Harangszó, 1944

1944-10-29 / 44. szám

1944. október 29. HARANGSZÓ ISS. Jl Magyar ßiblia Társulat Köszönjük, hogy adhatunk...! A győri evangélikus Belmissziói Egyesület és Diakonissza Anyahas azeretetvendégséget rendezett 140 sebesült katona részére. már két éve végzi áldott szolgála­tát népünk körében. Most jelent meg a Társulatnak a 2. munkaévről szóló Évkönyve, illetve jelentése. Néhány érdekes adatot közlünk belőle. Örömmel számol be a je­lentés arról, hogy az országban mindenütt nagy megértéssel fogad­ják a Társulat munkáját. Élénk bizonysága ennek az, hogy a ta­gok száma az elmúlt év alatt meg­kétszereződött; ma már 6000 körül jár. A tervezett 13.8X8.3 cm mé­retű Zsebbiblia nyomása, illetve kiadása is folyamatban van s ha­marosan piacra kerül 13.000 pél­dányban. Üj munkaként indult meg a múlt év decemberében a Társulat biblia-iskolája a Bibliát szerető és annak ■ismeretében elmélyülni vá­gyó lelkek számára. Áldott mun­kája volt a Társulatnak több bib­liai konferencia rendezése', s Buda­A Magyar Értesítő jelenti: Hosszú betegségéből felépülve, üdén és frissen érkezett meg a fővárosba D. Raffay Sándor bányakerületi püspök. Amikor a' Magyar Értesítő kérdéssel fordult hoz­zá,-van-e mondanivalója a nyilvánosság számára a helyzettel kapcsolatban, azon­nal kész a válaszra és .bölcsen, higgad­tan, minden szót megfontolva, széles .alapvetésben foglalja össze ájláspontját:' % —r A mi egyházunk természeté­ből eredően és kezdettől fogva in­kább az érzelmi- és hitéletnek ápo­lására helyezett súlyt és soha nem -óhajtott szert tenni politikai hata­lomra, vagy befolyásra. A leg­demokratikusabb alapokon nyug­szik egyházunk, tehát már a szer­kezete is kizárja a napi politikai értelemben vett politizálást. De jól tudja az egyház s annak minden fia, hogyha, az Isten országának anunkálását komolyan végzi, ezt -csak a köz javára teheti, — fe­lekezeti és társadalmi különbségek teljes mellőzésével igyekszik szol­gálni a közjót. Ma, amikor politi­kai változások zajlanak előttünk, az egyház minden zavar, vagy in­gadozás nélkül folytatja Istentől rábízott munkáját. Sérelmeket min­dig fájlalni fogunk, ha ilyesmik érhetnek, ezek azonban az egyhá­zat hivatása teljesítésében nem akadályozhatják. A nemzetet ille­tően pedig, mivel mindig a leg­szorosabban működünk együtt a nemzettel és a nemzet tagjait s a nemzet egészét óhajtjuk építeni és erősíteni: önként értődik, hogy a nemzet szolgálatát minden eddiginél is odaadóbb módon ép­pen úgy szívén viseli az egyház, mint az egyesek üdvét. Vagyis: a leghűségesebben álljunk meg szi­lárdan őrhelyünkön s teljesítsük- végezzük emberi feladatainkat akár a külső-, akár a belső fronton. A lelkész és minden tanerő meg ép­pen példaként álljon a nemzet előtt! Azt pedig a legtermészete­sebbnek találom, hogy minden gyülekezet a lehetőségek határain túl is segítsen a menekülteken s a szenvedő embertársakon. —■ Mindig bízó ember voltam — folytatta érdekes nyilatkozatát Raffay Sándor és meggyőződé­sem, hogy mi, magyarok élünk még jobb időket is! Püspöki jelen­tésemben, amely most készül, szin­tén rámutatok arra, hogy nem pesten havi összejövetelek tartása. A Társulatnak egyébként a KIÉ új hatalmas székházában külön ott­hona van. A központból szétkül­dött Bibliákkal együtt összesen 6834 teljes Bibliát, 14.460 újtestá- mentumot, 8002 evangéliumot, ösz- szesen 29.296 darabot adott el egy év alatt. Sokkal többet is tudtunk volna eladni — mondja a jelentés: Isten akkora éhséget és szomjúsá­got támasztott a mostani vérziva­taros időkben sokak lelkében Igéje után, hogy a mai anyagszűk világ­ban nem volt elég kötőanyag az igényelt Bibliák bekötéséhez. Isten nagy kegyelmének bizonysága, hogy Igéje ma is szólhat hozzánk. Becsüljük meg. Olvassuk napról- r.apra rendszeresen a Bibliát, s tá- magossuk a bibliaterjesztés áldott munkáját! akartuk a háborút, de el sem ke­rülhettük. Nem hódítani akarunk, csak a meghódítást elkerülni és ki­védeni; nem a másokéra áhítozunk, csak a magunkét védjük. Mi nem hatalmunkat kívánjuk érvé­nyesíteni és megnövelni, hanem a nyugalmunkat, a jelenünk békéjét és a jövendőnk reményét biztosí­tani. Harcolunk hazánkért, nemze­tünkért, családunkért, öröklött és szerzett javainkért, hitünkért, az ősi földért. És akik a harc meze­jén küzdenek érettünk és helyet­tünk, akik a legnagyobb szeretet szenvedő hősei, mert életüket is készek áldozni szeretteikért: azo­kért nemcsak imádkozunk, hanem példaadásukat hálával követjük! Itthon helyettük is harcolunk nem­zetünk jólétéért, fajunk fennmara­dásáért, otthonaink nyugalmáért s az általános rend és békesség fenn­tartásáért. A mi harcunk már egy­magában bizonyságtevés az Isten akaratának megfelelő jézusi köte­lességteljesítés mellett. Hangsúlyo­zom hivatalos jelentésemben, hogy csődje a keresztyénségnek, amikor hívőnek ismert népek a hitetlenek­kel, sőt istentagadókkal fog­nak össze más hívő népek ember­telen eltiprására! Olyan szégyen­letes dolog ez, hogy ekkora süly- lyedés láttán megborzad minden jóérzésű lélek! De nekünk vala­mennyiünknek, minden tisztessé­ges embernek szolgáljon ez a hely­zet alkalmul a bizonyságtevésre az önzetlen szolgálatban, az embersé­ges magaviseletben s a hithez való ragaszkodásban, — végezte sza­vait Raffay Sándor püspök. (MÉ.) Honvédéin le üzennek. Lelkész üzen gyülekezetének. Ifj. Rimár Jenő tábori lelkész üzen Nagykárolyba gyülekezetéhez: Isten gaz­dag áldását kívánom gyülekezetünk min­den tagjára. Imádkozó szeretettel gon­dolok minden kedves Testvéremre s ké­rem az Urat, tegye áldottá e mostani időt arra, hogy még közelebb jussunk Hozzá s egymáshoz! Alföldi Lajos szkv. a Z. 707. tábori számról üzeni feleségének, gyermekei­nek, rokonainak és ismerőseinek Apos- tagra: ne aggódjanak, jól van és több levelet vár. Viharban olyan jól esik a szélcsend, hacsak egy órára is. Sebek sajgása közt úgy sóvárogja a lélek az enyhületet, hacsak egy időre is. Mikor a szív test­vérszívek szeretetétől vitetve Istenhez száll és nagy csaták förgetege után csendben elpihenhet Ő előtte, miközben a lelki pihenés mellett megpihen s új erőre kap a fáradt, sebektől sajgó test is... Ezt érezte 20-án a hadikórházakká átalakított győri iskoláink 140 sebesült vitéze, akiket diakonissza nővéreink ápolnak. A Belmissziói Egyesület és Diako­nissza Anyaház gondoskodó szeretete éreztetne velük. Belmissziói Egyesületünk tevékeny nőtagjai napokon át járták a város utcáit s megnyíltak adakozó hí­veink ajtói, hogy szívük szeretetéből természetbeni adományban adjanak mi­nél, többet. Az Anyaházban nagy sürgés­forgás közben készítették el a nővérek mindazt, amit híveink adtak, hogy dú­san terített asztal várhassa hős fiainkat. Lassú menetben vonultak át a hadi­kórházakból az Anyaház nagy ebédlő­jébe, ahol mosolygó arcok várták őket. Amint a terített asztalok mellett el­helyezkedtek, látszott rajtuk a megille- tődés, megszentelt falak között a lélek mélyéről feltörő áhítat. Diakonisszáink éneke után Huber Etelka főnöknő mon­dott szívből jövő üdvözlő szavakat. Vannak emberek, akik abból élnek, hogy szeretetet adhatnak. Olyan jó volt ezt katonáinknak látni és érezni. Utána Elza nővér „A mélységből küldöm só­hajom- c. éneket énekelte Emmi nővér zongorakíséretével. Az ének dallamával Istenhez emelkedtek a lelkek. Egyik árvaházi leányunk Reményik-verset sza­valt. Majd Molnár Sándor tábori lelkész tartott írásmagyarázatot. Szívbemarkoló volt, amint diakonisszanővéreink meg­Régi ének,. Atya Isten, tarts meg n)inket És szent igédben hitünket: Rontsd meg mi ellenségünket, És minden kegyetleneket: Kik a Krisztust háborgatni, És szent székiből levetni Akarják ötét rontani, Ö híveiben kergetni. Krisztus, ki vagy Urak’ Ura, És Császároknak Császára! Jelentsed Istenségedet, És törd meg ellenségidet, Tartsd meg minden híveidet, Te szegény keresztyénidet; Hogy dicsérhessünk tégedet, Tartsd egyességben népedet. Óh Szentlélek áldott Isten! Vigasztalj minket e földön, Légy jelen mi szükségünkben, S minden keserűségünkben. Nevelj minket igaz hitben Krisztusnak esméretiben: Végy minket szent szerelmedben. És hóltunk után örömben. Üj lengedező Mennyei Kar. 1743. ■ Ál meneltül&K imádsága. Máté 6:10. A Koiimaa c. finn lap aug. 29-i szá­mából vesszük az alábbi, Sares Eino ál­tal irt cikket. A menekülök imádsága ez: legyen meg, Atyám, a te akaratod. A legjobb, ami az emberrel történhetik, az, ha Isten akarata valósul meg az életében. Tör­ténjék egyébként aztán bármi. Ha ehhez még azt a kegyelmet is megismerheti, hogy Isten mindenben a javát keresi, akkor valóságos örömünneppé válik szá­mára az, hogy elmondhatja ezt a kérést. Ez természetesen minden keresztyén kérése, de nekünk karjalai keresztyének­nek most különösképpen adatott.' Ügy mondtam: keresztyéneknek. Másoknak ez az imádság rághatatlanul kemény fa­lat. A hitetlen az Istentől jövő szenve­dést és megpróbáltatást sorsnak látja s nem veszi észre Isten ítéletében az ő „kegyelmes, jó akaratát“ — amint Luther mondja. A Miatyánk harmadik kérését csak akkor tudjuk igazán imád­kozni, ha „mi is megbocsátunk az elle­szólaltatták a tékozló fiú példázatát az igén és éneken keresztül. Pálküvi Zita Erdély üzenetének adott hangot szép szavalatában. Igazi gyönyörűsége telt katonáinknak Fodor Zsuzsi gyönyörű művészi hegedűiátékában, melyet édes­apja, nagynevű karnagyunk, Fodor Kál­mán kísért zongorán. Mindenki megköszönte, hogy adhat. Mielőtt a terített asztal vendégségébe» részesültek volna sebesültjeink, Kapi püspök szólt hozzájuk. Szívből jöttek, szívekig értek a szavak. Minden becsü­letes magyar embernek a hálája terítette meg néktek ezt az asztalt — mondotta a püspök. — A köze! és távol élők sze­retete, akik csak szívük szerint vannak itt. Jelképezi ez a terített asztal, hogy a hála, a szeretet, a megbecsülés min­den magyar katonát keblére ölel ezzel a szóval: Testvér, köszönök mindent! Láttam, szívekig értek a szavak. Köny- nyek csillogtak a szemekben. Mindenki érezte, testvérszívek nagy szeretetben borultak, itt össze. A kedves műsor után nővéreink és egyesületünk nőíagjai szolgálták fel az ételt, katonáink boldogan fogyasztot­ták, amit a szeretet nyújtott nékik. Megható jelenet következett ezután. Mikor püspökünk távozni készült, egy szakaszvezető jelentkezett előtte, kato­nás tisztelgés után társai nevében egy­szerű, keresetlen szavakkal köszönte meg mindazt, amit kaptak. Mindnyájan éreztük, mindannyiunk­nak van itt köszönni valója. Ök köszö­nik, hogy kaphattak, mi köszönjük, hogy adhattunk és mindnyájan Istennek kö­szönjük, hogy kaphattunk és adhattunk. A Diakonissza Anyaház és Belmissziói Egyesület vendégsége ezért marad felejt­hetetlen sebesülfjeinknek és nekünk is. Lukács István. nünk vétkezőknek“ — mivel ez a Mi­atyánk kulcsa. Valóban, mi ezt a harmadik kérdést, amint az egész Miatyánkot is, jól tud­juk kívülről. Most nekünk menekülők­nek meg kell tanulnunk belülről is s ml szerencsétlenek lusták vagyunk, bár alig néhány szóról van szó. Éles elménk és jó emlékező tehetségünk van. S ezen a feladaton mégsem jutunk túl. Külső oK dalon igen, de belső oldalon egyáltalán nem. Miért nem tanuljuk meg helyesen ezt a kérést? Azért, mert a szívünk ke­mény és közönyös. A leckét nemcsak kívülről a rendes módon kell olvasni, de belülről az Ür Lelkének puhftásával és megtört szívvel. Amikor a ldgutóbbir János-napkor megindultam a gyönyörű' parochiámról feleségemmel kerékpáron a menekülők útján, s ősszel a nyirkos, hűvös időben még mindig futottunk, rá­jöttem, hogy nem tudom a harmadik kérést, bár 12 év óta mondom hivatal­ból s tanítok rá másokat. Ha két lécet keresztbe tesznek, ke­reszt lesz belőle. De ha egymás mellé teszik, megszűnik keresztnek lenni. Isten akarata s a te akaratod két ilyen egye­nesvonalú léc. Ha nem nyugszol bele Isten akaratába, a te akaratodat hibásan keresztbe állítod az ö akaratának útié­val, kereszt lesz az élet számodra. De ha megkapod a kegyelmet, hogy akarato­dat egyvonalba állíthatod az övével, megszűnik a kereszt. Isten akaratába belenyugodva, a kereszt és teher szá­munkra örömmé és kegyelemmé válik. A menekülők imádságát az a karja­lai asszony tanulta meg, aki a téli há­ború után így szólt: „Azt megtanultam, hogy sohase akarjak Istennek tanácsokat adni“. Testvérek! Járjuk ővele a kereszt útját, ahol belülről is megtanulhatjuk a harmadik kérést: legyen meg a Te aka­ratod! Fordította: Koren Emil. Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját. Jel. 2:10. Hittankönyvekkel kapcsolatban közöljük az érdekel­tekkel, hogy a tankönyvek megje­lenése külső körülmények követ­keztében késik s ezért szíves türel­met kérünk. Mindenki a leghűségesebben álljon őr­helyén és végezze dolgát — mondja Raffay Sándor püspök. „Csődje a keresztyénségnek, amikor hívőnek ismert népek istentagadókkal iognik össze más hívő népek el iprására !“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom