Harangszó, 1945

Új harangszó

# 1945. decemeber 23. UJ HARANGSZÓ 39. oldal. Délben nem ért véget a hurcolkodás, mert a kiürítés időtartamát meghosz- szabbítotlák. Folyt a cipe'kedés estig, sötétedésig. Lakásom megtelítődött. Holmival is, emberre! is. Csodálatos, hogy minden- Jcinek jutott fekvőhely, jóllehet eredeti­leg korántsem volt belőle elegendő számú a lakásomban. Isten, aki hozzám irányította ezeket az embereket, gon­doskodott arról is, hogy a nap tömér­dek izgalma, hajszája után meg legyen testüknek a pihenése. Kirendelte nékik a fekvőhelyeket, pontosan az emberek száma szerint, pedig jónéhányan arra készültek, hogy ülve bólogatják át az éjszakát. — Ilyen az Isten. Reá lehet bízni mindent. Nemcsak a nagy, hanem az egész kicsiny dolgokat is. Bizony, vétek minden aggodalmaskodás. Karácsony ünnepének ez a második napja sem telt el igével való szolgálat Tjeikül. Nem kellett keresnem: Isten ke­zembe adta a lehetőséget., Egyik nálam szállásolt asszony megkért, hogy mond­jak nékik esti imát. összegyülekeztünk ■az ebédlőben, leültünk a két pislogó Énekeskönyvemet lapozgatom. Sut­togva hajlanak és fordulnak a lapok a karácsonyi énekek felé. Mintha nem is lenne néma ez a könyv. Csak érteni kell a beszédet, . mint ahogy a me­sebeli pásztorfiú a madarak nyelvét. Mintha a betűk se lennének halottak. Szavakba, versekbe ölelkeznek össze, felülnek a kótafejek hullámvasútjára, majd ember-ajkakra szöknek és dal­lam-szárnyakon repülnek, repülnek — versenyt a karácsonyi angyalokkal. Bejárják a nagyvilágot. Hatalmas dómok díszes csarnokait s egyszerű, fehérré meszelt falusi templomot. Ellá­togatnak fényes palotákba is (ma talán még ritkábban, mint azelőtt), szíveseb­ben időznek azonban egyszerű viskók­ban. még rozzant tetejű, bombahullástól kidült-bedült hajlékokban is. Még olyan sötét zugba is beszöknek, mint az em­beri szív. És csodák csodája: ha egyszer bejutottak ide, még jól ds érzik magu­kat itt. Érdekes, hogy itt viselkednek a leg- nydtabban és őszintébben ezek az éne­kek. Ha egyszer szivünkben otthonra találtak, megoldódik a nyelvük és cso­dálatos ddlgokról vallanak. Hallgassuk ■csak őket egy kicsit. Mindenek előtt azt vallják, hogy ők az egyház énekei, össze akarnak tehát kapcsolni és közösségbe akarnak vonni másokkal. Sohasem lehet elénekelni őket magányosan, egyedül. Bennük mindig együtt énekelek az egyház népével. Még akkor is, ha csendes szobámban, négy fal között csak. egymagámban zendítek rá a karácsonyi énekre. Ők nem egyéni érzelem és hangulat kifejezői akarnak lenni — vallják tovább. Bennük nem az a fontos, hogy ml-iyen érzelmek hullámzanak az emberi szívben, hanem az, hogy mit tett Isten értünk, elveszett emberekért. Nem akarnak még csak karácsonyi hangulatot sem ébresz­teni. Azt mondják, hogy az első kará­csonykor is hiányzott a hangulat. Vallanak a születésük felől is. Akkor fogantattak, amikor Krisztus Urunk születésekor az angyali kar éneke le- hallatSzott a földre, és akkor születtek meg, amikor egy-egy hivő ember szívé­ben — talán egy prédikátoréban, talán egy névtelen énekes vándoréban — visz- hangrá talált az angyalok épeke. Az ég öröméből fakadt az első „angyali dal“,' hivő emberszívek öröméből fakadt litáfia minden karácsonyi ének. Nagy utat tettek meg, mig hozzánk eljutottak. Vannak olyanok, amelyek messzi századokból jöttek és hozták magukkal az akkori kor ódon és mégis friss illatát. — „Mi a kornak is’ képei vagyunk, amelyben születtünk“ — vall­ják ezek a messziről jött énekek. Má­sok, későbbi korok szülöttei, pironkodva állanak mellettük. Jóllehet rövidebb utat tettek meg hozzánk, mégis fáradtabbnak, porlepettebbnek és erőtlenebbeknek