Harangszó, 1945
1945-02-25 / 8-9. szám
22. HARANGSZÓ 1925. február 25. — március 4. ;iem jön, akkor mindennek vége van. Ki szabadít meg ebből a nyomorúságból? Emeljük fel szemeiqket a magasba és mondjuk a zsoltáríróval, a mi segítségünk egyedül csak az Ürtól van, aki teremtette a meny- nyet és a földét... Ö nem engedi, hogy ingadozzunk. Nem szunnyad a mi őrizőnk. Azért az ő hatalma erejében bízva menjünk tovább azon az úton, ami előttünk van. Ma már senki sem ád hitelt annak, aki szépítgeti a jövendőt. Mindenki tudja, hogy olyan súlyos idők várnak reánk, amilyenekre egy évnek előtte még gondolni se mertünk. Nagyobb lelki erőre, több bizalomra,v jobb fegyverekre van szükségünk, hogy a küzdelemben el ne bukjunk s a harcot megálljuk. De hol szerezhetjük ‘meg azokat? Az Isten fegyvertárának az ajtaja elé kell állnunk. Onnét kapjuk azokat a fegyvereket, melyek birtokában diadalmaskodhatunk. Természetesen lelki fegyverekről van szó. Hiszen mi a Jézus Krisztus jó vitézei akarunk lenni. A fegyver nélkül is hatalmas, ellenség nélkül is diadalmas, s békesség hőse a mi nagy királyunk. Aki pedig tudni akarja, hogy mik azok a lelki fegyverek, melyek birtokában a legnehezebb körülmények közt is bátran nézhet a küzdelem elé, az olvassa el Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írt levelének 6. rész 10—20. verséig szóló szakaszt. Az apostol hatféle fegyvert sorol föl. Beszél az igazlelkűség övéről, az igazság mellvasáról, a békesség evangéliumának a sarujáról, a hitnek a pajzsáról, az üdvösség sisakjáról és a lélek kardjáról, ami az Isten beszéde. S végezetül az imádságot és a könyörgést jelöli meg annak, amivel a Jézus Krisztus jó vitézének fel kell fegyverkeznie. Aki így megy élete útján, annak nem kell félnie. Ellenkezőleg bizakodó reménységgel nézhet a jöTörténeft a régi jó időből. Irta: Hambraeus Axei. Fordította: Ordas Lajos.- Hogy hogyan juthat püspök úr innen tovább? Nohát majd elrendezzük ezt. De tessék belépni. Ne álljon már püspök úr ott a konyhában. Elnézést kérek, hogy a kis Margitkát előbb rendbe kell tennem. Feleségem beteghez ment,-a szolgálónk pedig elkérezkedett. A püspök körülnézett a lakásban, amíg Afvhem lelkész ágybafektette a kicsikét. Leírhatatlan békesség nyugodott a kis papiakon. A kandallóban csukott rács mögött lobogott a tűz. Az egyik sarokban tompított fényű állólámpa rózsás fényt Vetett a jégvirágos ablakra. A pap szobájában nyitott biblia és posztilla. A falon egy hegedű függött. A püspök körüljárta a szobát. Itt ygy képet, amott egy könyvet vizsgálhatott meg. Közben állandóan a zsebéhen kotorászott. Hol lehet az a finom' virgíniadohány? Ez az Alvljem vájjon nemdohányzó? Igaz, vannak papok, akik nem dohányoznak. A választ a hegedű adta meg. Papok, akik dohányoznak, nem hegedülnek. És fordítva. A püspök nagyot sóhajtott. Alvhem hallotta a sóhajt és meg i's értette. Margitka äz ágyban feküdt-, ■vég a szájában. Azt szopogatta. Időnként felnézett a hosszú bácsira, aki a szobában körbejárt. Az üveget kiejtette szájából és felsírt. Azonnal mellette termett az atyja és megint szájába dugta az üveget. Alvhem és a püspök a menetrendet tanulmányozta. Valóban, van később: vonat is. Telefon is van nem