Harangszó, 1945
Új harangszó
14. oldal. ÚJ HARANGSZO 1945. november 4. flz elmúlt háború prófétai szemmel Jeremiás próféta könyvének 25. fejezetében ezeket olvassuk: „Ezt mondotta az Ér, Izraelnek Istene nékem: Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, akikhez én kiildelek téged, hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, amelyet én közéjük bocsátók. És elvevéni a pohárt az Űr kezéből, és megitatám mindama nemzeteket, akikhez ktilde engem az llr: Jeruzsálemet és Juda városait, az ő királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, amint e mai* napon van: Fáraót, Egyiptom királyát, az ő szolgáit és az Ür földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Aska- lont, Gázát, Akkaront, és Azótusnak maradékait, Edomot, Moábot és az Ammon fiait, és Tirusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, akik túl vannak a tengeren, Dedát és Témánt és Bűzt és mindazokat, akik lenyirott üstökiiek. És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, akik a pusztában laknak. És Zimrinek minden királyát és Etámnak minden királyát és a Médusok minden királyát, és északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, amelyek a föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik. Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izraelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver előtt, amelyet én küldök közétek. És ha majd a te kezedből nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belőle, ezt mondd nékik: így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok. Nem menekeszíek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura. Te pedig prófétáid meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog és az ő szent lakhelyéből dörög, harsanva harsog az ő házára, riogatva kiált, mint a szőlőtaposók, e föld minden lakosa ellen. Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, ő minden testnek ítélő bírája. így szól a Seregek Ura: lmé, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre és nagy szélvész támad a föld széleitől. És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj. Jajgassatok pásztorok és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti inegöletésteknek és szétszóratástoknak ideje. És nincs hová futniok a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek. Félelmetes magyarázata ez a fejezet a felettünk végigzúgott háborúnak. A dolog tehát úgy kezdődött, hogy Isten megrészegítette a népeket Hatalmas kép: Isten küldötte viszi a borral teli poharat egymás után a különböző népekhez, elsősorban vezetőikhez. Akkor az akkor élő népekhez. Az elmúlt évtizedben a világ most élő népeihez és háborúba vivő vezetőihez. Talán volt, aki nem akarta elvenni a poharat, mégis meg kellett innia, mert az Ür szólt: „Meg kell innotok“! A háborúban tehát részt kellett vennie mindazoknak a népeknek, akiken az Isten ki akarta tölteni haragját. A „háborús főbűnösökkel“ is Ö itatta meg a haragjának borával telt poharat. A világ megrészegitésének az volt az ítéletes célja, hogy a fegyver szabadon pusztítson. És megindult a veszedelem az egyik nemzettől a másikra, hogy lángba boruljon az egész világ. És megindult Isten kezében aratásra a hálál kaszája. Jajgathatnak immár a „pásztorok“, a népek vezetői. Mindez megtörtént. Talán lesz még nép és vezér, aki csak ezután iszik Isten haragjának észvesztő borából, mint Sésák királya Jeremiáp próféciájában. Mi pedig, Isten egyháza, újra elmondjuk isteni parancsra az események magyarázatául a prófétai szót: A szörnyű háború Isten harsogó, dörgő szava volt. A szörnyű háborúban Isten perelt a hitetlen világgal, a hitetlen népekkel, a hitetlen Magyarországgal. Bárcsak meghallanának valamit a népek a véráztatta földön Isten „riogatva kiáltó“ szavából! Bárcsak megízlelnének valamit előre abból a napból, amikor majd Isten haragjának'bora igazában szétömlik minden népre és minden emberre. Mert Istennek az elmúlt háborúban és annak minden következményében fejünkre hozott ítélete csak halvány képe az utolsó ítéletnek. V. I. Az ébredés népe. Útleírás a háború előtti Finnországról. Irta: Korén Emil. 4. folytatás. A korán beálló téli alkony lopózott be a helsinkii szobámba, amikor S. Pista, az én parasztfiú honfitársam betoppant. Nagy öröm volt számomra újra látni volt útitársamat. A virgonc fiú kissé megcsendesült, de szeme még élénkebben csillogott. Beszédét