Harangszó, 1945
Új harangszó
iS45. október 28. ÚJ It A RANG SZÓ' világosak s /iem is egyértelműek. Ami ezeket a kihegyezett tételeket reformáció kezdetévé teszi s ami a maradi kor éles koponyáit elszánt ellenállásra tüzeli, az természetesen az „új“ keresz- tyénség izzása. Ennek a forrósága lüktet félreismerhetetlenül a tételekből. * * * Vitára senki sem jelentkezik. Luther a tételek néhány példányát megküldi barátainak: ítéletükre bízza, hogy to- vábbterjessze-e, vagy elejtse őket? Nos éppen barátai kezdenek a tételekkel házalni. Kinyomatják terjesztésre. Nürn- bergben németül viszik a nép közé. Három hónap alatt a 95 tétel szinte egész Németországon- végigszaladt. Széliében olvassák egyetemeken, utcán, kolostorokban. Mindenki ujjong, hogy végre valaki szót mer emelni a nép szemérmetlen kizsákmányolása ellen. „No megunjatok, ez majd móresra tanít benneteket'! tör ki egy steinlausici barát s .levelet ír Luthernak. „Szívesen adtam volna neki tíz aranyat, ha — lett volna“, vallja évek múlva is ugyanez a barát. Luther pedig egészen zavarba jön. Éppen nem ezt a lármát akarta. Ha már meg kel! lenni, akkor ne efféle dib-dáb csekélység miatt fájduljon fel a világ. Akkor már legalább is az iskolás tudákosok. hamis tanítása elleni korábbi büszke rohama legyen a fáklya, amely ekkora tüzet szít. S lám most körbe-végbe járnak ezek a tökéletlen búcsú-tételek, pedig igazán nem a köznépnek valók, Bánja már, amit tett. „NeiVi ez a nép helyes felvilágosításának a módja. Egyik-másik dologban még magam sem látok tisztán, sok mindent egészen máskép és határozottabban fogalmaztam volna meg, ezt-azt el is hagytam volna, ha sejtettem volna, hogy ez lesz a vége ... Szorongva, hogy . rossz útra sodród- hatik, nagy komolysággal menekül Istenhez: „Uram, ha kezdeni akarsz valamit velem, tedd azt egészen magad és oltalmazz attól, hogy az én bölcseségem keveredjék bele“. Mert csak egyetlen egy aggodalma volt Luthernak: hogy -ügye esetleg nem egészen Istentől való, — olyan emberinek s olyan kicsinyesnek tetszett tulajdon szemében is. A búcsú kérdéseitől a tudományba veti magát s tudományos magyarázatokat fűz a tételekhez. Rájön, hogy semmit sem kell visszavonnia, sőt tovább megy. Az egyházi átkot emberinek meri állítani, Róma evilági hatalomigényét pokolra való találmánynak nevezi, a szentek érdemét tagadja s végül leszögezi: „Az egyház reformációra szorul. Nemcsak a pápa ügye ez, hanem az egész világé, vagy méginkább: Istené. Hogy ez a reformáció mikor jön, Ö tudja egyedül. Addig az a kötelességünk, hogy rámutassunk a bajokra, különösképpen is az egyház babiloni fogságára, amelybe pénzkórsága és dicső-' ség-vágya juttatta. E magyarázatokat megküldi elöljárójának, a brandenburgi püspöknek. Kéri: „Tisztelendőséged ne sajnálja a tollat, meg a tintát s húzza ki,- amit akar, vagy dobja tűzbe az egészet, — nem bánom. Krisztus nem szorul az én szolgálatomra s nélkülem is tehet jót egyházával. Csak azért szeretném mégis kinyomatni ezeket a magyarázatokat, hogy inkább az én tudatlanságom süljön ki, mintsemhogy tévedésben hagyjam az embereket, akik tételeimet netán befejezetteknek és biztosaknak tartják“. A püspök igen sokáig késett a válasszal. Helyette Tetzel válasza jött: egy csomó ellentétel. Valami egyetemi ■tanárral íratta össze őket, aki egyszer összekapott már Wittenberggel. Erre következett Luthernak egy népnek való kis németnyelvű könyvecskéje, amely tiszta, egyenes tételekben azt a nyílt tanácsot adja, hogy többet senki se vegyen búcsút (azaz bűnboscátó cédulát: fordító). Az ellenkezés minden oldalról megindul. A ^dominikánusok már „wittenbergi eretnekség“-ről prédikálnak. Luther minden igyekezettel fékezi haragját és megvetését, — de akkor olyasmi történt, ami csakugyan kihozza a sodrából: a híres Eck János, akivel