mesz- sze. De akkor a püspök úrnak kell oly szívesnek lennie és vigyázni a kis Mar*) Szemelvény az idei HarangszóNapiárból. vendőbe. A küzdelem lehet súlyos, nehéz. De a győzelem biztos. Krisztus zászlaja diadalmasan fog lengeni. Üj élet, új világ elé megyünk. Jézus Krisztus jó vitézei azonban nem ismernek más célt, mint azt, hogy diadalra vigyék az evangélium szent ügyét. Az ég és a föld elmúlnak, de az Ür Jézus Krisztus beszédei semmiképen el nem múlnak. Luk. 21, 33. Lie. Fi.zeljß ihtön. Sokszor előfordul, hogy a végtelen tengeren ismeretlen hajók találkoznak egymással. Néma tisztelgés és már mennek is tovább új utak felé. Találkozásuk hideg és eseménytelen, mint ahogy két jéghegy elsuhan egymás mellett valahol a téli tengeren. Régen, amikor még a háború messze járt tőlünk, a béke önzésével így találkoztunk egymással magyarok. Elég v-olt számunkra az a néhány ember, akinek nevét Isten a szeretet családi tűzhelyénél a szívünkre írta. Amióta azonban a háború összébb szorította hazánk határait, mintha egy kicsit közelebb kerültünk volna egymáshoz. Idegen és ismeretlen embereken, műhelyekben és harctereken, otthon és a templomban, vasúton és esti országúton kezdjük felfedezni a testvér arcvonásait. Lám, ez a háború áldása: hősöket termel ki magából és emberi -szíveket hangol fel a testvériség kzép szavaira'. Munka után hazafelé bandukolok a kihalt országúton. A szürkületet már sűrű, fekete fátylakkal takarja be a napot gyászoló alkonyat. Az útkereszteződésnél megállók pihenni. Itt szoktam mindig egy kicsit „kifújni“ magam, hogy aztán könnyebb legyen az út és frissebb a lépés. A pihenés csendjére egyszercsak rátör egy teherautó erős dübörgése. A nagy kocsi prüszkölve megáll. Nem tudom, ő is>pihenni akar-e, vagy talán a jó utat keresi. Füzért odalépek hozzá. Kiderül, hogy utat keres. Megköszöni a tanácsot és nagy lihegé- sek közt — mint a vén ember — elporoszkál a mutatott irányba. Amikor indulni akarok, látom, hogy valaki kis csomaggal a kezében mellém lép. — Jó estét, testvér! — Hangja egyszerű, komoly és becsületes. — Ha megengedi, menjünk együtt, így „rövidebb“ az út! Elindulunk. A sötétben nem látom az arcát. Testi „ruhái“ nem befolyásólnak. Csak a hangját hallom. Meleg, testvéri hangját, ízes magyar szavakban. Határtalanul jól esik ez a tiszta beszélgetés. Ő sem lát engem Gátlás nélkül beszélgetünk, mint két egymásra talált lélek, úgy, ahogy az Isten megteremtett. Rójuk a kilométereket. Én habzsolva hallgatom, csak néha-néha simogatom meg egy-egy biztató „bizony“-nyal. Régi magyar szokás szerint „politizálunk“. be ez a politizálás egészen más, mint a többi. Nem mondunk egymásnak sem rémhíreket, sem „rémjó“ híreket. A hazánkról beszélünk és népünk könnyeiről. Ütitársam közben beenged élete egyik kiskapuján, amikor is megtudom róla, hogy magyar munkás. Csak így egyszerűen: magyar munkás. Igaza van, egyáltalán nem fontos, hogy hol és mit dolgozik. Az a lényeg, hogy ő is dolgozik és ami a kezenyomán megszületik, az a hazáját, a mi megnyomorított Magyarországunk javát és jövőjét szolgálja. — Hát tudja, én mindig mondtam, hogy nekünk magyar munkásoknak nincs szükségünk a komgitkárá, amíg Alvhem elszalad telefonálni és fuvart