akaratlanul is sűrűn keverte finn szavakkal. Teljes átalakulásban volt. Hóna alatt képes albumokat és szövetkezeti propaganda 1 özeteket szorongatott. A lapinlahtii ,,felébredt“ népfőiskoláról jött be évfolyamtársaival, megtekinteni a hatalmas szövetkezeti székházakat. Beszélgetés után örömmel kísértem ki az állomásra. Sokan voltunk leint a perronon, búcsúzni a csizmás, fiatal „fekete seregtől“. Az indulás előtt három perccel vezető tanáruknak eszébe jutott, hogy egy fiú Helsinkiben lekapcsolódott tőlük, de meg van a jegye. „Ki jön el velünk helyette“? — szóit le mosolyogva a búcsúztatókhoz. INem kellett sokat biztatni, felléptem a már mozgó vonatra. Látogassunk hát el a népfőiskolára! Ügy szárnyal az ének körülötted, mint ami valóban a szívből jön. Ezzel fogadnak, amikor a hóval borított fenyőerdőkben közeledsz a népfőiskola felé; ennek dudolása ér el az emeleti lakószobáktól hozzád, amikor este leülsz a bibliád mellé; erre ébredsz másnap; ezzel kezdik s végzik az étkezéseket; énekléssel töltik az időt, ha az oktató pár percet késik az óráról; ez zsong a füledben a gyalupadok és szövőszékek mellől s ezzel kísérnek útadra, amikor búcsúzol tőlük. Körülsimogat, amint távolodsz az úton s a vonat zakatolásában már azon veszed magad észre, hogy dallamaikat dúdolod. Befészkelték magukat a füledbe, — nem, még mélyebbre: a szívedbe. Lehetetlen szabadulnod ezektől a magyar fülnek szokatlan, felütéses finn dallamoktól. Azzal indulsz el hazulról, hogy majd „tanulmányozod“ a finn népfőiskolákat, ifjúságukat. Közöttük azonban rájössz, hogy nem azért jöttél, hanem azért, hogy együtt érezz velük s a hozzájuk tartozás érzésével velük élj néhány napot, öntudatlan csodálkozással vegyél részt a munkájukban s amikor távozol, magyar voltodban szorongva érzed: de jó is finn parasztnak lenni. Három népfőiskolát látogattam végig tíz nap alatt (— az egész országban van 52 —): a karhumák-iit, a randasky- läit s a lapinlahtiit (Portanpää.) „Felébredtek" népfőiskolát, Kö?ép-Finnor- szágban. 80—100 finn parasztfiú s leány, legnagyobbrészt a régi finn népviseletben: a körti-ruhában. Átlag 17— 20 évesek. Legtöbbjük csak elemi iskolát végzett. Csendben ülnek a padokban s ha szólsz hozzájuk, oly tisztelettudóan felelnek, hogy bármelyik úri Az egyház szolgálata a háborúban Nagypéntek volt: Életünk tán’ legemlékezetesebb nagypéntekje. Napok óta ostrom alatt van a város. Hidak robs bánnák, gránátok bőgnek. Szünet nélkül kattog a gépfegyver s heves tüzérségi párbaj gyújtópontjában vagyunk. — Lent az óvóhelyen 60 ember — kicsinyek és nagyok — Isten kegyelmébe kapaszkodik. Ürvacsoraosztás. Reng a ház, fuldoklik levegőtlenségében a lámpa, reszket .a kéz, meg-meg csukljk a hang, de —• úrvacsoraosztás van. „Ez az én testem, mely érettetek adatik bűnök bocsánatára". Fent élet válik halálra, lent Krisztus halála válik életünkké. Fent a háború pokoli zsivaja, j lent a bűnbocsánatot nyert szív belső 3 békessége. „Ez az én vérem, mely éretI tetek kiontatik bűnöknek bocsánatára". Végeztünk. Isten kegyelméből az ostrom hevében is volt nagypéntekünk. Bumm! Most dördült el templomunk sarkánál az utolsó német páncélököl. Aztán néma csend. Negyedóra múlva kezet fog velünk az első orosz: „Zdrasztutye!" Robotra ment a gyülekezet 70 férfitagja. A lelkész —- önként velük ment. Tíz napig ásott, kosztolt s aludt a robotosokkal. Pedig az ottani lelkész meghívta magához. De ő együtt akart maradni mindenben a híveivel. Sok-sok lelkipásztori alkalom adódott. Esténként bokszos-doboz fedele volt a lámpa, — benne olvasztott zsír égett rongykanóccal. Nem volt tükörfényes-kávéházi fény. De birkaólba ennyi is elég volt, hogy melléje hajolva el lehessen olvasni az igét. Mert a lelkész minden este áhítatot tartott robotos híveivel. S az ige templommá tette a szalmás hajlékot. Egy kis angolnyelvű újtestámentom van előttem. A bőnyrétalapi lelkésztestvér egyik ifjú hive hozta Németből. Így került hozzám. Ha ez a kis zsebbiblia beszélni tudna! Beszél is. Szép lassan vallani kezd, ahogy faggatom. Sok mindent ugyan nem hajlandó elárulni. Nem közli, hogy volt gazdája él-e még, vagy már halott? Lelőtték-e; elesett-e, vagy csak elveszítette? S hogy ez a barna folt az első lapon megfakult vér-e, vagy csak szen.v- nyes ujjnyom? gyermekszobának lakója eljöhetne ide illemet s finom viselkedést tanulni. Sem a zsellér megalázkodása, sem a „paraszti