Harangszó, 1945

1945-03-11 / 10-11. szám

1945. március 11—18.

HARANGSZÓ

27.

i án, ami többet ér e világon mindennél. Most érezzük csak igazán.

Mert .vájjon annak a szeretteitől elszakadt, vagyonát vesztett otthontalan vándornak mi ad erőt szenvedéseinek elhordozására? Egyedül a hit, semmi más! Az a hit, hogy Isten vele lesz övéivel is és senkit sem enged feljebb kísérteni, mint elhordozhatná. Hiába próbálna az ember megnyugtatni a pénznek akár özönével, kényelem és jólét felkínálásával. Mindez nem altatná el aggodalmát, félelmét s nem oiztarná semmiféle reménnyel. Egyedül a hit biztosítja ezeket. S azt a fiát vesztett édesanyát, férjét vesztett feleséget s apát vesztett árvát semmiféle emberi szó, hatalom nem képes megvigasztalni, csak az Istenben való hit, az ő akaratán való megnyugvás, ö az Ür, cselekedjék úgy, mint neki tetszik! S annak a jól felszerelt s nagyszámú ellenséggel szemben álló katonának mi ad erőt, hogy kemény daccal szorítsa fegyverét s ne engedje azt kiverni biztos kezéből? Megint •csak a hit! A győzelemben való feltétlen hit. Hiszen eleve elveszett az a csata, melynek megvívására egy hitét vesztett, -csüggeteg sereg áll elő.

Hit nélkül élni lehetetlen. Akinek nincs hite, elpusztul. Egyén és nemzet •egyaránt, mert a hitetlenség halál.

Legyen hát hited megtépett magyar nemzetem. Legyen hited a feltámadásban, felszabadulásban. Legyen hited íkatona-bajtársam! Legyen megingathatatlan, erős hited a győzelemben. Ne törődj a hitetlenekkel, ne hallgass a vészmadarakra, gyáva, lapuló kukacokra. Higyj! — Higyj és harcolj, mint magyar 'katonához illik. Legyen hited neked is, könnyező testvérem, a boldogabb jővén- <dőben, örömteljes viszontlásában.

Legyen hited, mert a hit — élet!

Kiss Jenő tábori lelkész, Győrság.

Most látom csak, hogy Szentirá nélkül n<ni lehet élni!

(Résziét egy nzm^torszü^i levélből

Untres Xagytiszteletű I r!

Tatán emlékszik még rám. Január elején Édesanyái nunal bent Járt unt; a szerkesztőségben, mielőtt X é met országba inául!ank.

Hét heti iraggonutazás után érkeztünk meg. yiost már lefele ped - tünk és aránylag jót ragyánk, fiint ahogy Ígértem is. megnyugodtunk egy kicsit. tehát szeretném megrendelni a llarangszó-f. Jól esne mi title n szó. ami magyarul szól hozzánk. tiég egy nagy kérésem volna Xagytiszteletü t ihoz. íiyőrben Dib- liát akarta m venni, de vsak nagyit laka roll. amit a csomagjainkba már nem tudtunk elhelyezni, úgyhogy nem hoztam magammal. Host látom csak, hogy Szentírás nélkül nem lehet élni. Arra kérem Xagy- ti sztélét ú Urat, küldjön nekem egyet, remélem a posta közvetíti. Tegye meg. nagyon kérem, hiszen <csak ez lehet egyetlen vigasztalásunk itt az idegenben.

Végtelen jó érzés, hogy itt többségben lehetünk, mienk a nagyobb templom. Az itteni lelkész és az egész gyülekezet a szeretetükbe fogatnak minket evangélikusokat, akik kb. harmincon vannak itt. De üzért Jót esne magyarul is hallani vagy olvasni tíz Igét. Az itteni ifjúsági egyesületbe is belekapcsolódtam.

Xuyyon vágyunk a haza és az otthon után. bármennyire tűrhető itt az élet. édesapámról nem tavunk semmit, ő benn maradt Duda- pesten. De reméljük, hogy jóra fog minden fordulni, és ha a jó Isten akarja, akkor össze fog még minket vezérelni. 0 biztosan tudja,

■hogy mit cselekszik és akármit tesz. u; a javunkra szolgál. Xem felejtem el. hogy mit kaptunk Xagytisz- fe.letü Úrtól útra valóul, hogy a jó Isten kezét ne eresszük el soha. ttizony vele sokkal könnyebb az -élet!

Végegyszer kérem. teljesítse kérésemet, amit nagyon fogok várni. Isten áldását kérem Xagy tiszteletű JVrra és minden ottlevő magyarra.

Hr ős vár a mi Istenünk!

Aláíró s.

A porszem. Hogy a nagyvárosok levegőjében mennyi por lebeg, arra jellemző példa a Bécsben végzett mérések eredménye, ahol a város közepén, mintegy 2 ínéter magasságban, csöndes időben 1 köbcentiméter levegőben 4 millió porszemet találtak.