néhány éve még barátságos levelet váltott, titokban ellene írt és bolondnak, részegesnek, eretneknek, csehnek, pápagyalá- zónak nevezte. Így veszi hát fel a híres „tudomány" a becsülettel eléje dobott kesztyűt? Fontos és mély hittételeirő! hallgat — pedig annak idején Ecknek is. megküldte azokat — és búcsútételeiért ront neki irigyen, mérgesen, alattomosan, mint eretneknek?! „Mindazonáltal türelmesen le akartam nyelni e pokolfajzat piszkát, de jóbarátaim arra sarkaltak, hogy legalább magánlevélben válaszoljak“. S mélyen felháborodott levelet írt s ugyanolyan felháborodott cáfolatot, de mindkettőn hat hónapig ült s csak akkor küldte el, annyira bántotta ez az áruló támadás. Végre a püspöktől is megjött a hír és pedig egy apát-úr képében. Ez barátságosan kérlelte Luthert, hogy tartsa vissza könyvecskéjét, bár jó katolikus dolgok vannak benne. A magas megtiszteltetés restelkedésében Luther azonnal igent mondott. Ez viszont a püspököt hatotta meg annyira, hogy nemsokára hivatalosan engedélyezte a kinyo- •matást. Ez a kis búcsú-könyvecske néhány hét alatt kiszorította a piacról a 95 tételt. Így Luther egészen megnyugodott. Mikor Staupitz atyától aggódó levelet kap, amelyben az öreg sejtetve közli, hogy a Luther név, már Rómában is büdös lett; nagy határozottsággal vá- laszol: „Meghiszem, hogy nevem, sokaknak bűzlik, mivel a rózsafüzéreket és minden jócselekedetet el kellett vetnem. Pál apostolt is ilyenféle beszéddel igyekeztek megejteni: hadd tegyünk rosszat, hogy jó származzék belőle. Én azonban tartom magamat az Isten szeretetéről írt könyved tanításához, hogy az ember se érdemre, se tulajdon cselekedetére, se semmi másra ne építsen, csak Jézus Krisztusra. Ebből a tanításból ők mérget szopogatnak. De én ahogy nem dicsőség vagy gyalázat kedvéért kezdtem el, abba sem hagyom ezekért. Rábízom Istenre ... ! Thiel után Sz. J. A reformáció elsősorban nem kifelé irányuló hadakozás, hanem befelé irányuló megújhodás rolt. Egyházunk szüntelen reformációját ma különösképpen is így kell értelmezni. Elég volt a melldöngető, vitázó evangélikusokból. Megtért evangélikusok kellenek! A szekták tevékenysége mindenütt megélénkült. A tilalom megszűntével, a háborús nyomorúság felhasználásával faluról-falura, házról-házra járnak „bizonyságot tenni“. Akármennyi tévelygés van is kitekert tanításukban, a szekták tevékenysége mindig tükör az egyház számára: önvizsgálatot tarthat benne. Mert repedezett, száraz kutak mellől szoktak a lelkek pocsolyákhoz járni. A szekták munkája ellen tehát nem gúnnyal, nem is hatósági üldözéssel, hanem bűnbánattal kezdődő egyházi megújhodással kell és lehet védekezni!-IIIDunántúli egyházkerületünk püspöke az elmúlt héten Gyenesdiá- son kétnapos lelkészevangélizációt tartott. Éhez csatlakozott volna az egynapos kerületi gyűlés. Amig azonban az evangélizációra a magát rászánó 30 lelkész szépen megérkezett, a kerületi gyűlés idejére vonatkorlátozás történt s ennek következtében a gyűlésen egyetlen felekezeti iskolai tanárunk s mindössze öt világi vezetőnk vett részt. Tanító egyetlen egy sem volt. A kerületi gyűlés azért meg volt. De lehetetlen volt meg nem látnunk, hogy Isten — akinél nincs Megremeg a lelkünk, amikor halljuk. Gyönyörűen hangszínezve énekli az egész gyülekezet! Maga a dallam is olyan szívbemarkoló, hogy ha nem is érti az ember a szöveget, megérzi a tartalmát. A lelkész erre Isten megbocsátó jóságát hirdeti Ján. 3: 16-al, (Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen“), amire a gyülekezet hármas áment énekel. Énekben mondják el a lelkész s a gyülekezet a betlehemi angyalok üdvözletét is. Ezután hangzik a ,gyülekezet ajkán Hilarius hálaéneke. Ezt szintén — mint a bűnvalló- éneket gyönyörűen -színezve éneklik. Csodálatos, hogy ez a többszáz főnyi gyülekezet hogy tud szívből fakadó áhítattal az erőteljes forte-tói a legcsendesebb piano-ig a hajlításokban is gyö- nyörűen' színezni! Eszünkbe jutnak Nagy Károlynak, az 'egykori erdélyi nagy református püspöknek szavai: „amely népnek ajkán elnémul az .