Harangszó, 1945

Új harangszó

ÚJ HARANGSZÓ NN>IMIWli!llll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIWIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIi!ffllllllllllllll!IIIIHIII[lll!lllillllllllllllllllllllllúlllllll!llllllin I. évfolyam, 10, szám. OKSZlGOS WVANOÉLIKUS JNÉPLAP Győr, 1945. december 23. Kis fenyőág sem jut talán az idei karácsonykor még többek szobájába, gyerme­keik asztalára, mint eddig. Lesznek azért most is sokan, akiket gazda­gon terített asztal vár az ünnepek­ben. Azelőtt, néhány éve talán másoknak jutott ilyesmi. Nekik most nem jut semmi. Viszont a mai gazdagoknak most telik. És az emberek ilyesmivel mérik, hogy lesz-e karácsonyuk, vág}' sem. Ne­kik az ünnep aszerint ünnep, hogy mennyit ehetnek, ihatnak, hogyan öltözködhetnek és mekkorát mu­lathatnak. Ebben az értelemben még a Krisztus-tagadó hitetlen is hajlandó karácsonykor ünnepelni. Átveszi a szokásokat,, utánozza a régi gazdagokat és nem törődik sem Krisztussal, sem a szegények­kel, ... csak önmagával,.. így hát külső ünneplés szerint most is lesz karácsony. Még talán szalon­cukor, gyertyafény, csillogás, aján­dékozás is lesz ... De Krisztus gyülekezete csak egyre tekint, arra amit isten igéje mond: „ ... megjelent az Isten üd­vözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelen­való világon: várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését...“ (Titus 2 : 11—13-) Csak azoknak lesz boldog kará­csonyuk, akik így ünnepelnek. Még azoknak is, akiket kiforgatott a háború mindenükből, akik három­négy szobából és kastélyból kuny­hókba szorultak, de hivő szívvel többé nem e világ dolgain, hanem a megváltó Krisztuson csiingenek. A mai gazdagok is csak Isten idve- zítő kegyelme által, igaz és szent életben találhatnak békességet, ha megtérő szívvel nem magukénak, hanem Isten és az ő szegényei tu­lajdonának tartják mindenüket. Nem használ hát ennek a világ­nak és emberiségnek semmiféle felszabadulás, új emberi Prog­ramm, új gazdagság, mintahogyan a régi sem ért semmit, ha nem Jézus Krisztust várja boldog re­ménységgel. Viszont nem is árthat semmiféle kifosztottság, emberi gonoszság, tervszerű rontás sem ott, ahol a megtartó Jézus Krisz­tusba kapaszkodnak. Ebben az értelemben talán iga- zabb karácsonyunk lesz, mint volt valaha! Ittzés Mihály. Magyar karácsony ,Egy régi levélen ezt írva íalálíam . .." /645-Äen 1645-öt írunk. Tetőponton a tö­rök megszállás. Régen tart már s még ki tudja meddig. Nyomorgó szegénység s lefojtott keserűség mindenütt. A magyar Kánaán sás­kajárta pusztaság, a magyar sza­badság megalázott koldus. Akko­riban kesergett bujdosó Jeremiá­sok ajakán az ilyenféle ének: Megszomjúhozván a mi vizünket drága pénzen isszuk, Nagy fáradsággal bégyűjött fánkat immár áron vesszük. Testünknek bőre, mint a kemence elszáradt, elégett, A nagy éhségnek ő tüze miatt ugyan megsült s veszett. Tisztes asszonyok tisztaságokban meggy alázt at ának A gyenge szüzek sok városokban szeplőkel vállfának ... * * * De ma karácsony van. A meg­gyérült magyar alföld egyik náda­sok közé bujt kicsi falujában is. Másfélezer éve a bethlehemi an­gyal olyan felségeset hirdetett bele "az éjszakába, hogy zengéséből ide s mostra is jutott: „Hirdetek nék- tek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert szüle­tett néktek ma a Megtartó, Krisz­tus Ür . ..“ Hí * Hí Még alighogy alkonyodik, . de Istenes Dénes családja már fedél alá" húzódott. Szobájukban török katonák: nekik jó az istálló is. Pislákoló mécses, nehéz faggyú- szag. Az apa nyűtt bocskorát tűz­deli, kitudja hányadszor. Felesége nagy fakanállal keveri a köleská­sát. A két nagyobb gyerek vitat­kozik. Gábris, suttyó legényke és Pirojta, a serdülő leány. Így: Hogy nézheti mindezt az a Mennybéli? Vagy tán nem is törő­dik velünk? Ritkulunk, nyomor- gunk. — Hát nem 1 a minap tanultuk az éneket? hogy: Mint a bő árvizek ugyan elfolytunk, Rettegés, félelem fizetés rajtunk, Sem éjjel, sem nappal nincs nyugo­dalmunk. Kíméletlen azért minket rontatál, Mi ellenséginkkel elpusztít tatái, Mint a bárányokat megszaggattatál. Megaláztál Isten s a földhöz véréi, Minden vigasságot tőlünk elvevél, Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél. . . Jó, jó —, de karácsonyeste istállóban?! Hát Jézus Urunk nem ott szü­letett?: ...Hideg istállót s jászlat nem