Jeremiás próféta siralmas panaszolkodása.

Emlékezzél, mi történékx Uram! mi rajtunk.

És tekintsd meg. mely nagy szidalomban mi vagyunk: flórt bűnünkért Uram. tőled ostorozta tank.

Ízért szükség éjjel, nappal hozzád kiáttnunk.

Ö vök ségünk. édes hazánk másra fordulu. fii házunk és jószágunk idegenre szállá, így jutunk, jaj mi nékiink! nagy árvasúgva: fieri Istennek nem akarunk térni útjára.

Árvaságra, nagy Ínségre miként marudánk: fieri nincs nékiink földön hazánk, sem pedig Atyánk: i gye-faggott özvegységre maradó Anyánk: fieri bűnünkért megharagudott mennyei Atyánk.

Arra jutánk, hogy még vizet is pénzen veszünk.

És a mi erdőnk fájában nagy áron vészünk:

Egyéb-féle ’szükséget is mindent szenvedünk: fieri egymásra semmi gondot mi nem viselünk.

Teher alatt a rabságban nyakunk leszegék.

Semminemű nyugodalom nem engedteték:

Vert semmi kegyesség köztünk nem találta fék:

Azért hitlen népnek szíve rajtunk nem esék.

Hitien nép között keressük mi kenyerünket:

Vert földünkön nem segítjük a szegényeket.

X go m oral fákról elfő rd i tj uk szí? me i nk e t:

Azért Isten rete reánk harag szemeket.

Atyáink is vétkeztetlek, de meghóltanak:

Vi is követőik voltunk álnokságikban; lm mint rónék meg beléje fogok fiuknak:

Vert ellene járónk Isten akarat járnak.

Hik szolgák voltak közöltünk, most uralkodnak:

Ver! gazdák lévén. Istennek mi sem szolgálónk, fiiadén isteni-tiszteletei meg utáld nk:

Azért nincsen ki által megszabadíttafnánk.

lm csak markunkban viseljük a mi lelkünket: , .

Xagy keserűséggel esszük mi kenyerünket :

Félelem rettegés megemésztett minket:

Fegyver előtti kietlenben mentjük fejünket.

Éhség minit a mi testünk már elepedett: flint égő- ke menve, bőrűül: megrepedezet I: i mi szírünk bánat miatt megkese vedet I:

/,étkünk bűnünk miatt csaknem kétségbe esett.

j

A mi asszonynépeink meggyalázta Iának:

Xagy sok szüzek pogányáktól meg vontató na k. fieri nem engedtünk Isten parancsolatjának,

Helyért Isten el- ki adu a pogányaknak.

t* \ . I

• .. . . *»•• „ Fejedelmek mi közülünk mind kifagyának.

És a tanács-adó vének minit elhullónuk:

A köz-népek egymás között visszüt vonónak.

Jele. hogy majd vége lészen mi országunknak.

Xagy haragja vagyon rajtunk az Fr Istennek:

Természeti ellen élünk szent Igéjének.

É:s ellene Járunk minden ő szerzésének.

Ezzel adunk minden okot büntetésének.

Ifjú-nép hitetlenektől nagy ínséget vall;

\ incsen közöttünk, hogy ki egybe férne azokkal:

H ért lám mi is viaszát vonónk atyafiakkal:

Immár rajtunk te ostorod nagy sok rabsággal.

Eltározotl már mi tőlünk a mi örömünk: fieri korona nélkül vagyon most a mi fejünk:

Ezért szükség, hogy szívünkben mi keseregjünk.

Szüntelenül az Istennek mi könyörögjünk.

Jaj minékUnk! mert megbánták mi Istenünket:

Ezért fogja keserűség mi szíveinket.

Setét homály béborítá mi szemeinket:

Vadak, rókák széliyel lakják a mi földünket.

Itizodalmunk vagyon benned. Felséges Isten: flerf meg ma rudsz mindörökké ígéretedben:

Ha gyötrődünk bűnünk szerént a mi testünkben:

Azért nem hagysz elszakadnunk tőiéit lelkűnkben.

1

Hire. Uram! mind örökké, hogy elhagysz minket.

Ily nagy fok keserűséggel liítod ügyünket?

Kérünk téged téríts hozzánk a mi szívünket:

Hert nem nyerjük nálad — nélkül idrességünket.

I edd- el rólunk, kérünk téged, nugg haragudni:

Éh újíts meg. már minékünk a mi napinkat:

Kegyelmes l'r isten! tartsd meg mi házainkat, iijtcséphessünk nrind örökké, mint szent Atyánkat.

it nme m i s z s Pété r énekeskönyr éhöl. 1 .»&$.

