Harangszó, 1945
1945-01-14 / 2. szám
Daaántáli L«th«r Sx6vataé| ^.«gfalanik minden vasárnap. lapok: Jöjjetek énhozzám, déki Lather, Lelki Harmat 36. évfolyam. Főiserkesztó: SZABÓ JÓZSEF Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TÜR6CZY ZOLTÁN. KUTHY DFZSÖ püspökök. FelelS* szerkesztő: LUK ÁCS ISTVÁN 1945. január 14. Szerkesztőség és kladébJeetaJ Gyér, II.. Petél4-ttr 1. Telei ea: 17—él Postetakarékpéaztári csekkszámla. 1$ ilt gyi.. i ;fs"'s 2. szám. Még a börtönben is ... ! Éjféltájban pedie Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsöíték az Isteni. A foglyok pedig hallgatják vala őket. Csel. 16, 25. A keresztyén ember élete tele van hálával. Keresztyénségünk é!et- teieuségének egyik szomorú tünete, hogy elfogy belőle ez a hála. Hogyan legyek hálás — kérdezed —, amikor ennyit szem dek!? Csapások közt is lehet hála- éneket zengenj? Igen. Lehet. Nézd ezt a jelenetet. Hogv zeo- -•» .. ... j,a- ifi a hálaének. Még a foglyok is csodálkozva nézik és halUlV'ák őket. Pedig az ellenkezőre lenne okuk. Börtönben vannak. Szigorú őrizet alatt. Börtönben ' lenni keserves sors. Sokat is szenvednek. Ruháikat letépték, megvesszőzték (22. v.), testükön még sajognak a sebek. Növeli szenvedésüket, hogy ártatlanul szenvednek. Ilyenkor különösen lázadozik az emberben az önérzet. Éjszaka is van. Nem lenne csoda, ha annyi meghurcoltatás után az álom elnyomja őket. Ránehezedik lelkűkre a halálfélelem. Ki tudja, holnap nem oltják-e ki ??. életüket!? Minden okuk megvan a világ szerint arra, hogy zúgolódjanak, — és ők mégis hálát adnak. Mi a magyarázata ennek? Nincs más: életükben van valami több- I e t, az Isten közelsége és bírása. Mindent elvehettek tőlünk, — Isten a mienk marad! S Isten közelsége oly igen jó nékünk! Lelkűket nagy szenvedések óráiban is eltölti ez a biztonságtudat. Nehéz napokban ez a helyes keresztyén magatartás. Bármennyi okod van a panaszra, ne zúgolódj, inkább nyíljék meg a szíved Isten iránti hálára. Isten az enyém és az n közelsége oly igen jó nékem. Mindent elveszíthetek, ha ő az enyém, semmit sem vesztettem. Viszont mindenem lehet, ha Őt nem bírom, semmim sincsen! Ha Isten a tied, tudod, Néki hatalma van, hogy a szenvedések börtönéből kiszabadítson. Csak összhangban legyen Vele az életed! Akkor te is elmondhatod, a legnagyobb szenvedések idején is, még a börtönben is dicsérlek Uram, Téged! Lukács István. Mit jelent: bízni az Istenben? A mai idők nyomása a legtöbb ember leikéből kisajtol valamiféle Istenbe vetett bizodalmát. Beszélgetések közben a gondviseléshitnek sokszor nagyon furcsa változataival lehet találkozni. A sok talmi bizodalom között kevés a valódi. Pedig a fenséges Úristen ott fenn neveti a veszélybe került emberek maguk-faragta „hitét", amint neveti a hitetlenek dühösködését (2. '• k-cs&írsíTK igazi"hittel lehet megragadni, a hamis bizodalmák lehullanak Róla. Mit jelent: bízni az Istenben? Amikor Nabukodonozor király a három hívő férfit égő, tüzes kemencébe dobással fenyegette meg, ha nem borulnak le az ő istenei előtt, ezt a választ kapta: „Imé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, óh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh király, hogv mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." (Dániel 3, 17—18.f Az Istenbe vetett 'bizodalom tehát először is: csodavárás. Isten a legkilátástalanabb helyzetből is ki tud szabadítani. Ingó óvóhelyek „égő, tüzes kemencéiből" kimene- kedettek erről tehetnek bizonyságot. Az orosz megszállás tüzes kemencéjében sínylődő véreink közül is sokan mondhatnák ugyanezt, ha beszélhetnénk velük. Szabad nekem is bíznom az Isten segítségében. Szabad csodát várnom. Bátran és boldogan számolhatok az én Istenem korlátlan hatalmával és erejével. Az Istenbe vetett bizodalom ugyanakkor: lemondás a csodáról. A keresztyén ember józanul szembenéz azzal a ténnyel, hogy Isten nem tesz mindig csodát, amikor várjuk. A három férfi is: „De ha nem tenné is.. .