Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-05-15 / 10. szám
1973. X. évf. 10. sz Hazai Tudósítások 9. Értékeink A KÉTSZÁZ ÉVES DIÓSGYŐRI KOHÁSZAT IIUMMMHMMM tttf f fM I M M M T f M» MM M »ff Mt f M t! M t JMM MIM t HM M M Ml M M Miskolc vendégei az avasi tévétorony kilátójáról szokták csodálni a diósgyőri óriáskohó tűzijátékát. E biborfény azonban több puszta látványosságnál, a város igazi lényét mutatja. Miskolc ipari város, s e jelzőt tulajdonképpen kohászatának köszönheti, még akkor is, ha ma már közel 200 üzem, vállalat működik itt, köztük az ország egyik legnagyobb gépgyára, a Diósgyőri Gépgyár. Kohászatának köszönheti, mert ebből nőtt ki a város egész ipara. A kohászat bölcsője a Lillafüred fölött húzódó festői szépségű völgyben ringott. Ma már turistacsalogató látványosság az Oskohó, a Mássá Muzeum, a Hámori tó. Mindhárom a hazai vasgyártás történetét idézi. Fazola Henrik egri lakatosmester 1770. julius 28-án kapta kézhez Mária Terézia leiratát, melyben engedélyezték, hogy a diósgyőri kamarauradalom területén vasolvasztó és hámor "létesittessék" - és az üzem 1773-ban már működött is. Fazola a Bükk északi oldalán feltárt vasércet hasznosította, s hogy a kohó vízellátása folyamatos legyen, Lillafüred fölött elzárták a Garadna patait völgyét. így jött létre a Hámori-tó. Az ómassai vasolvasztó 1828-ig üzemelt, ettől kezdve 1871-ig Ujmassán működött az a kohó ("Őskohó"), mely máig fennmaradt, s kedvenc uticélja a lillafüredi Palotaszálló vendégeinek. Kezdetben öntöttvas lábast, üstöt, abroncsot, rudvasat gyártott Fazola. 1848-ban pedig szuronyok, ágyuk készültek Ujmassán, a vörös sipkás honvédeknek. A szabadságharc bukása után - részben a rossz szállítási viszonyok miatt - hanyatlott a kohó termelése, s ezért is telepítették a vasgyártást 1868-ban Diósgyőrbe, jelenlegi helyére. Ettől kezdve a kor színvonalának és a változó igényeknek megfelelően fejlesztették. Termelésének gyors növekedéséhez a 900-as évek elején kétségkívül hozzájárult az első világháborút megelőző fegyverkezés is. 1915 újabb fontos dátum a vasgyár történetében. Ekkor vált külön, s kezdett önálló életet a mechanikai részleg, a mai Diósgyőri Gépgyár elődje. A második világháború jelentős károkat okozott a kohászatnak, az üzemek nagy részét lebombázták. A háború utáni újjáépítő munka ütemét jellemzi, hogy 1945 szeptemberében a kohászat valamennyi üzemében megkezdődött a termelés. A romeltakaritásban, a gépek javításában sok olyan munkás működött közre, aki az időközben Lenin nevét felvett gyáróriás ma is megbecsült "veteránja", aranygyűrűvel jutalmazott nyugdijasa. A kohász szakma a legnehezebbek közé tartozik. Mégis számos munkásdinasztiát találunk az izzó vas birodalmában. A Lehr, vagy a Grasalkovich család több generációja dolgozott, illetve dolgozik itt. Az LKM 18 ezer dolgozója közül körülbelül tízezer törzsgárdista. Az ő munkájuk tette az üzemet nemcsak Észak-Magyarország, hanem az egész ország jelentős ipari bázisává.
