Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-06-01 / 11. szám
1971. VIII. évf. 11. sz. Hazai Tudósítások 13. Vészi Endre BARTÓK FONOGRÁFJA E fonográf kiállítás tárgy, de emberi szerv is, mert tapogatócsáp, forrásvidék, a kezdet, hogy végülis forrás folyam legyen. Mint néma rétegek kiáltozása, nász gyönyöre s a halál szarukiirtje, e fonográf előzene csupán. Arcunk a földből véttetett, és visszatér a földbe arcunk, domb-ajakunk, hegy-homlokunk, de addig is! Fogatlan ének, ujjongó tenor, mit örökit a szív, az idegrendszer, mit,ele ven sip, jajgat a torok, őrzik a henger viaszsejtjei - s ez nem elég. Mert őt a kis közösség s nagy közösség, mint hangszerét, a sors hangolta fel, mert ő az ősliánok vízesése, a husgaratből nyüszítő szorongás, az éjszakák végtelen menete, ütőhangszerek fém-tiltakozása, a menekülő és a visszavágyó, de Ítéletén nem változtató. x Jobb lelkünk asszonyai befalazva, halálos háló - izmunk zárulása, zokog, sikolt a fal. Ő maga mögött hagyta társait, a lángelme a nagy fölfedezőket, a fonográfot, mindent elhagyott, a démonok világa várta őt, a sziklalabirintus, fák, folyók, tengerek összhangzata: időbe telt mig érti aki érti, falon az ékirások jóslatát, a forrás-dallam hozta őt korunkba, amely sokaknak ma sem érthető. Ember s magyar? Arany, Petőfi, Vörösmarty óta, Bartók és Ady óta, József Attila óta, egy anyaméhben két összefonódó!
