Harangszó, 1944

1944-02-20 / 8. szám

1944. február 20. HARANG SZÓ 37 Tisztítsuk el azért a régi kovászt. Február 20. — Magunk közül. 1. Kor. 5, 7—13. Böjt küszöbén figyel­jünk e figyelmeztetésre. Hiába indul el «letjink Ura a szenvedések útján, kísé­retéhez nem szegődhetünk addig, míg böjt előtti takarítást nem végezünk. A bűnnek életet rontó hatalma benne er­jed életünkben. Ott vaq a családban, gyülekezetben. Lelkek megmentése ér­cekében még az ellenséget is szeret­nünk kell, ez azonban nem azt jelenti, hogy közösséget vállaljunk a keresz­tyén név megcsúfolóival, s tűrjük erőt­lenül mérgező munkájukat Február 21. - - Vigadozásunkból. 149. zsoltár 1—5. A keresztyén élet nem •örömtelen élet. Tele van túláradó bol­dogsággal, ennek kifejezést adni meg­engedett dolog Isten gyermeke számára is. Nem öröm, mely nem bírja el az Ür tekintetét, amelyben a bűn kovásza er­jed. Nincs kétféle öröm: e világ szerinti -és kegyes öröm, hanem csak egy, Isten megkegyelmezett gyermekeinek öröme, a keresztyén öröm. Mi mégis az előbbi­vel csaljuk magunkat. Február 22. — Adakozásunkból. Máté 6, 1—4. Hiúság az ördögtől van, régi kovász. Milyen sokszor ez a rúgója az adakozásnak. Még az úgynevezett jó keresztyéneknél is. Mennyi ajándék ke­rül a szeretetnek oltárára szép csoma­golásban, mégis kevés áldás fakad a nyomában, mert valójában poshadt. IVern a lélek helyezte oda, hanem a számító ember. Bámulatba ejthettük ál­tala a világot, de Istennél ítélet vár reá. Február 23. — Imádkozó éle­tünkből. Máté 6, 5—8. Ellentmondás­nak látszik, mégis félelmes valóság, hogy imádságainkkal is sokat vétke­zünk. Siránkozunk, hogy imádságaink meghallgattatás nélkül maradnak. Dehát miért nem siránkozunk imádságaink nyomorúságos volta miatt? Van imád­ság, amely embereknek szól. Megbán- tása ez az Istennek. Van imádság, amely az Istennek szól, de amellyel Istent akarjuk a magunk vágyainak szekerébe fogni. Február 24. — Szeretet ti nkből. Róm. 12, 9—15. A sátán sok végzetes játékra tanít, belevisz abba is, hogy a szeretetből álarcót csináljunk. Hatásos sikert biztosít. De meddig? Lehet, hogy « földi életen át. Tovább azonban nem! A halállal szertemálik ez az álarc. Mégis merünk így szeretni. Ezért szeretet nél­kül didergünk, testvér nélkül gyötrő­dünk. Szabadítsuk meg magunkat a régi kovásztól. Február 25. — Szolgálatunkból. Kői. 3, 23—24. Milyen félelmes megszo­rítása ez földi hivatásunknak. A legje­lentéktelenebb foglalkozás is nemcsak annyit jelent, hogy annak jó vagy ha­nyag ellátásával megszerezzük minden­nap! kenyerünket. Mindegyik olyan őr­hely, amelyért az Ür fog megszámol­tatni! Mindegyiket egyformán megszen­telte Ő, minden kezet elfogadott esz­közül céljai megvalósítására. Minden­ben Őneki szolgáljunk. Február 26. — A földi javak ér­tékeléséből. 1. Tim. 6, 6—10. Isten bőkezűen gondoskodik életünk boldog­ságáról. Nem érdemünk szerint nyújtja ennek javait „Napját felhozza jókra, gonoszokra...“ Valósággal tékozol és mégis szegénység és nyomorúság miatt jajgat a világ. Oka a régi kovász, a pénz szerelme. Ez megposhasztja a földi élet javait. „Legyetek új tésztává.“ Nemcsak parancs ez, hanem lehetőség az érettünk megáldoztatott Úr Jézus által. Rőzse István. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT! Ahol legerősebben támad a szovjet. Éűes anyaíöld. Testvér! Te most hűtlen lettél a földhöz. Elszakadtál tőle. Elfor­dultál a faludtól s a város felé fordultál. Most' a gyár könnyebb s nagyobb keresete lett a minden! Tudom, nem egyedül tetted, — ezredmagaddal vagy. Látom reg­gelenként a városok állomásain hogyan ömlik és hömpölyög a vo­natról falvaink leány- és legény - serege. Lehet, hogy a haditermelés érdeke ezt most meg is kívánja. De a föld is munkáskezet kíván. A barázda ősibb s szentebb mű­hely, mint a gyár s a kenyér van olyan fontos hadianyag, mint a bombavető. — Ne felejtsd el, hogy a háborúnak vége lesz s a gyár kapuja szűkebbre húzódik. Mit csi­nálsz akkor? Tudom akkor majd visszasompolyogsz a város cifra- nyomorúságából az édes anyaföld­höz. Bocsánatot kérsz tőle, mint tékozló fiú hetykén elhagyott édesanyjától. Visszafanyalogsz a hű magyar barázdák kisebb, de ízesebb kenyerére? — Talán visz- szafogad majd a drága anyaföld!! Szabó József. Finnország felé fordult ismét a világ figyelme. A szovjet több légitámadást intézett Helsinki el­len. A támadások nagy pusztításo­kat végeztek. Hull amerikai kül­ügyminiszter felhívására, hogy Finnország lépjen ki a háborúból, a finnek azt mondták, ha Helsin­kit a föld színével egyenlővé te­szik, akkor sem kapitulálnak. Olaszországban a szövetsé­gesek lassan támadnak. Az angol­amerikai közvélemény elégedetlen az olaszországi lassúsággal. Törökországban a Fekete­tenger partvidékén már napok óta nagy földrengés pusztít. A lengyel ügyben London és Moszkva között újabb diplomáciai tárgyalások kezdődtek. Hivatalos cáfolat jelent meg a külföldi rádiókban és sajtóban elhangzott azon híresztelés tárgyá­ban, mely szerint az orosz harc­téren két magyar hadosztályt szét­vertek s több ezren fogságba estek volna. Ez teljesen valótlan. Magyar csapatok a határokon kívül csupán megszálló, rendőri és biztosító szolgálatot teljesítenek és nem har­colnak első vonalban. Ötvened vasárnap. Boldog ember az, akit Te meg­fed desz Uram, és akit megtanítasz a Te törvényedre. 94. Zsolt. 12. v. Szükséges, hogy szenvedjünk. Nemcsak azért, hogy Isten a maga dicsőséges hatalmát és erejét az ördög ellen megmutathassa, hanem azért is, mert ha lelkünk drága kincsét semmi veszedelem nem fe­nyegetné, akkor biztonságunkban el ál mosódnánk. Ezzel kénytelen Isten bennünket sarkalni, hogy hitünk gyarapodjék, erősödjék és mindig jobban Krisztusé legyünk. Ne ijedj hát meg a kereszttől. Elég erős ígéreted van Istentől, amellyel magad vigasztalhasd. Csak így válik az evangélium a mi kereszthordozó szenvedésünk révén mások számára is láthatóvá. Luther. Mind jó, amit Isten tészen, Dorgálása nem tesz kárt, Nem célja, hogy megemésszen, Bár nyújt keserű pohárt; Hát eltűröm, Mert az üröm Kezéből Istenemnek Orvosság lesz lelkemnek. Kitüntetés. Vargha Emil Károly ny. ev. lelkész (Rozsnyó) és fia, Vargha Sán­dor Elemér ev. szfőv. kórházi lelkész és a Protestáns Országos Árvaház igaz­gatója a cseh megszállás alatt tanúsí­tott hazafias magatartásukért a nem­zetvédelmi keresztet kaptak. GYÜLEKEZETI HÍREK Kitüntetés. A kormányzó úr Siklósi Kálmán aszódi igazgató-tanítót és Kas­per Róbertét a Nemzetvédelmi Kereszt­tel tüntette ki. Személyi változások. D. Raffay Sán­dor püspök Ferenczy Zoltán eddigi ceg­lédi segédlelkészt a budavári