lát­szanak, mint idősebb testvéreik. Egy egészen bizalmas dolgot is ki­kotyognak ezek az „idősebb“" testvérek. Persze suttogva mondják, nehogy meg­hallják a .fiatalabb“ szomszédok. Ma­cám is gondolkodtam, hogy leírjam-e ide, ha már azonban belekezdtem, hát tovább adom ezt is. Nincsen meg közöt­tük -sem a teljes összhang. Az egyik énektől kezdve, amelyiket úgy hívnak, hogy „százharmincnyolcadik“, valami viharlámpától homályosan világított he­lyiségben, bútorok, csomagok, batyuk tömkelegé közé és megtartottuk az esti áhítatot. Három vallásfelekezethez tartozóan, de egy szívvel énekeltük: — Bár harsogjon, bár csattogjon E földnek kereksége, Bár bomoljon s leomoljon: Avagy megmozdulnék-e? Ha Jézus erősségem, Mi árthatna énnekem? Győzök ezer bűnön, bajon, Ha te fogod az én karom. Aztán meghallgattuk Isten karácso­nyi üzénetét Ezsai^s próféta könyvéből. Azt, hogy a nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot: akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük... S ez azért történheik meg, „mert egy gyermek születik né- kiink, fiú adatik nékünk"... Soha még ilyen alkalmas időben nem hirdettem karácsonyi örömhírt: — Az a gyermek megszületett!... Sághy Jenő. sajátságos különbség figyelhető meg. Mindazok az énekek, amelyek ezután következnek, mintha nélkülöznék az igazi, sodró erőt és örömöt. Van bennük sok szépség, kedves hangulatot terem­tenek, talán még érzelgőá örömre is indítanak, de éreznünk kell, hogy valami itt hiányzik. Ez nem a teljes öröm. Szép ugyan a „konduló harangszó“, szép a „hit virága“ is, melegíthetnek a „szere­tet szelíd lángjai“ is. A konduló harang­szó azonban egyszer egészen elhalkul, a hit virága is elhervad, a szeretet szelíd lángja is kihűl. S mi marad ezek után? Persze így azt is elárulják, ezek a karácsonyi énekek, hogy közöttük van a legtöbb régi, XVI.—XVII. századi ének. Mintha eleink jobban tudtak volna örülni a karácsonyi csodának. Szívüket- lelküket, egész valójukat sokkal jobban rabul ejtette a bethlehemi kisded, aki „érettünk szegénnyé lett, a mennyet el­hagyta. Magát megüresítette nagy di­csőségéiül, a szolgaformát felvette, szü­letvén szegényül“. Valami határtalan nagy örömről val­lanak ezek az énekek. Csak úgy zúdul­nak felénk az örvendezést kifejező sza­vak: vigadj, örvendj,ujjongj, tapsolj... Ekkora öröm nem férhet meg olyan ki­csiny helyen, mint az emberi szív. Ki- kivánkozik és kicsordul belőle. Nem le­het titokban tartani, át kell ragadnia másokra is. Közös öröm akar lenni, nem pedig olyan-, amelyet féltékenyen lakat alatt kell tartani; Hogy is lehetne ezt elrejteni, amikor „minden teremtmény repes örömében Krisztus születésén“. Ez az öröm megpróbáltatás, szenve­dés közepette is, minden gátló életala­kulás ellenére is diadalmas erővel zeng. Közülünk nem egy — vallják az énekek — mostoha viszonyok között, könny és vérhullás, gyász és fájdalom idején, so­kat próbált ember szívéből született és mégis, örömről énekelünk. Ezt az örö­möt szeretnénk beleárasztani a ti szíve, tekbe is. Tudjuk, hogy sok minden kese­rűi az életeteket. Fájdalom szorítja össze szíveteket, szemetekre is könny- fátyolt húz a gond. Mégis: „Távozzék tőlünk _ bűn és szomorúság. Legyen vi­dámság“! Nemcsak érről az örömről vallanak karácsonyi énekeink, hanem ennek az örömnek egyetlen forrásáról': Krisztus Urunk testté léteiének megfoghatalan csodájáról. Nem kutatgatják a titljot, egyszerűen elfogadják, miint Isten leg­drágább ajándékát és szeretetének fel­séges bizonyítékát. „A szent Isten egyet­lenét íme jászolba fekteték. Ember rom­landó testibe Öltözött az örök ige. Vi­lág, kit bé nem foghata, Most keblén tartja Mária. Az