gőg“ nincs meg bennük. Hat hónapig élnek együtt. Oktatóik is velük élnek. Szobáiknak jópehány magyar diák megörülne, ha ilyenben lakhatna. Következő télen már más foglalja el a helyüket. Ök hazamennek földet művelni, halászni, erdőt munkálni, állatot gondozrfi. A népfőiskola nem képesíti őket semmiféle „hivatalra“, nem ad „végzettséget“, vagy „diplomát“, de képesíti őket az egészséges népi életre. Ad bizonyos körökben tudást, hozzásegít a kultúrához, közösséget teremt és ápol, nevel, és legfőképpen vezet — Krisztushoz. Tudást ad. Csak futólag pillantsunk a tanrendbe. Hittan, történelem (aminek inkább ezt a címet adnám: hogyan munkál Isten a történelem folyamán), irodalom, számtan, gazdasági tárgyak (földművelés, állatgondozás, kertészet, szövetkezeti élet stb.) és ne felejtsük el: ének. És így tovább. Figyelmesen hallgatnak, önként jegyeznek, ott mindjárt megtanulják, beszélgetnek róla. A vérükbe megy át, amit- itt látnak,' hallanak. Épp ezzel segít hozzá a kultúrához. Fogékonnyá lesznek a kultúrkincsek iránt. Nem gyepesednek be: „az apámnak is jó volt így, nekem- is jó lesz“ Sőt örömmel hallanak a fejlődésről, érdeklődnek s kipróbálják. De tudnak értékelni. De sok mindent elmond s ezek között akad érdekes is. H. Thomas nevű amerikai kStona kapta ezt a bibliát a feleségétől. „A legszeretőbb asszonytól“, ahogy a bejegyzés írja. A második oldalon a csillagos fehérsávos lobogó jelzi, hogy ezt a bibliát az Egyesült Államok katonáinak szánták. Következő oldalon Roosevelt, akkori elnök ajánlása. Bibliaolvasásra buzdít benne. Értelmét így'lehetne visszaadni: Un fleriilt egedre rihurf etteg borai S hiteti sa s ma ti ara szárnyaszetire lehull. Ilikor bús éjszakák rémei gyötörnek s reméntfíiiti terete, virága lettermed: 4-, Isten igéjét r egyet! a kezeit be. Vigaszt találsz benne! Ilikor sátnn-rírtis rettentő harca dúl. fiikor reszteségek iiyaszhn rangja kandal, fiikor kereszt alatt roskndoz a váltad s köves úton csetlik 1 iirístépett lábad: 4z Isten igéjét regijeit a kezedbe. Kriit találsz benne! Ilik or fakul éltet! csillaga, sugara S közelről integet sírod véghatára, .fiikor . körülötted megnőnek árit gok S függős mátkacsókját érted a halálnak: It isten igéjét regged a kezed he. Életet lelsz henne! Következik az angolszász világ néhány legismertebb éneke s így a kis biblia énekeskönyvnek is számít. Ügyes bibliai kalauz is található benne. Igéket csoportosít különböző alkalmakra. Külön lap közli, hogy az amerikai katona mit várhat a tábori lelkészétől és mivel tartozik tábori lelkészének. Továbbforgatva megtudjuk, hogy ezt a kis bibliát sok millió példányban a keresztyén amerikai kereskedők egyesülete ajándékozta a-hadseregnek. Ez az.. egyesület százezerszám helyezte el a bibliát szállodákban, iskolákban és börtönökben is. Szép kereskedői szolgálat. A biblia elnyűtt: látszik, hogy gazdája sokat forgatta. Legszebb biblia az elnyűtt biblia. A kis könyvet mihelyt lehet elküldjük a katona feleségének, hátha utolsó és egyetlen emlék lesz elesett uráról. Sz. .1. Az itt kapott kultúra népi. Elméleti tárgyakban — ahol csak lehet — népük kultúráját kapják. Finn népi történe- . lem, sőt „felébredtek“ történelme, finn irodalom, énekeik népi dallamok s azt mondanom sem kell, hogy a gazdasági tárgyaknál igazán népi terméket kapnak. De mint népi terméknél, külön álljunk meg a házi-iparnál. Szememnek ez volt a -legnagyobb élmény közöttük. Naponta két, -három órát dolgoznak -— fiúk a gyalupadnál, lányok a szövőszéknél. Természetesen szakszerű oktatás mellett. Megnéztem az elkészített dolgaikat s ne mtudtam hová lenni a gyönyörködéstől. A fiúk bútordarabjaikat mutatták, amit az első fűrészeléstől az utolsó lakk simításig maguk készítettek. Pompás kis tárgyakat készítenek a kemény nyárfa-görcsből. Kis tálak, hamutartók, íróasztal készlet stb. Némelyik már a művészi faszobrászat határán mozog. A leányoknál kész kelengyéket láttam. Maguk szőtték, varrták, hímezték. De különösen szőnyegek, ryijyk (fajiszőnyeg), térítők, asztalfutók, vásznak, törülközők kerülnek ki a kezük alól. Otthonosan ülnek a szövőszék előtt. Fürgén mozog a kezük alatt az orsó s szaladgál a fonál ide-oda. Egyszerű parasztlányok. Szinte látom jövendő otthonukat. Valóban otthoniak lesznek: maguk készítették. Szőnyeg, térítők, függöny fogja díszíteni s a házigazda büszkén fog a széken ülni: maga gyalulta s dolgozta ki. Lesz vál/