ének, az halálra van ítélve“. Óh, de csak nagyon élő gyülekezet tudhat így énekelni! Ha az ének az élet jele, akkor ez rendíthetetlenül erős nép. — Ugyan, csak énekben váltakozik ezután: Az Ür legyen tiveletek — és a te lelkeddel. Majd az adakozás, imádság, ámen, ol- tári textus következnek. Újabb ének után az apostoli hitvallás — egyes ünnepeken a niceai, — amit háromszoros ámen követ. A szószéki igehirdető szolgálatot a gyülekezet éneke fogja közre. A második oltári szolgálat szinte eleitől végig éneklésből áll. Hálaadás Isten kegyelméért és igéjéért. Ha úrvacsoraosztás van, ide kapcsolódik be, rtiint az istentisztelet szerves, sőt fő- része. Befejezőként az ároni áldás és a gyülekezet éneke jön. Mint látjuk, az istentisztelet igen •gazdag liturg:kus elemekben: Sokkal inkább részt vesz benne a gyülekezet, mint. nálunk. A racionalizmus itt nem szegényítette el az istentisztelet rendjét. Annyira megmaradtak a régi szokások, hogy a nagy ünnepek istentiszteletein az oltári szolgálathoz felveszi a lelkész a gyönyörű liturgikus színű istentiszteleti ruhákat is. Az istentisztelet középpontja — a liturgiái gazdagság mellett is — az igehirdetés marad. Kivétel csak az úrvacsora alkalmával van — igen gyakran terítik meg az Úr asztalát! — ilyenkor az igehirdetés is a szentcselekményre mutat s mélyen megrendülve érezzük az Ige reális valóságát, míg az orgona halkan búgja a kyrie eleison („Uram' irgalmazz“) dallamát. Nagy ünnepeken — rendszerint még a legkisebb falvakban is — énekkar működik közre az istentiszteleteken. Megvannak a külön nagy ünnepi- kórusaik. Advent első vasárnapján pl. a „Hoosianna Davidin Poika“ felejthetetlenül szép énekük. Valahányszor fülembe zsong a dallama, megjelennek előttem képzeletben a tömött adventi templomok, az áhitatos ünnepi arcok sokasága s karácsonyt váró gyermeki hangulat lesz úrrá rajtam. Hitéletük középpontja az istentisztelet, a templom. Rögtön meggyőződhetünk erről, ha istentisztelet alatt elsétálunk egy falusi templom mellett. Egész bicikli tábor Van körülötte. Télen hólécek erdeje áll a hóba beszúr, kálva. Nem egy helyen-külön istentiszteleti autóbusz hozza a templomtól távolabb lakó híveket. A tavak vidékén nem olyan rég, még külön templom- csónakokba szállt a fél falu s éneklés közben eveztek az istentiszteletre. Ma már csak a helsinkii külső múzeumban láthatunk ilyen 50—60 ülőhelyes ladikokat, mert ma már gőzhajók és motorcsónakok közlekednek. Az istentiszteleten kívül természetesen az élet minden területén igyekeznek az ige köré összefogni az embereket, különösen a városokon. A gyülekezeti házakban találnak erre helyet és alkalmat. Különösen az ifjúságot igyekeznek együvé hozni. Hosszúra nyúlna sorra venni azt a sok lehetőséget és módot, ahogyan és amivel összegyűlnek. Csak két dolgot ragadjunk ki a sok közül. Feltűnt egy alkalommal, hogy a templomba menők között fiatal anyákat is láttam, akik magukkal hozták egészen apró gyermekeiket is. Elképzeltem, hogy mi lesz ebből, ha ezek elkezdenek nyügösködni, vagy sírni az igehirdetés alatt. Korai volt az aggodalmam. A kis gyermekeket a templommal egybeépített gyülekezeti terembe vitték, ahol a leány-egylet „szolgálatos“ tagjai foglalkoztak velük s vigyáztak rájuk. így teszik lehetővé, hogy a fiatal anyák is eljárjanak Isten házába. A másik jellegzetes és megemlítendő dolog a varró seurat. Asszonyok jönnek össze seuratra s míg az ottlévő néhány férfi beszél, vagy felolvas, (nőnek nem illik seuraton beszélni) az ő kezükben szorgalmasan jár a kötőtű, vágy horgolótű. Az éneket úgyis kívülről tudják, nem kell felnézni a szemek mellől. így készülnek a karácsonyi harisnyák, lélekmelegítők ék sálak a didergőknek. Ilyen varró-seuratokat a köztársasági elnök felesége is tart a lakásán. Több mint 700 rendszeresített varróseuratot tartanak az országban hetenkint s ezek biztosítják a finn tengerészmisszió jövedelmét is. Általában összejöveteli formájuk a seurat. Sokszor . kitágítják műsorossá egy-egy vers felolvasásával, vagy apró történetkével, énekszámmal, vagy szavalókórussal (!) A kint járó magyar teológusnak meg kell szokni, hogy 11. oldal. véletlen — ezzel is az evangélizá- ció időszerűségét és mindennél előbbrevaló fontosságát akarta megmutatni. Aki ma utazik, batyuk tömkelegében utazik. Az emberek képesek elmenni a harmadik várme-' gyébe is élelemért. Vállalják ezért a fázást, éjjelezést és a mai vonatozás minden keserves kínját. Milyen nagy úr a gyomor! Vájjon a lelkűnkért hajlandók volnánk-e csak a felét is megtenni?! Tombol körülöttünk a választási harc. Rikító plakátok ígérnek százfélét a választóknak. Ezért aztán mindent a választástól várunk. Bizonyosra vesszük, hogy ez is, az is megváltozik a választás után. Némi javulást remélhetünk is. Ezért vagyunk felelősek a választásokért. De az bizonyos, hogy nagy hanggal, plakáttal, egymásra licitáló ígérgetésekkel nem lehet ezt a rom-országot megépíteni. Csak hűséges munkával! Az atombomba egyik feltalálója ezt írja: „Az új bomba ellen nincs védekezés, ezért előmozdítja az egész világra kiterjedő együttműködést, mert vele fenyegetően lehet fellépni minden törekvés ellen, mely nincs hasznára az egész emberiségnek ...“ Az egyik amerikai lap meg így ír: „Az atombomba után nincs tovább. Kénytelenek leszünk ezután békében élni...“ — Az atombomba úgy látszik csakugyan hatalmas fegyver. De tőle örök békét várni gyerekes együgyüség. Az ördög, mint a bűn fejedelme, maga is kezébe veszi majd ezt a fegyvert s hogy egy darabig folytathassa még gonosz művét, az ellenfegyver megtalálásában is közreműködik majd. Figyeljük csak meg. Szabó József. ^ig^äzzafok, áll jatol? meg a Iliiben, legyeiéi? férfiak, legyefel? erősei?! 1. Kor. 16:13. v programújának legtöbb pontja seurat lesz. Ugyancsak bőviben megtalálhat* náluk a mi vallásos estjeinknek megfelelő juhla: ünnep. Nem ünnepnapot kell érteni alatta, hanem valamely ügyről külön összejövetellel való megemlékezést, vagy jubileumot. Ilyenkor bő műsort állítanak össze, amit igen nagy komolysággal hallgatnak mindig végig. Valóban „ünnepélyesek“. Az istentiszteletekről, vallásos alkalmakról, seuratokró!— fővárosiakról s a vidékiek nagy részéről is — a legelterjedtebb egyházi lapból, a Kotimaa- ból értesülhetünk. Ez a lap hatalmas lepedőlapokkal (mint az angol újságok) hetenkint kétszer jelenik meg 33 ezres példányszámban. 35. évfolyamában van. A lényeges politikai híreket is hozza s minden időszerű kérdést és eredményt megtárgyal, nagyon ügyelve, hogy politikává ne váljék. Mindenütt inkább a lelki időszerűségeket keresi. Ezenkívül természetesen még igen sok vallásos folyóiratuk van. Nem is lehetne mind felsorolni. Papírral nem kell takarékoskodniok, fájuk van rengeteg. Külön megemlítjük - a finn egyházi sajtónak egy jellegzetes kiadványát: a karácsonyi lapot. Ezt nemcsak a Koti- maa, hanem belmissziói szervek, ébre- dési mozgalmak is kiadják minden karácsony előtt. Vastag füzetnyi kiadvány ez, előkelő kiállításban, mint valamely igen színvonalas szépirodalmi lap. Rendszerint egy művészi mélynyomású képet is mellékelnek. (Két éve az egyik ilyen lap Lühnsdorf Luther képét hozta:) Címe: karácsonyi hír, vagy karácsonyi gyertyák, vagy Kotimaa karácsonya stb. Tartalma cikkben, versek: ben értékes evangéliumi olvasmányt nyújt az ünneplő hívőknek. Néhány fillérért árusítják. Folytatjuk. VIGYÁZÓ
