység és sötétség. Kék ég van az emberek feje fölött, nincsenek kasok, támasztó­gerendák, fúrógépek és csákányok, nincsenek csillék, csak hatalmas teljesítményű gépek, - a legnagyobb gépi berendezés 35 méter magas és 320 méter hosszú - a szén emberi kéz érintése nélkül kerül a meddő alól az erőműbe. Háromezer ember termel itt annyi szenet, amihez mély­művelésű bányában húszezer ember munkájára lenne szükség. A bányát és az erőmüvet Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának jelenlétében május végén adták át ünnepélyesen rendeltetésének. Ahhoz, hogy az uj létesítmények gazdasági jelentőségét kellőképpen ér­zékeljük, tudni kell, hogy Magyarország energiahordozókban szegény, és az ország felkutatott szénvagyonának több mint a fele (55 százalék) lignit. Az alacsony fütőértókü lignitet csak erő­müvekben lehet gazdaságosan felhasználni. A gazdaságosság egyik feltétele, hogy a gyenge minő­ségű szenet szállítási költség ne terhelje és a felhasználás egyhelyen legyen. A Thorez-bánya Magyarország első igazi nagy, külszíni bányája, és ez adja az ország széntermelésének 25-30 százalékát. A bánya geológiai adottságai nem a legkedvezőbbek. Visontán 6 köbméter földet kell megmozgatni és 2500 liter vizet szivattyúzni 1 tonna lignit kitermeléséhez. (A viz nagy részét az erőmű használja fel). E viszonylag kedvezőtlen adatok ellenére is megéri ilyen módon kiak­názni ezt a területet, hiszen az üzem gazdaságosságát a rátelepült erőmű gazdaságosságával együtt kell mérni. Az igy jelentkező mutatók szerint pedig itt kibwattóránként 36 fillér a fajlagos villamosenergia-költség az átlagos magyarországi 38 fillérrel szemben. A bánya körzetében található szénvagyon körülbelül 30 esztendeig ele­gendő az erőmű számára. A szakembereket, a természetvédőket, a földet szerető és féltő em­bereket, a környékbelieket a munka megkezdésekor joggal izgatta a kérdés, mi lesz azután a fölturt föld sorsa? Az eddig lefolytatott kísérletek e kérdésre megnyugtató választ adtak. A bánya saját gazdaságában eredményes rekultivációs kísérleteket folytat. A jövő képe tehát már kibonta­kozott. A hátrahagyott bánya helyén az alaposan megforgatott, lignitporos földön virágzó mezőgaz­dasági kultúra bontakozik ki. Az eddigi megállapítások szerint a volt meddőhányókon jobb a növé­’

Next

/
Oldalképek
Tartalom