kerít. Fuvarost azonban csak Siílre faluban találhat. A püspök hirtelen felnézett a menetrendből:- A legnagyobb baj azonban az!.. Alvhem félbeszakította. — Értem, püspök úr. Elhagyta a dohányát. A püspök nevetett: — Kedves papom, ez sorrendben csak a második hiba. A nagyobb baj r.z, hogy megígértem a feleségemnek, hogy mihelyt megérkezem azonnal telefonálok. Alvhem már az ajtóból válaszolt: — Legyen nyugodt püspök, úr, mindkettőt elintézem. Ola Hanses nagyon meglepődött, amikor Alvhem lelkész beállított hozzá és fontos ügyben fuvart rendelt az utolsó észak felé induló esti vonathoz. Néhány órával ezelőtt bizonnyal legszívesebben kidobta volna a lelkészt. Azonban történt vele valami, amikor magára maradt •szánkóján, a papiak kapuja előtt., A pap ellen1 érzett ellenszenvét mintha elfújták volna. S mindez annak a különös embernek az érdeme. Ügy érezte, mintha annak az idegennek a belsejéből valami egyenesen átjárta Volna őt .magát, .amint* a meleg átjárja a követ, vagy a napsugár megolvasztja a jégcsapot. Az a szó, amit az az ember magáról mondott, hogy ő „szegény bűnös ember“, olyan különös volt. Ezt a szót Ola Hanses eddig sohasem értette meg igazán. Mindig lázongott benne valami, .amikor ezt a templomi imádságban mondták. De amikor egy olyan finom úr, amilyen nyilván ez az idegen is volt, mondta ezt, akkor Ola Hanses hirtelen úgy érezte, hogy valakinek ott kellett lennie a társaságukban, valakinek, aki előtt még ez a finom úr is egészen kicsinynek érezte magát. Olyan érzékeny, törékenység volt abban- az emberben. Olyan volt, mint a láng, mely a sötétben és a dühöngő viharban lobog s olyan .••zép-.ni fényül-:, hogy ember valósággal retteg, hogy el ne aludjék. Az ember szeretne segíteni a lángnak, hogy világíthasson és melegíthessen. Védelmezőn oda szeretné tartani a kezét. Ilyen érzelmekkel hajtott akkor haza Ola Hanses. Hirtelenében sok mindent másként látott. Rágondolt a papra és konfirmandus -gyermekeire. Gondolt a háziáhítat ifjúságára. Az emberekre, akikkel a pap szemtől-szembe akart beszélni, nem pedig csak telefonon. Hátha jó volt annak a papnak a szándéka ?! Néha az embernek kissé ke, ménynek is kell lennie, még ha tele van is a szíve jósággal. Ezt tudta jól Óla Hanses maga is. S végül is, akármilyen volt is Alvhem lelkész, az tagadhatatlan, hogy valóban férfi. Így történt, hogy Alvhemet sokkal szívesebben fogadták, mint maga is remélni merte. Határozott ígéretet is kapott a fuvart illetőleg. De iiogy kinek kell a fuvar, azt nem mondta meg. Óla sem kérdezte. Nem! Kis rátartiság azért nem árt. Sok embert ért meglepetés ezen a csendes ádventi esten. Mindenekelőtt a vizitációt váró gyülekezet paplakának lakóit. Kárbaveszett a sok finom étel! A püspöknét, aki megbánta, hogy nem kísérte el az urát. Alvhem lelkész feleségét, aki beteglátogatásáról hazaérkezve Margitka mellett egy püspököt talált, kezében a szoptatósüveggel. Magát a püspököt is, amikor Alvhem éppen á kávézás idejére visszaérkezett az üzletből hozott „tekintélyes csomag" dohánnyal. De talán Ola Hanses meglepetése volt a legnagyobb, amikor az „idegen“ jól bebagyulálva a szánkón ült és Alvhem lelkész így szólt: — Jól vigyázzon ám a püspökünkre, Óla! Ola Hanses jó ideig hallgatott. A havazás megszűnt, ragyogtak a csillagok. Az egyik csillag fényesebben tündöklőt! a többinél. Mosolygott, mint vrJárni kis angyal. munistákra. Nem magyarok azok és csak megszédítik a dolgozókat. Aki becsületesen dolgozik hazánkért, azt becsületesen el is tartja munkája és az a föld, amelyik ringatta és egyszer majd csöndben elaltatja. Szeretném nagyon-nagyon melegen megszorítani a kezét, de félek, hogy ez a mozdulat lehúzna minket újra a földre. Inkább hallgatok tovább. — Sokat szenvednek a péstiek! Én is onnan jöttem. És bizony errefelé is sok a szomorú ember. Mindent elveszítettek, akárcsak én. De ez nem baj! Isten próbál minket ... Biztosan megérdemeljük ... Hirtelen úgy érzem, mintha templomban, valami óriási nagy nagy templomban lennénk. — Tudja, azt mondja az Írás — aztán gyorsan eszébe jut, hátha nem tudom, mi az —, már mint a Szentírás, hogy Isten megpróbálta Jóbot is. Élvette vagyonát, otthonát, családját, egészségét és mindenét. ’De amikor Jób koldus szegényen is imádságba fogott és kitartott az Isten mellett, mindent visszakapott. Gazdagabban és szebben, mint azelőtt. Nem is történhetett máskép, hiszen Isten kezében a próbák órái is lejárnak egyszer. Elgondolkozom . . . Mennyire igaza van!... — Látja, ez az én megnyugtató hitem. Isten kezében most gyorsan peregtek a próbák percei. Sok mindent elvett tőlünk. A hazánkat is. De vissza fogja adni, vissza, minden bizonnyal! Én nyugodtan végzem a mindennapi munkámat. A többi az Istenre tartozik! Igen ezt meg. kellene mondani minden szomorú és síró magyarnak, kishitűnek és kételkedőnek, hogy a munkás dolgozzék, a harcos harcoljon, a koldussá lettek imádkozzanak: a többi az Istenre tartozik! Közben megérkezem a falumba. A búcsúzásnál eszembe jutott, hogy ez az én útitársam úgy beszélt, ahogy a papok szoktak. Hátha nem is munkás?! Amikor elváltunk, megszorLot- tam melegen a kezét. Éreztem: a tenyere kérges volt... Áldott, becsületes, magyar munkás kéz. Azóta valami különös dolog történt velem: nyugodt abb a munkám és könnyebb az imádságom. ÜZENETET TOVÁBBÍTUNK. Rada József őrvezetőt P. 111. számon szeretettel köszöntik ismerősei és munkatársai. Jól vannak. Kérik, közölje mielőbb új címét. Szeretettel küldik 34. Zsolt. 9. és II. Tim. 2, 15 v.-t. KI TUD RÓLA? GARTAI ISTVÁN kisterenyei (Nóg- rád vm.) evang. lelkészről, feleségéről, szül. Elek Kamilláról és két kis leánykájukról ki tud valamit? Értesítést kér és vár: özv. Elek Istvánná, Felsőgallabányatelep 110., Komárom m. ZECHMEISTER ERZSÉBETET, aki Debrecenben, Varga u. 6. sz. alatt lakott, keresi édesanyja. Aki tud róla, küldjön értesítést Zec'hmeister Imréné, Kisbácsa (Győr m.) Sárási u. 4. címre. NÉMETH JÓZSEF Gyomoréról keresi Döbrösi József tanítót és családját, akik Dorogon laktak. Aki tud róluk, küldjön értesítést Németh Józsefnek Gyömörére. NÁNIK FERENC páncéltörő-honvéd hónapok óta nem ír. Aki tud róla, értesítse édesapját, Nánik Jánost Győr, Újváros, Kámán u. 10. címen. KISKÖRÖSRŐL MENEKÜLTEKET kérem, akik tudnak valamit feleségemről és. Murányi lelkészékről, írjanak tábori számomra: Ponicsán Imre tábori lelkész, .M. SC3. Lámpafénynél.. . hja: ntlEnniCH LAJOS. Szürkiileíben az orszégúíon.