“ Isten hány gyermekét engedte meghalni bombaesőben és hányon engedi átgázolni a megszállás szenvedéseit és rémségeit! A gondviseléshitnek számolnia kell azzal, hogy elmarad az Isten várt segítsége. És ekkor tűnik ki, hogy igazi bizodalom volt-e? Mert ha nem, összeroppan. Bizony, eljön az Istenbe vetett bizodalom \ fi£r V * \ tr próbájának órája. A komoly hitet felkészülten találja. Mert kezdettől fogva lemondott a csoda mindenáron való követeléséről. Bízni az Istenben, azt jelenti: nem tiltakozni, nem lázongani, hanem csendesen elfogadni a legsúlyosabb akaratát is s közben tántoríthatatlanul megállni Mellette. Ha elmaradnának a cs 'dák, ha az Isten nem telíti : is meg, amit varr . akkor i< ív-zeK Benne. *\eirfazért vallom az l)fent Uramnak, mert bizonyosan ki fog szabadítani az égő, tüzes kemencéből, hanem ha ott pusztulok, akkor is. Ez a kettősség jellemzi az Istenbe vetett keresztyén bizodaimat: a csoda várása és mégis lemondás a csodáról, az Isten hatalmának és erejének korlátlan lehetőségével s 5'jiolás, ugyanakkor az Isten akaratába való feltétlen megnyugvás. Minden egyéb „bizodalom", „hit" -é.v á.vrííSV. *Z»oidug»>»\. akiket ma Isten Lelke megajándékoz igazi bizodalommal. Veöreös Imre. HéQi írások. Megverél Uram engem Házam népinek. Pászforői és eloszlatás az én kis nycjccskómol. . . Óh én Atyámnak Istene! ki méltán tőstől és gyökerestől kiszaggathatsz vala engemet az élőknek földéből, mindazáltal a te irgal- masságidért nem cselekedéd, sőt inkább a te Házadban plántálván, igaz házastárssal megáldál, kitől az én Atyáimnak maradékot adál. Óh én kegyelmes teremtő s megváltó Istenem, bég irgalmas szemeid szállottának vala énreárh! Mert feleségemet házamban olyanná totted vala, mint a termő szőlő, hogy lenne magzatoknak Anyja: Ahon- nén az én gyermekim mint meg annyi szőlővesszők ékesen virágoznak vala az én hajlékomban és mint az olajfa ágai az én asztalomat környüüfogják vala, kik az én szemeimet még keserűségirnben is gyönyörködtetik vala. De óh felséges Uraság! ímé meg- változtatád hozzám való régi jó kedvedet és kiűzél engemet az én Atyáimnak házokból, hogy a gyalázatos bujdosásra juttatnád szegény fejemet. Óh mely igen reám szállá a te haragod! mert elszakasz- tád entőlem az én szerelmes Tár- somat, úgy mint szemeimnek kívánságát mind édes gyermekimmel együtt és az én szomszéd ismérőim lőnek nékem olyanok, mint a setét- ség. Jaj már énnékem! mert úgy maradék mint a szedés után a megszedett szőlő, csak egy gerezdecs- ke sem marada az én kebelemben. Kívánja Uram Isten! az én lelkem látni az én mébemnek gyümölcseit, de nem láthatja, sőt még híreket is ritkán hallhatja. Megverél Uram engem Házam népinek Pásztorát és eloszlatád az én kis nyájacskámat: óh nem vigyázhatok telkekre s féltem a lelki farkasoktól, hogy ha valami módon azoknak ' martalékul esnek. Ezek és többek esének óh szabados cselekedetű Ür énrajtam és az érvelem együtt bujdosó édes Magyar véremen s sok keresztyén feleimen: De elfelejtesz-é örökké engemet és az én bujdosásimnak számát nem tudod-é? avagy az én könnvhulla- tásimat tömlőben nem rakod-é? óh ne idegüljön el Felséged éntőlem és az én Házamnépétöl mindörökké! Légy kegyelmes inkább az én Házamnak n. nden álnokságinak a te szent nevedért! Lám Te mondottad: „Istened lészek néked és a te magodnak.“ Légy idvezitő s gondviselő kegyelmes Istenek hát én- utánam és láttasd meg velem, el- alélt szolgáddal e te ígéretednek igazságát, hadd ismérjem meg, hogy becsületes az én lelkem Te- előtted a Jézus Krisztusban. Hagyj magot hát az én Házamban Temagadnak és ne fogyasd el az én cselédimet a te oltárodtól, miért vágnád el az én karomat, hogy megemésztenéd szemeimet? Ha azért telkemet ennyire megke- serit etted, mégis vigasztaljad és a te Házadon következett keserűség
