Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-02-15 / 4. szám
1972. IX. évf. 4. sz Hazai Tudósítások 14 UJ VERSEK Veress Miklós EGY FALUSI VÁLYOG-TEMPLOMRA Tebenned biz ... a többi megszakad Leomlott betű szin és vakolat Csak pore vályog álmodik alatta abból e templom ... eleitől fogva Abból való vagy valami másból valami hallgatag szegénység-kovászból s meztelenségében olyan mint a halk szik melyben a parasztok szikkadt hite alszik Betonból lenne vagy sziklából tornya nincs erő melytől jobban összeforrna dacolna büszkébben világváltó-szelet imádná hitesben módos gyülekezet kinek nevét arannyal falba vésték Onnan való ahonnan a szegénység s ha dől magára rántva az eget csak azzá válik miből vétetett Még áll a ház az egy Villog fehéren hol fal a fal Előtte árokszélen négy tyuk kapirgál s pelyhes kiskacsák mérik totyogva füvek magasát Ezer szemével néz rájuk a vályog résein át mint könny - sötét szivárog: tebenned biz ... e táj forogva őrli magát itt ... eleitől fogva makacsul és hallgatagon Mint öngyilkos malom Bodosi György LEJÁRT VILÁG Savanyu kenyérrel élünk, ecetes borral. Kicsorbult késsel eszünk férges almákat. Szállni biztatunk számyaszegett madarakat. Kacagni kérlelünk megesett lányokat. Lerontott hidakon megyünk rombadőlt városokba. Fölgyujtott falvakat, kiirtott népeket keresünk. Lejárt a világ szavatossági ideje.