útáltad, Sőt választottad­Örökösen ez a baromszag! Hát feleled-e, hogy kis-Jézus kályhácskái barmok voltak?: Ötét édesanyja d Mária, pólába pólálá Tévé a jászolba, a rút istállóba A nagy Királyt. Kit ökör és szamár szagolással esmérnek Uruknak, És a hideg ellen ők őrizik szépen Fuvallással... Jó heverőnkön idegen nyújtózik s ml szalmán fötröngünk. — Akárcsak Krisztusunk: ... Nincs néked meleg helyecskéd, Sem. gyengén rengő bölcsőcskéd. Néked bársonyod s tafotád A.sszú széna lágy párnácskád. Noha nagy-dicső Király vagy Értünk, imé, mely szegény vagy .. ■ Nem is tóm, mikor ettem birge- húst utoljára?! — Krisztusról is azt énekeljük, hogy: Kevés téjjel neveltelék, Kitől világ megtartatok ... Azt meg szent Pál mondja, hogy Isten országa nem evés, ivás, ha­nem Szentiélekben való öröm. — ' Ügy papolsz mint az a minapi rongyos vándorprédikátor. — •Hát igenis az épen nekünk ha­sogatta az igét: „A háborúság bé- . •* séges tűrést nemz, a békessé­ge« tűrés pedig próbatételt, a pró­batétel pedig reménységet; remény­ség pedig nem szégyenít meg ...“ Még a végén megtéríted ez po­gány törökjeinket. Nékik sem ártana az evangé- liom. Nálunknál is jobban rászorul­nának.Gondoltam is már sokszor: nem azért engedte-e nyakunkra őket az a mennybéli Ür, hogy szól­juk nékik az ő drágalátos evangé- liomát?! Mink is értjük már a nyelvüket, ők is rákaptak a mi­enkre, meg lehetne tenni. Nem fog ezeken a keresztyén hit. isten tehet csodát. No, csak várjad. Most is ortá-. lyoznak dél óta odabent. És én mégis énekelek most né­kik szentkarácsonyi éneket. Gyere ÜcKvözítő Bornemisza Péter karácsonyi Az Ür Angyala szólt a pásztorok­hoz: ,.. Üdvözítő született. E drága születésről így szóla Ésaiás (9. r.): Minekünk gyermek születők, fiú adaték nékünk, kinek birodalma őneki vállán van és ne­veztetik Csodálatos, Tanács, Isten, Erős, Örök Atya, Békességnek Feje­delme. Hogy az ő uralkodása nagy, és a békességnek nincsen vége. Oh, milyen nagy dolgot jelent ez édes Angyal ez egy kicsiny szóban, hogy őt Üdvözítőnek mondja. Mert ebbe berekeszti mindama drága ne­veket, amelyeket Ésaiás mond róla. Amelyeket egyenként ha jól meg­gondolsz, elálmélkodol rajta, mily nagyon felmagasztalja e kis gyer­meket. De most az Angyalnak csak Zsolt, meg Ferke, te is jöhetsz Jolárika, segítsetek. * * * Kisvártatva az Istenes-testvérek ajkán megcsendült a szikrázó ka­rácsonyi éjszakában a törökök ablaka alatt a karácsonyi ének: E nap nékünk dicséretes nap, Bizony vigasságnak napja, És idvességnek bizodalma Mert született e nap nékünk mi váltségunkra A Krisztus Jézus, Istennek Fia. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyemnek születők. Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték. Megtöretnek a pogány népek, Kik e gyermekben nem hisznek, A nagy Istennek nem kellenek, Az ördögnek hatalmába örökké esnek Akik a bűnnek véget nem vetnek. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szűztől gyermek születők Mennyei királyul nékünk adaték Krisztus Jézusnak név •.. Reccsen az ablak hártyapapírja és a fagyos havon csörömpölve törik ezer darabra a kivágott bo- ros-bokálla. . * ❖ ❖ Te Ibrahim, szólt utóbb ottbenn az egyik török, azért az az ének mégis szép volt. Magyar kutyák Istenére ne légy kiváncsi. Nekem tetszett. Vettem már észre, hogy hajolsz a szavukra. Papjukat is meghall­gattad ... * * * Hogyan — hogyan —- nem, ez a török ottragadt a.faluban. Mai iva­dékát Török Balázsnak hívják. Hí Hí Hí Istenes Pirojta átkozódás helyett bizonyságot tett. Akkor is bátor hit kellett hozzá. De akkor sem volt 'hiába! Közli: Szabó József. született evangéliumhirdetéséből (1573). emez egy szaváról szóljunk, hogy őt Üdvözítőnek mondja. Bizonyára amennyi ördög a pokol­ban volt és mind ez egész világon, akkor rém ültökben és ijedtükben mind leomlottak, midőn az Angyal e szót kimondotta, hogy Üdvözítő az, aki született. Hogy e szót mi is'igen erősen szívünkbe foglaljuk a pokol­beli ördögök ellen, ilyen szóval int Pál (I. Timót.): Bizonyos beszéd ez és mindenképpen méltó arra, hogy hozzá ragaszkodjunk, hogy a Krisz­tus Jézus azért jött e világra, hogy a bűnösöket üdvözítse. Lásd, hogyan mondja Pál, hogy ugyan hozzá ragaszkodjunk ehhez, hogy a Krisztus Üdvözítőd teneked. Azaz üdvösségednek, örömödnek, I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom