Harangszó, 1945

Új harangszó

34. oldal. ŰJ HARANGSZÓ 1945. december § A „pokol ganéja“ A szentírás tanítása a mammonról. A sokat emlegetett mammon szír eredetű szó. Lefordítatlanul került bele a szentírásba. A szónak biblián kívüli ősi használata tarka jelentés-árnyalatot mutat. Valami, amiben az ember bízik s amit ezért igyekszik biztonságba helyezni, amiben a maga biztonságát látja; jószág, birtok — ingó vagy ingat­lan, pénz, állat, rabszolga; nyere­ség, váltságpénz, hallgatási, meg­vesztegetési vagy kenőpénz, — ez mind benne van a mammon jelen­tésében. Tehát már az ős jelentés­ben is- találkozunk a szó nemtelen, becstelen, erkölcstelen értelmével. Mint érdekességet külön is meg­említjük a szónak két származta- tási magyarázatát. Egyik szerint azt jelenti, hogy a pokol ganéja, az ördög piszka, másik szerint az „ámen“ szóval egy tőből származ­nék, ezzel viszont rokon a bizo­nyosnak lenni s hinni, hit szó is. Az ótestamentumban a mammon szó nem fordul elő. Az újszövetségben is csak né­hányszor és mindig Jézus ajkán. A kifejezés Krisztus Urunk szótá­rában is „földi javak“-at jelent, de mindig az anyagiasság és bűn­től való beszennyezettség mellék­izével. Krisztus Urunk szerint, az ember mikor gyűjti a mammont (Máté 6, 19) s tévesen abban látja a biztonságát (Lukács 12, 15—21) s teljes érdeklődésével beleveszik a vagyonba (Máté 6, 21), — szem­bekerül Istennel. (Máté 6, 24.) ..Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek“. „Nem szolgálhattok két úrnak“. Ördögi erő van a va­gyonban, szinte megszemélyesedik tőle. Rabszolgákat tart, udvarokat magának, — elszakít Istentől. Ha­lálos ölelése ellen csak egy védeke­zés van: a tőle való függést meg­szakítva föléje kerekedni azzal, hogy. egyedül Istenbe helyezzük minden bizodalmunkat. (Máté 6, 241 Krisztus Urunk kimondottan is beszél a hamis mammonról (Lukács 16, 9) s ezzel nemcsak a tisztesség­telenül szerzett vagyonra céloz, ha­nem megintcsak a vagyonban rej­tőzködő ördögi vonásra. Krisztus tanítványának új bölcseségre van szüksége, amellyel a világ mam- mon-beli ügyességét annak erkölcs­telensége nélkül megtanulva, a ha­mis mammont, jósáfárságra hasz­nálja. (Lukács 16, 8, 9) Mert még a veszendő hamis mammon keze­Micsoda haszna van annak, hogy Krisztus Urunk az ő ítéletre való eljövésére emlékeztet bennünket? — amelyet ez igékben jelent meg, midőn így szól: Mikor ezek meg kezdenek lenni —- úgy mond, — tekintsetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok (Luk. 21, 28.). Azért mindezek a jegyek, amelyek az íté­letnek közel való voltát mutatják, minket teljes életünkben való peni- tenciára (= bűnbánatra) intenek. S azt akarja azért Krisztus Urunk mondani, hogy szent gyakorlással és kegyességgel várjuk a Krisztus­nak eljövetelét, és a feltámadásnak reménységével vígadozzunk. Mert a keresztyéneknek úgy kell az utolsó napra gondolkodásukat igazgatni, mint egy célhoz. Továbbá azt is megmondja, mi­kor akarja, hogy fejünket felemel­jük, és feltekintsünk, tudniillik, mikoron a megmondott jegyek meg kezdenek lenni. Amióta pedig Krisztus ezeket megmondotta, ezek- mindenkor kezdettenek, és voltak e jelek. Mindenkor akarja azért, hogy minden keresztyén felemelje fejét. Amint nyilván mondja Urunk szent Lukácsnál: Vigyázzatok azért, minden időben imádkozván stb. Okát is megmondja pedig, miért lésében is hűséget parancsol az Úr. „Aki hű a kevesen, (csak az) hű a sokon (is). (Lukács 16, 10.) Az anyagi javakat az ördög a bűnös ember telhetetlensége révén Istentől elválasztó vétekké tudja tenni. Vigyázni tehát! Ura légy, ne rabszolgája. A mammon hamis, ne bízzál benne. Csak Istenben biz­hatol- Bölcs sáfársággal állítsd a mammont Isten szolgálatába. Mert ahogyan bánsz a mannnonnál, vizs- vizsgázol, hogy Isten kezedbe ad­hatja-e az igazi kincset?! Szabó József. kell fejünket felemelnünk. Mert elközelget — úgy mond, — a 'ti váltságtok. A mi válságunk pe­dig az, hogy hasonlatossá lesznek a mi halandó testeink az ítélet napján a Krisztusnak láthatatlan testéhez. Mely igékben ezt akarja Krisztus Urunk mondani: Szegény seregem, nagy sok nyomorúságot szenvedtél e világon az én neve­mért. De tekints énreám immáron, akihez ilyen igen ragaszkodtál volt, és bennem nagy reménysé­gedet vetetted volt. Nézzed meg, vájjon hol vannak azok, akik tite­ket üldöztek, hová lettek az ő nagy kevélységükkel? Nemde nem vesz­tek-e el mind testestül-lelkestül? íme immár vége van egyszer a te Miért ez a nagy drágaság? — kérdezi sok ember. Lehet rá meg­felelő magyarázatot adni. Elpusz­tult az ország, kevés az áru, nincs elegendő szállítóeszköz, nincsenek a gazdaságok kellően felszerelve. Ennek ellenére azonban nem kel­lene oly drágaságnak lenni. Valami nincs itt rendben, érzi szinte min­den ember. nyomorúságodnak és az ő szeren­cséjüknek is. E nagy csodajelek és az én dicsőséges eljövetelem meg ne rettentsen, hanem vigadj és bízzál, mert a te hasznodra és örök életedre valók. Nem a gonoszoknak veszedel­mén kell azért vigadniok a hívek­nek, de azon, hogy az ő váltságuk eljön az ő dicsőségüknek, örök boldogságuknak és szabadulásuk­nak napja elközelget. Mert a Krisztusnak az ítéletre váló eljö­vetele által megszabadíttatnak a hívek mindenféle nyomorúságuk­ból, sőt még'a bűntől és a halál­tól is, s ezért hívja szent Pál azt a napot váltság napjának (Efez. 4, 30.). Amint a Timóteusnak má­sodszor írt levelének 4. részében is dicsekedik erről a váltságról és az ő szabadulásáról, amikor így szól: Nemes bajvívással vivám a bajt, a futást elvégezém, a hitet megtartám; végezetre, meg vagyon szerezve énnékem a megigazuiás- nak koronája, melyet megád én­nékem az Ür Isten az utolsó napon, ki igaz bíró, nemcsak énn'ékem pedig, hanem mindeneknek, akik szeretik az ő eljövését. Ismét I. Thessz. 4-ben azt mondja, hogy a feltámasztottakkal egyetemben mi is elragadtatunk a felhőkbe az Úrnak eleiben az égbe, és ekkép­pen mindörökké az Istennel le­szünk. Ezzel kell azért a híveknek magukat vígasztalniok, mikor a megmondott jegyeket látják és a Krisztus intését hallják. Mi ez a valami, amit nem látunk, csak érzünk? Az egyik, amit meg kell állapí­tanunk az, hogy Isten megsokalta az emberek gonoszságát, hálátlan­ságát és dölyfösségét és amig meg nem tanuljuk, hogy. Ő minden jó­nak adója, tőle van mindennapi kenyerünk, azért imádkozni kell és hálát adni érte, addig nem haj­A váltsák napja kulcsár György evangéliumhirde téséből (1574.). Közli: Sólyom Jenő. :. onrawTTii iT~'nnTimiíii noiiimini mii —— — i■uluuuijíimiiii—mlkksu Mi az oka a drágaságnak ? Az ébredés népe. Útleírás a háború előtti Finnországról, írta: Koren Emil. 8. folytatás. Alig értünk vissza Helsinkibe a ha­táron tőitött pünkösd: ünnepekről, erő­sen kezdtük érezni a tanév végét. A diákok egy része vizsga előtti hangulat­ban volt, más része már a nyárra ter­vezgetett. Ez utóbbiak egyben meg­egyeztek: el a városból! Ki a tavak és szigetek mellé, a nép közé. Konferencia-programoknak egész so­rát tették elém. Be lehetett volna úgy osztani a nyarat, hogy pihenés nélkül egyik konferenciáról a másikra mentünk volna három hónapig egyfolytában s még így is ütköztek volna az egyes diáktáborok. Természetesen mind vidé­ken. • Mi maradjunk csak meg egy mellett ~ ez legyen a „felébredtek“ vagy „kör- tlek“ nyári ünnepe s ezzel kapcsolat­ban nézzünk kissé bele az ébredés: mozgalmakba. A finn egyház történetében van egy korszak, amit a „nagy ébredés korának“ szokás nevezni (1809—1860). A „nagy ébredés korának“ legkima­gaslóbb alakja a finn parasztpróféta, vagy ahogy ők hívják „a puszták pró­fétája“: Ruotsalainen Pál. Ö emelte ki a helyi jelentőségű kis ébredéseket el­zártságukból egyetemes erejűvé. Hívő parasztfiú volt, aki legénykorában egy rajongóvá vált kis ébredési csoportba került, ahol szörnyű lelki küzdelmeket állott ki. A megnyugváshoz a „Mézcsöp- pek" c. kis angolból fordított füzet nyomán jut s ettől kezdve beszélni kezd a seuratokon s bűnbánatot és a bűn elleni szüntelen harcot hirdeti. Eleven igelrrdetését mindenki döbbent lélekkel hallgatta. A „felvilágosodott“ papság igen messze volt a lelki élettől s így érthető, hogy az „öreg Pált“-t bíróság elé juttatták tiltott gyűléstartás címén. A Lélek tűzét azonban már nem lehetett eloltani. Papok is egyre csatlakoznak az ébredéshez s lassan bár, de a felvilá­gosodott papság teljesen hatalmát veszti. Sorra említhetnénk neveket, akik üldöz­tetést szenvedtek ébredésükért, de ez csak szította a tüzet. Más irányai is voltak az ébredésnek, így Renquist által indított „imádkozok“ iránya, Hedberg követői s a már emlí­tett laestadiánusok, Laestadius követői. Tanítása az összes ébredési irányoknak lényegében, ugyanaz, csak történetileg máshonnan indulván el, külön utakon járnak. De ha van is tanításukban néha ellentétes mozzanat, mégis valamennyien ugyanannak az evangélikus anyaszent- egvháznak tagjai és áldásosán terméke­nyítik meg annak életét. Ruotsalainen ébredéséhez tartoznak az u. n. „körtiek". Első pillanatra meg­ismered őket. Hajukat középen választ- iák el. Leginkább a parásztok tartoznak hozzáiuk. Mindegyik hordja a körti ru­hát, amelynek felvétele már elkötelezést jelent a bűn elleni harcra. Akinél ezt nem látiák. az „nem méltó a kört! ru­hára.“ Nőknél tiszta fekete, díszítés nélküli ruha. feszes pruszlikkal s bő szoknyával. Vállon sima fekete kendő. Férfiaknál az egyébként is elterjedt hor­gasorrú csizma, sima nadrág s rövid, kurta galléros zeke. Isten fekete serege. Minden nyáron összegyűlnek s min­dig másutt. Nézzünk el a kuopiói ,.he- rättäiä iuhla“-ia, a..felébredt ünnep“-re. A régi temető parkká vált területén a magas szálfák alatt szószék van felál­lítva. Felette hatalmas finn zászló két keresztjét lengeti a szél. Előtte deszká­ból tákolt lócák hosszú sora. A fekete sereg százával, sőt ezrével tódul. A vi­dékieket külön vonatok hozták. Döbben­ten szemléled hatalmas tömegüket s ámulva látod, hogy ebben az országban 16.000 oarasztember össze tudott iönni nne-rtán Igét hallgatni. (Ez a csodálatos prn vonzza a nem hozzájuk tartozókat is. Rögtön megismered az idegent: nincs középen elválasztva a haja.) Nem más éz, mint egy hatalmas seurat. Ugyanaz folyik itt is. Csakhogy itt a bizonyságtevések emelvényről hang­zanak el, hangszórók továbbítják s utána 16.000 torok