Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-11-15 / 22. szám
1972. IX. évf. 21. sz, Hazai Tudósítások 11. Mindezek ismeretében a városba látogatónak tudnia kell: egy gyors ütemben fejlődő nagyvárosba érkezett, amely kétségtelenül küllemén viseli az ellentmondásokat, de az ellentmondások keveredésében már korántsem a régi dominál, hanem az uj, csak észre kell venni. S aki tudja, hogy ez a város nem csupán a rangja szerint az ország második városa, hanem azzá teszi való élete: dinamikusan fejlődő arculata, szellemi pezsgése, "feljövő" kultúrája, az ország szempontjából is nagyon fontos szerepe s - mondjuk ki bátran: munkásváros lévén - politikai tekintélye, akkor összegezésként igy könyvelhető el ismereteink tárában: Miskolc egy, az ipara által gyorsan formálódó, s öregségéből megifjodó nagyváros, amelynek - Móricz Zsigmond négy évtizede megjósolta - jövője van. És az - egy-két évtized múlva minden bizonnyal mondhatjuk - külön szerencséje ennek a nagy iparvárosnak, hogy olyan szép "háttérrel" rendelkezik, mint amilyen Lillafüred és Tapolca, ahová érdemes kirándulni a város megtekintése után. AKI EL AKARTA FOGNI FERENC JÓZSEFET Akik 1848. januárjában látták Noszlopy Gáspárt, a marcali járás fiatal szolgabiróját, aligha sejtették volna, mi lesz a nagyreményű közhivatalnok sorsa. Negyvennyolc forradalmi gondolatai azonban tüzet gyújtottak a kivételes bátorságu ifjúban. A szabadsághoz való hűsége oly közismertté vált hamarosan, hogy Kossuth őt nevezte ki 1849 tavaszán Somogy és Tolna megye katonai parancsnokává. Még az ez ügyben később hozott haditörvényszéki ítélet is csak teljesebbé teszi a róla, mint jó szabadságharcosról kialakult képet, amikor megállapítja Noszlopy Gáspárról: "... a törvényes kormány által kinevezett tisztviselőket hivatalaiktól megfosztván ezek helyében forradalmi érzelmüeket helyezett, népgyüléseket rendezvén, abban a törvényes kormány ellen kikelvén, a népet elámítottá, a forradalom tévutaira vezette ..." A népi harcmodor hive volt Noszlopy. Ezt egyebek közt az az intézkedése is érzékelteti, hogy Tolna megyében 1849. júliusában gyorsan mozgó, csikóskorbáccsal felszerelt lovascsapatot állított fel. Somogy és Tolna területén toborzott 3000 főnyi gyengén felszerelt csapatával örök nyugtalanságban tartotta Nugent osztrák táborszernagy 8000-es seregét. Amikor a szabadságharcosok hadicsillaga hanyatlóban volt, harcosait Komárom várába küldte, hogy ott később Klapka vezérlete alatt küzdjenek, ő maga kívül maradt az erődítményen és partizáncsapatával folytatta a háborút. Fél évvel az aradi hősök kivégzése után, 1850. áprilisában került először osztrák kézre. A pesti Ludoviceum kórházából sikerült megszöknie. Bujdosni kényszerült, s eközben olyan hazafiakkal ismerkedett meg, mint Jubál Károly műegyetemi tanár (valaha Kossuth házánál volt nevelő), vagy Andrásfy Károly egykori testőrhadnagy, aki lemondott a rangjáról, hogy ne kelljen a zsarnokot szolgálnia - később a magyar seregben huszárkapitány lett. Noszlopy és társai partizáncsapatot szerveztek. Kapcsolatot teremtettek a magyar emigrációval. Az onnan hozzájuk érkezett hírekből arra számítottak, hogy Kossuth hamarosan megérkezik a szabadító seregekkel és ők akkor csatlakoznak hozzá. Jubál révén a csoport közvetlen kapcsolatban volt Figyelmessyvel, az emigráció egyik vezéralakjával, May János nevű megbízottjuk pedig a Törökországban időző Kossuthhoz-is eljutott. Jellemző a mozgalom kiterjedtségére, hogy közvetlenül érintkeztek egy Cézár Berard nevű bécsi forradalmárral, aki Bécsben a Frankfurt városához címzett vendégfogadóban kifejtette nekik azt a tervét, hogy az inasok bevonásával forradalmat robbant ki az osztrák fővárosban. A Noszlopy-csoport birtokába akarta venni Komárom várát és tervet dolgozott ki a Kecskeméten keresztül utazó Ferenc József elfogatására. Mint oly sok hazafias terv, ez is áruláson bukott el. Noszlopyt és társait 1852. novemberében elfogták. Nem sokkal később, 1853. március 3-án Noszlopyt, Jubált, Andrásffyt, továbbá Sárközi Aurélt a vésztörvényszék kivégeztette.