egyház- községbe küldte további szolgálattételre. Ceglédre viszont Láng Péter most fel­szentelt segédlelkészt osztotta be. Lelkészválasztás. A kétyi gyülekezet Gyalog István lelkész, tb. főesperes nyu- galombavonulásával megüresedett leikészi állásra egyhangúlag Andorka Sándort választotta meg lelkészének. A soproni egyházközség új másod­felügyelője. Az egyházközség képviselő­testülete 1943. december 21-én Vándor Zsigmond ny. miniszteri tanácsost egy­hangúlag másodfeltigyelővé választotta az elhalálozott Rimler Pál helyébe. Az új másodfelügyelő már évtizedek óta építőbizottsági elnökként szolgálja szak­tudásával és buzgóságával az egyház- községet. — Az egyházközség új temp­lomgondnokává Kneffei József dr. kir. járásbírót választották meg. — Fliegen­schnee Frigyes segédlelkészt az egyházi főhatóság a kőszegi gyülekezet helyet­tes lelkészévé nevezte ki. Utódja Sop­ronban Heimler Henrik segédlelkész. — Hitoktató-lelkészi állás szervezése vált sürgőssé a gyülekezetben, azért az egy­háztanács felkérte az elnökséget az ügy előkészítésére. Bűnbánati hét. A püspöki kar hatá­rozatából ebben az évben a bűnbánati hét böjt első hetében február 27-től március 5-ig lesz. Adomány. A kőszegi evang. leány- gimnázium Belmisszió Egyesülete a Ha­rangszónak 10, külmisszióra 10, fogház­misszióra 20, Gyámintézetre 50 P-t ado­mányozott. Köszönet érte. Üj protestáns imatermet avattak Bu­dapesten. Február 1-én az Állami Alkal­mazottak Horthy Miklós gyógyintézeté­ben -ünnepélyes keretek között avatták fel a protestáns imatermet. A felavatást Szabó Imre református és Kemény La­jos evangélikus esperesek végezték. Evangélizáció. A rimaszombati egy­házközségben január 17-től 23-ig vitéz Sréter Ferenc budavári lelkész evangé- lizációs szolgálatot végzett. Az utolsó két napon Rejtő Mária, a rozsnyói ke­reskedelmi iskola tanárnője a leányok, asszonyok és iskolásgyermekek részére külön előadásokat is tartott. Az evan­gélizáció végeztével 142-en éltek úrva­csorával. Húszéves az alsószeli „Evangélikus Kultúrkör“. A pozsonymegyei Alsószeli községben 1924-ben alakult meg az Evangélikus Kultúrkör, mely a cseh megszállás idején élénk kultúrtevékeny- séget fejtett ki. Felolvasó- és kultúr- estéin neves felvidéki írók is közremű­ködtek. Énekkara számos hangversenyt rendezett. A Kultúrkör most érkezett el fennállásának huszadik évfordulójához s ez alkalomból előadta János vitéz című daljátékot. A színdarabot Boros Béla igazgató-tanító, a kör titkára rendezte, s ő látta el a dalok zongorakíséretét. A Kultúrkör januári kultúrestéinek so­rán Boros Béla a magyar nyelv szép­ségeiről tartott előadást, Lénárt Tibor István az otthon- és hazaszeretet cím­mel adott elő. Mindkét előadást a Kul­túrkör tagjainak szavalatai egészítet­ték ki. Szeretetvendégség Bobán febr. 6-án volt a leányegylet rendezésében, melyen dr. Győrffy Béla felpéci lelkész tartott előadást a fiatalságról, mint életkorról és nemzedékről. Fülöp Etelka és Csuka Klára költeményeket mondtak. Evangélizáció Győrött. A győri evan­gélikus és református egyházközség kö­zös rendezésében evangélizáció lesz 1944 február 21—27-ig „Jézus a Krisztus!“ címen. Előadó és az összejövetelek ve­zetője: Balikó Zoltán székesfehérvári evangélikus tábori lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom