Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-06-15 / 12. szám
1971. Vili. évf, 12. sz. Hazai Tudósítások 8. É rtékeink 100 ÉVES A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA "Tervezet, melyet alulírott Hesz János Mihály, mint hazai művész, egy nemzeti képzőművészeti akadémiának Magyarországon való felállítása végett igazi hazaszeretetből, a nádor főherczeg királyi Fenségének és a nagyméltóságu helytartótanácsnak tisztelettel fölterjeszt .,. Alulírott késznek nyilatkozik arra, hogy ezt az intézetet a legfőbb elöljáróságok engedelmével és a főnemesség támogatása mellett kevés költséggel, a bécsi akadémia mintájára szervezni fogja Magyarország egyik fővárosában, Budán vagy Pesten ..." Érdekes, hogy Hesz ezt a tervét 1820-ban, még Széchenyinek az Akadémiára felajánlott nagyszerű adománya előtt irta, tehát a gondolat mentes minden példától, tisztán saját kezdeményezéséből és lelkesedéséből tette. Sürgető felismerésének megvalósítása több mint fél évszázadig váratott magára, Eötvös József báró, a magyar irodalom egyik kiválósága, mint művelődésügyi miniszter, adott végül megbizást Kelety Gusztáv festőművésznek, a főiskola megalapítására. A Magyar Királyi Országos Minta rajztanoda és Rajztanárképezde 1871-ben, a Rumbach Sebestyén utca 6 számú házban bérelt helyiségeket, s itt kezdte meg működését. Az intézmény nevében is hordozta jellegét, művészi diplomát sem adott. A növendéklétszám az első évben 53, főleg rajztanár jelöltek és iparosok, akik "a művészies iparban óhajtották magukat továbbképezni", A növendékek száma egyre emelkedett, az iskola a bérelt helyiségeket kinőtte. Rauscher Lajos tervei alapján épitették fel a Főiskola jelenlegi központi épületét, melyben 1876-ban kezdték meg a tanitást. A kor nagy művészeinek külföldi sikerei - Zichy Mihály, Madarász Viktor és Munkácsy Mihály eredményei-a közvéleményt arra ösztönözték, hogy elkezdődjék végre a művészképzés is, s hogy ne kelljen a hazai tehetségeknek külföldi akadémiákra zarándokolniuk. 1882-ben, a Bajza utcai un. Epreskertben megindították a mesteriskolát. A festészeti osztályt a Münchenből hazahívott Benczúr Gyula, a szobrászati szakot Strobl Alajos vezette. Később bekapcsolódott a munkába Lotz Károly, aki falfestést tanitott. 1885-ben megnyílt a női festőiskola, Mészöly Géza vezetésével. Az intézmény első 30 évét a Magyarországon uralkodó akadémizmus jellemezte. Mesterek és növendékek egyaránt az országos ezeréves fennállását ünneplő kiállításokra készülődtek. De Hollósy Simon szabadiskolájában már gyülekeztek az akadémizmussal elégedetlenkedő fiatalok. Az uj természetfestő irányzat képviselői felfedezték Szinyei Merse Pált, aki 1873- ban megfestette egyedülálló remekét a "Majális"-t, és megalapította a modem magyar művészet műhelyét a Nagybányai Müvésztelepen. A főiskola azonban csak lassan vett tudomást az uj művészi felfogásról. Az átalakulás azzal kezdődött, hogy Szinyeit 1905-ben kinevezték a Főiskola főigazgatójává. Szinyei magával hozta a nagybányaiak legkiválóbb művészét, Ferenczy Károlyt. Ilyen előzmények után Lyka Károlynak az ismert és méltán népszerű művészettörténésznek 1920-tól már sikerült egy autonóm, korát meghaladó, korszerű intézményt létrehoznia. Reformjának lényege: a természet után való murim. A második világháború rián is ezt a nagyszerű reformot finomították, fejlesztették tovább. A főiskolák között elsőként itt indult meg a tanítás, a törött-ablaku hideg tantermekben. Ismét megújult a Főiskola, mint a 100 év alatt annyiszor. Végre kinevezték ide azokat a kiváló művészeket - Berényi Róbert, Bemáth Aurél, Ferenczy Béni, Pátzai Pál, Konecsnyi György - akiknek müvészpedagógiai munkásságát az intézmény már régebben is igényelte. Az uj periódusnak az eredményeit ma fiatal művészein hazai és külföldi sikerei bizonyítják. Itt nevelkedtek az európai hirü magyar grafikusművészet kiváló képviselői; Kass János, Lakner László, Szántó Piroska, Gross Arnold - hogy csak néhányat említsünk. A Főiskola, s a magyar képzőművészet utolsó száz éve, kölcsönös nagy alakitó erővel hatottak egymásra. Az iskola bölcsője és melegágya volt a kiviruló magyar művészetnek, amely viszont megújító erőt kölcsönzött a Főiskolának - ezért tudott mindkettő megmaradni korszerűnek, európainak, ugyanakkor magyarnak. Teljesítette és teljesiti az Eötvös-féle gondolatot: a képzőművészet kultúrát teremt, és nevel.
