Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-08-15 / 16-17. szám
1971. VIII. évf. 16-17. sz. Hazai Tudósítások 9. MIRŐL IR A HAZAI SAJTÓ ? Mi közünk Joe-hoz ? Nemrég vita zajlott le különböző budapesti lapok között Joe Bugner 21 éves, Angliában élő, magyar származású nehézsúlyú profi ökölvivóbajnok körül. Az egyik újság megemlítette, hogy a hires bokszoló Szőregről - kisfiukorban - került ki Nagy-Britanniába. Leírta karriérjétj az ellencikk megrótta az irás szerzőjét, lerendezéssel vádolta; holott - szerinte - semmi közünk Joe Bugnerhez, A jelenség önmagában nem túl érdekes, de túlmutat önmagán; a magyarságtudat és a Nyugaton élő magyarsággal való kapcsolat mély rétegeit érinti, ezért érdemes és szükséges foglalkozni a vita elvi és gyakorlati tanulságaival. Az alábbiakban közöljük tehát a "Mi közünk Joe-hoz?" cimü cikket, amely a Magyar Nemzet hasábjain látott napvilágot. Már túljutottunk a világot járó magyar toliforgatók "mindenki magyar" tipusu anekdotáinak korszakán. Ezekben az volt a közös, hogy a legváratlanabb helyen és időben - a Pamir tetején, egy csendes-óceáni korallszigeten vagy sivatagi teve hátán - megszólal valaki, aki természetesen magyarul beszél, káromkodik, pesti viccet kér vagy mesél. Túl vagyunk a honfibútól terhes írásokon, amikor az amerikai vagy ausztráliai apák szégyenkezve vallják be, hogy gyermekük már egy szót sem beszél magyarul, a kegyetlen évek nyomát is elmossák a magyar származásnak. Az életi ben ugyanis más lett a jellemző, más a tipikus. A szétszakadt családok közt állandó lett a kapcsolat, természetessé váltak a kölcsönös utazások, A tartós értékválság, amely a nyugat szinte minden erősen vagy közepesen fejlett országában tapasztalható, az ifjú nemzedékek tagjaiban tömegesen keltette fel fel a vágyat, hogy más értékekkel is megismerkedjen.a, gátlások nélkül keressék az európai származás forrásvidékét, ráleljenek az apáik által elhagyott népre, nemzeti kultúrára. A harmadik generáció fokozott érdeklődése - és ez a magyarokra is vonatkozik - a leszármazási nemzet iránt, világjelenséggé vált. A mi helyzetünk egyébként sajátos: alig van nép, amelynek a lakosság számarányához képest ilyen nagy tömegű - másfél milliós - emigrációja volna. És megérkeztünk a vita lényegéhez: leirjuk ezt a másfél millió magyart? Kezdjük eszméül itatásunkat a következő kérdéssel: ki a magyar most? Hol huzzuk meg a határt? Ez nem állampolgársági kérdés. A magyar törvények ugyanis elismerik a kettős állampolgárságot, vagyis a kivándorolt vagy emigráns magyar megtartja magyar állampolgárságát - az elnyert idegen állampolgárság ellenére. Magyar mindaddig, amig az Elnöki Tanács az állampolgárságáról való esetleges lemondásához hozzá nem járul, vagy nép- és nemzetellenes magatartása miatt az Elnöki Tanács ettől meg nem fosztja. A magyar származás elismerése nem is politikai állásfoglalás következménye. Az ellenségről megmondjuk, hogy ellenség, de a magyar származás és a magyar nép érdekei ellen való aknamunka: két dolog; nem tartjuk jó magyarnak, de nem vonjuk kétségbe származását. Mit mond a statisztáim, a demográfia tudománya? Az USA 1960-as népszámlálása az amerikai magyarok nemzetiségi hovatartozását négy kritérium alapján állapította meg. Ennek folytán magyar az, aki maga Magyarországról vándorolt be; aki az USA-ban született, de legalább egyik szülője magyar. Akinek anyanyelve magyar. És van egy szubjektív mérce is: magyarnak vallotta magát. Vagyis van egy objektiv és egy szubjektív oldal. (A marxizmus a társadalmi jelenségek objektivitását azzal magyarázza, hogy az ember nem választja szabadon a környezetet, a kort, amelybe beleszületik, hanem készen kapja.) Aki tehát magyar családba születik, akinek legalább egyik szülője magyar , az magyar származású. Függetlenül attól, örül-e neld vagy sem. Ennek elismerése, megírása nem törleszkedés: ez ténykérdés. Joe Bugner tehát magyar származású és ennek elismerése nem tolakodás, nem lelkendezés, nem sérti meg a nemzeti büszkeséget. Egészen más dolog a szémélyes érzelmek, az öntudat oldala. Ebben az összefüggésben már az a fő probléma, vállalja-e származását, büszke-e rá, hangoztatja-e. Ha igen, örülhetünk ennek vagy búsulhatunk rajta; attól függ, milyen teljesitmény van mögötte. Tudományos, művészi, sportérdemek vagy szürke mindennapok, vagy ellenkezőleg, fekete bűnök. És ez az oldal se egyszerű képlet. Illyés Gyulát senki sem vádolhatja a nemzeti önérzet "hiánybetegségével", de tapintatlan törleszkedéssel sem. A költő pár évvel ezelőtt részt