Isten, ki alkot teremt, Mint gyermek köztünk megjelent“. Vallanának még tovább is. Megeredt szóval mindent szeretnének elmondani, amit egy év óta tartogattak a szá­munkra. A Megváltóról, „aki által lett bűnünkből váltságunk, Világosságunk, megigazolásunk, Boldogulásunk“. A Megtartóról, aki vigasztalást és békes­séget hoz s akitől „nyerheted az üdvöt, örökéletet“. Ha mindezt hallani akarod, nyisd csak k-i magad is énekeskönyve­det. Engedd, hogy a halottnak vélt betűk életre keljenek, és szívedben ott­honra leljenek. A karácsonyi énekek így bizonyára neked 'is fognak vallani Laborczi Zoltán. Az asszonyok ma is nagyobb százalékbán látogatják istentiszte­leteinket és különféle igehirdetési alkalmainkat, mint a férfiak. Ez azonban nincs így jól. Egyházunk felfogása szerint a férfi a család papja. Milyen erőt és kiegyensú­lyozottságot jelent az, ha hivő apa irányítja a család életét. Viszont a hitetlen férj hogyan rombolja a hivő anya minden fáradozását. Nem nézhetjük tétlenül, hogy egy­házunk férfiainak egy jó része felelőtlenül ne törődjön a maga tisztével. Férfiak tehát előre a fon­tos munkára. Várunk titeket temp­lomainkba és hirdetjük néktek, hogy ti vagytok felelősek azért, ha hitetlenül felnőtt gyermekek a szülők fejére szórják az átkot. * * * Épen mivel olyan döntő a fér­fiak szerepe az egyházban, legyünk résen, amikor valamelyik gyüleke­zetben tisztújításra kerül a sor. Nem engedheti meg magának az egyház azt a luxust, hogy az élre állított, példaképként tekintett fe­lügyelők és prezsbiterek hitetlen, nemtörődöm emberek legyenek. Az a felügyelő és prezsbiter, aki nem törődik gyülekezetével, sőt esetleg szégyent hoz fejére, az egyházi törvény megszabta felté­telek mellett már most töröltessék a tisztet viselők névsorából. Ahol pedig új választásra kerül a sor, ne az e világ szerint nagyokat állítsuk az élre, hanem azokat, akik az Urat félik és az egyházért áldozni is tudnak. * * * M Mindszenty hercegprímás pász­torlevelével kapcsolatban az egyik község lakosai azt írják, hogy ha a hercegprímás pásztorlevelét vissza nem vonja, kilépnek a kato­likus egyházból és egy másik egy­ház keresztségét veszik fel. Hogy mi az ő véleményük hercegprímá­suk pásztorlevelét illetőleg, az az ő dolguk. Mi csak mint egy másik egyház kénytelen vagyunk megje­gyezni, hogy keresztség csak egy van s azt nem lehet váltogatni. Mindenkit szívesen fogad egyhá­zunk, aki az evangélium általunk felismert világosságában akar jár­ni, de nem kell nékünk senki, aki az egyes felekezeteket mint a ru­hát akarja váltogatni és nem hit­beli meggyőződés, hanem harag, vagy bosszú alapján kérné sora­inkba való felvételét. % :*í ífc Egyházunk mindig hirdette isteni alapon az embereknek Isten és e világ előtti egyenlőségét. Csak a szolgálat, munka, termelés, vagy az erkölcs alapján lehet különbség. Ma állami berendezkedésünk is az ember egyenlő megbecsülésének a szószólója. Azonban necsak szó­szólója legyen,r hanem valóban munkálója is. Az emberek közti viszony helyesebb kiépítését je­lenthetné nagy mértékben egy je­lentéktelenebb kérdés: a köszönés problémájának a megoldása. Ajánl­juk azért, hogy egyszer végérvé­nyesen töröltessenek el a címek és a rangok. Mindenki mestersége, szolgálati beosztása, hivatása sze­rint szólítassék, aszerint, hogy miniszter, tanár, cipész, vagy utca­seprő. Töröltessék el a „kezétcsó- kolom“ és „alászolgája“ köszöntés és köszöntünk magyarul „jó na­pot“ köszöntéssel. Kis dolog, de sokat jelentene. Várjuk megoldását Örömmel olvassuk, hogy a kultusz­miniszter adott ki ilyenirányú ren­delkezést. * * * Egyházunk sajtószolgálata nagy nehézségekkel küzd. Egyetlen egy házi újságunk — egyes egyházi közösségeink körleveleitől elte­kintve — az Új Harangszó. A vo­natközlekedés hiányos volta miatt ez is sokat késik. Néha több mint egy hetet is. Híveink azonban zú­golódás nélkül, szeretettel várják. Becsüljük is meg. Sőt gondoljunk arra, hogy ez úton is kötelesek vagyunk missziót folytatni. Szü­lőknek, gyermekeknek, rokonok­nak, kedves ismerősöknek kará-' csonyi ajándékképen fizessünk elő az Új Harangszóra. Gondoljunk olyanokra, akik szűkös anyagi viszonyaik miatt nem tudják já­ratni, gondoljunk a szórványhi- vekre, de gondoljunk azokra is, akiknek jót tenne, ha olvasnák és ezáltal lelkiépülést nyernének. Gyöngyösi Vilmos. JBiblinolva*o vezérfonal Karácsony hete. „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez áz én lelkem az én megtartó Istenemben“! Lukács 1 : 4« 47. Olyan vagyok mint egy megajándé­kozott kisgyermek. Szívemet túláradó öröm tölti el. Hála és magasztalás az iránt, aki az ajándékot adta. Sorba ve­szem a karácsonyi ajándékait. Dec. 23. — Ésaiás 44 :21—28. — ígé­retek beteljesülése. Isten nem hevenyé­szett karácsonyt készít. A nagy ajándék már évezredek óta készül. S az ajándék várók is felkészíttettek. Próféciák, elő­képek, ígéretek jártak elől, hogy bizton felismerjük és ünnepként üljük a nagy napot. Dec. 24. — Lukács 2 :1 14. — Tes­tet öltött az ige. A karácsonyi történet ismert szavai most odaállítanak a Gyer­mek elé. Milyen nagy szeretet van Isten­nek a szívében ez iránt a bűnös világ iránt, világteremtő, szentsége, hozzáfér­hetetlen urasága odaszelidül egy bölcső­ben fekvő csecsemő személyébe. A menny szállt le a földre! Dec. 25. — Lukács 2 :15—20. — Meg­szentelt jászol. Isten nemcsak emberré lett, hanem királyi érkezésének szegé­nyes környezet az első tanúja. Jászol a bölcső, alomszalma a párna és nyájukat őrző pásztorok az első tisztességtevők. A királyok Királya a szegénység mélysé­geit is megjárta. Dec. 26. — Lukács 2 :21—35. — A kijelentett üdvösség. Oh bárcsak én is Simeon szemével láthatnám a karácso­nyi Gyermeket: a kedves, szívet indító vonások, születésének megkapó körül­ményei mögött Isten kijelentett üdvö­zítő kegyelmét: hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta ... Dec. 27. — Lukács 2 :36—40. — Isten rejtett munkáját. A karácsony csak kez­det volt. A bethlehemi csillagon, angya­lok énekén, Simeon és Anna bizonyság- tételén túl alig valami mutatott a Meg­váltó eljöttére. Milyen hosszú út van még a hegyi beszédig, ámulatba ejtő csodákig, a Golgota keresztjéig és az üres húsvéti sírig. De elkezdődött a rej­tett munka. Sokak életében ma is a Názá­reti kisded módjára növekszik és erősö­dik életformáié erővé a Megváltó. Dec. 28. — Zsoltár 40 :1—10. — Sza­badulás. Advent minden várakozása, es- deklése beteljesedett karácsonyban. El­jött a Szabadító és hozott szabadulást. Hangozhatik minden ajkon az új ének: Istenünk dicsérete; és a bizonyságtétel: Isten csodáinak, kegyelmének és igazsá­gának a hirdetése. , Dec. 29. — Zsoltár 40:11—18. — Bizonyos reménység. Karácsony után is maradt bűn. Még rettenetesebb és el- hordozhatatlanabb mint azelőtt. De van segítségen) és szabadítóm, akihez bizo­nyos reménységgel kiálthatok. Ő eljön és nem késik. Siralmam mindig örömre fordul. Végül pedig minden reménység beteljesedik. Csepregi Béla. KI tud »Ala ? Ki tud Németh Gyuláról, ki hegyi nehéz géppuskás volt, Kassára vonult 1944 áp­rilisban. Utolsó címe: tábori szám c/110 volt. Utoljára 1944. november 1-én Pál- házáról Abaújmegyéből írt. Ha valaki tud róla, értesítse testvérét, Németh Istvánt Vönöck, Vas megye címen. Vallanak a karácsonyi énekek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom