Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-09-15 / 18. szám
1971. VIII. évi. 18. sz. Hazai Tudósítások 3. szobrát állították fel. A Szent István-évet az egri bazilikában augusztus 20-án Brezanőczy Pál egri érsek szentmiséje fejezte be. A szombathelyi székesegyházban Winkler József segédpüspök mondta a Szent István jubileumi évet záró hálaadó szentmisét és szentbeszédet. Cserháti József pécsi megyéspüspök Szekszárd-belváros templomában ünnepi misével szentelte fel a hívek áldozatkészségével állított művészi kivitelű uj oltárát. A váci egyházmegyében máriabesnyői zarándoklattal fejeződött be a Szent Istváni jubileumi esztendő. Székesfehérvárott a bazilikában Kisberk Imre püspök koncelebrációs szentmisét mutatott be, majd a zarándokok a díszes emelvényen elhelyezett Szent István ereklye előtt hódoltak. A püspök szentbeszédében kiemelte: "Amerikai tartózkodásom alatt meghatva láttam, hogy a hazától távol élő magyarokra is milyen nagy hatással van Szent István. Tiszteletére épült a legtöbb magyar templom." A Csanádi egyházmegye székhelyén Szegeden ugyancsak gazdag programmal készültek a város hívei a jubileumi év befejezésére. Udvardy József püspök ez évben rakta le Szent Gellért egyházmegyéjének székhelyén, a Szegeden épülő tarjám uj városrészben az első püspök tiszteletére és a jubileumi év emlékére épülő templom alapkövét. Az ujszegedi székesegyházban Udvardy József püspök ünnepélyes szentmisével és szentbeszéddel zárta a millenniumi évet. Erre az alkalomra Till Aran nagy művészi szakértelemmel restaurálta a Dóm egyik nagy értékét, Fadrusz János márványfeszületét. Győrött Kacziba József püspök mutatott be ünnepélyes hálaadó szentmisét a székesegyházban. A központi egyházi ünnepségekre a budapesti Szent István Bazilikában került sor. •v Kitekintés SZÍNHÁZI levél a vajdaságból A magyarországi kritika, valamint a jugoszláviai és a romániai magyar nyelvű lapok jelentései szerint 1970-71-ben hosszú ideje először volt igazán mozgalmas, eseményekben, uj müvekben, hazai ősbemutatókban gazdag évadja a jugoszláviai magyar drámairodalomnak. Annál is inkább örvendetes ez, mert a Vajdaságban eddig a magyar nyelvű dráma háttérbe szorult és nem érte el a lira, vagy a regény színvonalát. Az Újvidéken megjelenő Magyar Szó színikritikusa szerint a fordulópontot a Fórum Kiadó szervezésében lebonyolított dráma-pályázat jelentette. A pályázatra 25 mü érkezett és a zsűri szerint ennek egyharmada színvonalas mü. Első díjjal a 70 esztendős Majtényi Mihályt tüntették ki Száműzött cimü drámájáért. A mü hőse Ovidius, de a darab mondanivalója elsősorban a mához szól. A második és a harmadik dijas mü is a múltból századokon át szól a jelenhez. Az előbbi Tóth Ferenc Jób c. példázata, amely azt sugaHja, hogy nem a kinyilatkoztatásban, a hittételekben és azok elfogadásában kell keresnünk a hit lényegét, hanem a hit akarásában, tehát a küzdelmes emberi . élményből lehet felépíteni azt a hitet, amely mindig igazabb és átéltebb.mint az emberre ráerőszakolt tételes vallás. A budaiak lazadása, Gobby Fehér Gyula harmadik dijas müve, egy függetlenségéért függő kis ország, kis nép sorsának drámai megformálása. A díjazott vagy dicséretben részesült müvek könyv alakban is megjelennek. A drámairodalom fellendüléséhez igen nagy mértékben hozzájárul a szabadkai Népszínház magyar együttese, amely az utóbbi időben a Vajdaság határain túlmutató bemutatókkal hívta fel magára a figyelmet. Az idén elsősorban Deák Ferenc Légszomj cimü müvével aratott nagy sikert. Az előadás az Újvidéken megtartott országos színházi fesztiválon több, mint 60 produkció közül simán jutott be a döntő tizenkettes mezőjébe. A Légszomjban Deák Ferenc egy magyar parasztcsalád történetén keresztül eleveníti fel a közelmúlt és a legfrissebb jelen eseményeit. Az újvidéki Magyar Szó kritikusa,Gerold László a Romániában megjelenő a Hét cimü hetilapban a vajdasági magyar nyelvű színjátszást ismertetve,végülis igy zárja elemzését: "Évekig tartó stagnálás, bizonytalan színpadi próbálkozások után végre közelebb jutott közönségéhez a jugoszláviai magyar szinmüirodalom, s most már nem alaptalan az a vélemény, mely szerint egy mondanivalójában gazdag drámairás teljesebb kibaitakozása nem várathat sokáig magára."