IV. 1. Hitben.

Március 11. — A hit a Lélek ajándéka. Róma 12, 3; I. Kor. 12, 9. A hit ajándék. Nem mi szerezzük meg úgy, mint ahogyan szorgalmas munkával szert tehetünk ismeretekre, vagy anyagi javakra. Emberi tevékenységgel, erőnk s akaratunk teljes bevetésével sem érnénk el eredményt. Ügy kapjuk a hitet, mint Isten Lelkének drága adományát. A Szentlélek magának tartotta fenn azt a kiváltságot, hogy hitre juttasson ott s akkor, ahol s amikor Néki tetszik.

Március 12. — A hit Isten ígéreteinek elfogadása. Róm. 4, 16 22. A hivő tudja, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Emberi bölcseség, a számtan megingathatatlannak látszó törvényei összeomlanak Isten bölcsesége s törvényei előtt. A hívő. minden ésszerűtlenség ellenére is kitart Isten ígéretei mellett. A Szentírás tele van Isten ígéreteivel s Jézus szavai szerint ezekből egyetlen pontocska sem semmisül meg addig, inig az egész be nem teljesedik. Ez a bizonyosság ad megnyugvást minden körülmények közt. Isten sok-sok drága ígéretének birtokosai vagyunk. Tombolhat ma a Sátán szörnyű pusztítással, összedőlhet minden, amit értéknek tartunk, Isten ígéretei mégis teljesednek.

Március 13. — A hitet kérni kell. Lukács 22, 31—32; Ef. 3, 14 17. Mivel

a hit a Lélek ajándéka, imádkozni keli érte, kérni kell. Ha pedig már eljutottunk hitre, akkor sem bízhatjuk el magunkat, mert az el is fogyatkozhatik. Jézus is Péter hitének megmaradásáért s megerősödéséért imádkozik. Ahogyan semmiféle imádság sem hangzik el hiába, úgy különösképen nem a hitért való könyörgés. De vájjon nem szorul-e háttérbe épp ez a legfontosabb imádság: adj Uram hitet?!

Március 14. — A hitet elfogadhatjuk, vagy elutasíthatjuk. II. Thess. 3, 1 2; Ján. 16, 9. A Lélek munkája különbözőképpen mutatkozik meg az egyes emberekben. Ahogyan különböző az elhintett gabonamag sorsa, úgy máskép viselkednek a Lélek munkájával szemben a különböző emberszívek. Egyesek ellenállnak *s ezzel a legsúlyosabb bűnbe esnek, amire nincsen bocsánat. Mások szívük minden vágyával magukhoz ölelik a Lélek legdrágább ajándékát s boldogan vallják, hogy a hit mindenre elégséges. Óh bárcsak mi is azt éreznénk, hogy hit nélkül néni lehet élni.

Március 15. — A hit hallásból van. Róm. 10, 17; Csel. 10, 43 48. Aki a hit drága ajándékát el akarja nyerni, annak isten igéjével kell élnie. A Lélek ugyanis csak az igén keresztül munkálkodik. Ezért olyan végtelenül fontos az ige hallgatása s olvasása. Ezért nem menthető semmivel sem, ha emberi gonoszság akadályokat gördít az ige hallgatása elé s ezért nem védekezhetnek Isten előtt, akik azt gondolják, hogy az ige hallgatására nincs szükségük. Hallgassuk azért az igét örömmel, míg alkalmunk van erre.

Március 16. — A hit növekedhetik. Lukács 17, 5—6. A tanítványok érzik, hogy hitük még nagyon gyengén pislákoló gyertyaláng. Azért kérik az Urat, hogy növelje hitüket. Hitük erőtlenségére maga Jézus is rámutat, amikor arra figyelmezteti őket, hogy mustár- magnyi hittel is hatalmas csodát tehetnének. Vannak keresztyének, akik azzal áltatják magukat, hogy a hitnek tökéletes fokára jutottak s ezt igyekeznek minél gyakrabban hangoztatni. Pedig a hit fokát egyedül az Úr tudja megállapítani. Olyan ember viszont nincs, akinek ne kellene ajkára venni a tanítványok imádságát: növeljed hitemet.

Március 17. — A hit Krisztussal egyesít. Gál. 2, 20; 11. Kor. 5, 17. A hivő érzi, hogy nincs egyedül. Nincs magára hagyatva itt a nyomorúság völgyében a szenvedések gyötrelmei közt, emberektől megvetve s üldözve, - nincs egyedül betegségben s a halál rettentései közt, — mindenkor, mindenben vele van az Úr. A Krisztussal való közösség békét ad a békétlenségben, örömöt a szomorúságban, türelmet, megbocsátani tudást, szeretetet, mert új teremtéssé Jesz. Ezért könyörög a keresztyén ember a hit ajándékáért.

Mogyorósy Gyula.

/