Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-03-01 / 5. szám
1972. IX. övi. 5 Hazai Tudósítások 14. sz. Ud VERSEK Simon Lajos KÖLTŐK A költőt nem lehet kinevezni, mint mondjuk: diplomatából a nagykövetet, mi nem vagyunk titkos szavazással választhatók, miként a vébé-elnök, avagy a pápa, mi úgy születünk, hogy nem is tudjuk hogyan születünk, mi voltunk egykoron, vagyunk manapság, és holnap is leszünk, mi úgy fakadunk a népből, mint ütés után a vér, vagy olyan természetesen, mint arcon, örömtol a mosoly. Mi vagyunk: fénytol terebélyes óriási fák, de jégpáncélon is áttörő fűszálak is, ha kell! Mi vagyunk: olykor hajlottal! is vissza-szájaló kölykök, de inkább nép kellős-közepén hámnak feszülő lelkes igavonók. S mert költőt ten lehet kinevezni, mint mondjuk: diplomatából a nagykövetet, ezért hát felmenteni minket, még érdemeinknek elismerésével se lehet. Apáti Miklós LEVÉL A TENGEREN TULKA (Részlet) ... mire gondolhattál amikor utolszor ültél le szobádban a vaságy sodronya mit sirt és a falakon át az eladott magnetofon zokogta-e Piaf dalát — sebtében összehordott térképeid fölé hajolva megszólalt-e a karton: Magyarország s te falhoz vágtad-e sirva ököllel ütve melled fallal zúzva be szép homlokod — nem láttalak a vonatnál kocsmaasztal búcsúztatott el tőled is - akkor ennyi volt már csak a közös haza a többi: enyém-tied tied-enyém Most ha asszonyod válla fölött át kitekintesz az óceánra - fútt haja lengi körül a sziklás partot az eget mondd: kicsiny vagy hatalmas ez a Föld csalc te tudod —