énekel. Ürvacsoraosztáskor (—- ezzel kezdő­dik a háromnapos együttlét! —) be sem fértünk a hosszú dóm templomba s még az oltárlépcsőkön is ültek. A d. e. 10-’kor megkezdett úrvacsora osztás d. u. 6-kor még megszakítás nélkül folyt. Naponta többször gyűlik össze a nagy tömeg az ünnepi fák alatt s órák hosszat nyugodtan ülve tud ott lenni. A seuratok végén szállásukra mennek s csoportonkint kisebb seuratokat ala­kítva késő éjszakáig együtt vannak. Megtérések sorozata szokott itt be­következni. Csodálatos élmény! 16.000 parasztember a Szentlélek pergőtüzé­ben! Ez .a gyűlés is testvéri szeretettel hordozta a magyar evangélikus népfő­iskola ügyét (—- ami azóta már műkö­dik Isten akaratából Nagytarcsán.) Az egyik énekközi csöndben felment valaki a szószékre és megemlítette a magyar népfőiskolát. Sapkák indultak meg kéz- ről-kézre s rövid pár perc alatt előttünk volt egy kis zsáknyi pénz. Meg sem tudtuk számolni, annyi volt. 63 kilót nyomott. Még fülembe zsongtak a fekete se­reg melódiái és szemem előtt lebegett a hosszú kocsisor, amibe türelmesen és nyugodtan felszállt a körti nép Kuopio állomásán, hogy szétvigye a Szentlélek gyújtó tüzével telt szíveket a finn „pusztaságba“, amikor megállt a vonat velem Heinola állomásán. Voipo Marci kollegámhoz mentem, akinek az édes­apja a gyakorlati teológia tanára Helsin­kiben. Az ő nyaralójukba igyekeztem, hogy nehány napi pihenés közben leszű­rődhessék a sok-sok tapasztalat és be­nyomás. Marci fürgén fogadott az állo­máson, ahonnan lementünk a tópartra. Gyors kézzel indította meg a motorcsó­nakot s pár perc múlva csak a halk motorberregést hallottuk s a csónak orrához csapódó hullámokat. Szigetek egész sorát hagytuk el, sziklás-mohás tenyérnyi kis szigetkéket, ahol még a szikla repedéseiből is fenyő nő. Fehértörzsű nyírfák hajladoztak itt- ott a partokon s végtelen csend és nyu­galom árasztott el mindent. Egy órai útunkon teremtett élő lelket sem lát­tunk. Végre amikor két sziget közti náda­son átvágtunk, feltűnt messze szemben a parton a sauna fehérablakkeretes pi­ros házikója. Nemsokára a mólóhoz álltunk s megérkeztünk á nyaralóba. Ám nagyon csalódik az, aki fényes kényelmű luxusvillát vár. Egészen egy­szerű parasztházról van szó, ahol még • a berendezés is paraszti. Ott van az egyszerű hintaszék s a kemenceszerű nyitott tűzhely is. így nyaralnak a fin­nek. Nem áz- a pihenés számúkra, ha fényűző szállóban, vagy villában, esti dzsessz és tánc mellett tölthetnek pár napot, hanem ha kimehetnek messze a várostól, elbújhatnak egy tóparti, erdő­széli helyen s élhetik az egészséges, nyugodt paraszti életet. Vissza a néphez, a népi életformához. Végtelen nyugalmas hét volt. Reggel frissen keltünk, mosakodás a lehető leg­alaposabb — anyaszült csórén zsupsz be a tóba. A kis halász ladikon beevez­tük a kis öblöcskéket s felszedtük az előző este kivetett hálókat s vittük haza az ebédre-valót. „Ha jösztök: lesztek, ha fogtok: esztek.“ Hát fogtunk. Heve- résztünk, kirándulgattunk, beszélget­tünk. Este kivetettük újra a hálót. Sohse felejtem el azt a kibeszélhetetlen nyu­galmas csendet, amikor a késői alko­nyaiban leraktuk a hálókat. Az erdő titokzatos komoran sötétlett a tó par­ton, halkan susogott a parti nád s a háló méterről-méterre fogyott lassan a ke­zünkben. Az evező lapátja néha csob­bant csak s oly jó lett volna megállítani az idő kerekét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom