Harangszó, 1945
1945-03-11 / 10-11. szám
Magyar keressztyéneK siralma. Szemelvények Jeremiás siralmaiból. Hol találok vigaszt ? Szemem csörgedez és nem szűnik meg, nincs pihenése. Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Ür az égből. Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. "* _• ' rr < . * > *, Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! Segítségül hívtam a te nevedet, óh Uram, a legalsó veremből. Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! Megbotránkoztok énbennem ! Alikor monda nekik Jézus: fiimlnyájnn ezen az éjszakán ineffbot rá nkozf ok énbennem. fiáié ifi : :i1 ■; >. r. Jól olvastuk az igét? Jézus mondja csakugyan? Az ellenkezője érthető volna: megbotránkozom bennetek! Annyi megbotránkoztató vonás volt a tanítványok viselkedésében. Júdás árulásán, Péter sén hogy megbotránkozhatott azon éjszakán, a nogy megbotrán- kozliat bennünk. Nemcsak egyszer. Mindennap. Különösen ma! Természetes lenne, ha így mondaná: én megbotránkozom bennetek! De Ő így mondja: Ti megbotránkoztok énbennem! Hihetetlen! Tett ő valamit, ami megbotránkoztató? Hiszen bűn nem volt benne, élete a szentség fényében sugárzott, szíve szeretetet árasztott, keze mindig jót tett. De éppen ez a bűnnélküliség, ez az életszentség, ez a szeretet, ez a mentő könyöriilet volt az, ami sokakat megbotránkoztatott. Megütköznek azon, hogy a bűnösökhöz megy s menti őket s hogy szenvedés útjára lép s vállalja a halált. Meg- botránkoznak, hogy a kereszten irántunk való szerétéiből utolsót dobban a szíve. Miért? Mert bűneink miatt mesz- sze kerültünk Istentől. Istennel s az ő világával homlokegyenest ellentétbe jutottunk. Idegen számunkra a szentsége, szeretete. Érthetetlen, sokszor megbotránkoztató. S mert Isten isteni és nem emberi módon bánik velünk, meg- botránkozunk rajta, zúgolódunk miatta. Hol s mikor szűnik meg ez az Isten és ember közt feszülő ellentét s hol simul el ez a botránkozás? Menj a kereszthez s ha csendben ieborulsz előtte, érzed, a Krisztus szívéből sugárzó mentő szeretet átölel s bűneid világából Isten szívére emel. S míg annak dobogását érzed, magát az Istent érted meg s azt a boldogságot éled át, amiről Krisztus üzent a kételyeivel vívódó Keresztelő Jánosnak: „Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.“ Lukács István. Meg is vigasztal. 3, 31 --3b. Mert nem zár ki örökre az Ür. Sőt ha megszömorít, meg is vigasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítia meg az embernek fiát. Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; ' Hogy elnyomassák az ember az ő peres dolgában: ezt az Ür nein nézi el. Isten felelősségrevonása: 3, 37— 42. Kicsoda az, aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Ür? A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. Mit zúgolódik az élő ember? Kiki a maga bűneiért bűnhődik. Napjainkban nagyon sok a beteg lélek. Millió és millió ember vágyik vigasztalás után. Sokan még most is szórakozásokban keresik a vigaszt. Persze a szórakozás elmúltával kétszeresen súlyosabb a teher. Mások az italt használják „bú- felejtö“-nek. Felhajszolták, bárhol legyen található. Persze csak megsokszorozzák bajaikat. A beteg testtel úgy van, hogy amíg beveszi a gyógyszert, remény van, gyógyulására. Amikor azonban a szervezet már nem fogadja be az orvosságot, az annak a jele, hogy a betegség halálossá lett. Ugyanígy van a lélekkel is. Amíg beveszi a vigasztalást, meggyógyul. Ha azonban a szív már nem képes vigasztalást bevenni, akkor megszakad fájdalmában. Sokan szólnak így napjainkban: Dehát Isten mindenhatóságánál fogva nem vehetné le a szenvedést rólunk? Tudakozzuk a mi utainkat és vizsgáljuk meg és térjünk az Űrhöz. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. Mi voltunk gonoszok és pártütök, azért nem hocsátottál mer Tusakodás Isten feleletéért: 1, .iut ha kidituk és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. Felöltötted a felhőt^ hogy hozzád ne jusson az imádság. Sepredékké és utálattá tettél tűinket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. Rettegés és tőr. van mirajtunk, pusztulás és romlás. Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. Van egy földterület: a Szahara, amely örökös napsütésben úszik. De mert ez az ország ritkán lát felhős eget, hiányzik földjéről a zúgó erdő, a zöldelő rét és a ringó búzakalász. Az a földterület terem gazdagon, amely nemcsak az aranyló napfényt, hanem a sötét, ólomszürke felhőket is ismeri. Amikor Isten reánkbocsátja a szenvedést, ezzel azt akarja elérni, hogy parlagból dúsan termő szántófölddé legyünk az Ö országa számára. A hívő keresztyén súlyos napokban három helyen keres vigaszt: Isten igéjében, Krisztus sebeiben és a feltámadott Krisztussal való közösségben. ❖ Egyik városban egy egyetemi tanár Jób könyvéről hirdetett előadásokat. A terem állandóan zsúfolásig megtelt. Ez mutatja, hogy a szenvedés olyas valami, ami nagyon közel áll hozzánk emberekhez. Jób könyvében azt olvassuk í* PÁPA } Istenről, hogy „Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.“ (Olvasd Jób 5, 17—2?.)' Az írás megtanít arra, hogy legtöbbször vétkeink miatt kell szenvednünk, úgy mint Izrael is vétkei miatt szenvedett a babiloni fogságban. (Olvasd Dániel 9, 5. 7.) Ha vétkeidért szenvedsz, akkor hagyd el a vétket és térj meg! Ezzel megrövidíted, sőt megszünteted a szenvedést. Az írás azonban arra is megtanít, hogy olykor ártatlanul, mások bűne folytán kell szenvednünk, amint Józseffel történt a tömlőében. Ez esetben tűrj csendesen és várj, mert Isten felhozza igazságod napját és megjutalmaz. Azzal mindenesetre légy tisztában, hogy vak véletlen nincsen. Szenvedésednek mindig célja van. Istenünk a rosszból a legnagyobb jót tudja kihozni. Egy asszony panaszkodott lelkészének, hogy sokat kell szén36. évfolyam. 1945. március 11—18. 10—11. szám.
