Harangszó, 1944

1944-07-02 / 27. szám

1944. július 2. HARANGSZ« 12a után a finn gyermekek a lelkész­szel együtt megérkeztek hozzám. Szegény gyermekek! Édesanyáik meghaltak éhezésben, édesapáik a háborúba kerültek (a vörös had­seregbe), a gyermekeket pedig el­vitték messze délre árvaházba. Több mint egy év alatt nem hal­lottak egy finn szót sem és termé­szetesen majdnem elfelejtették a drága anyanyelvet. De valamit mégis tudtak finnül: a „Mi Atyánk'1- ot és néhány egyházi éneket, ame­lyeket az édesanya, vagy édesapa otthon megtanított a gyermekek­nek. Milyen drága, hogy a kis gyer­mekek elvittek ilyen emléket ha­zulról az idegen világba! Most ezek a gyermekek Finn­országban vannak és ott tovább tanulják az elfelejtett anyanyelvet és Isten igéjét. Milyen fontos ne­künk is Isten igéjét tanulni és a többieknek tanítani. Ki tudja, hova vezeti Ő a mi utunkat ebben a vi­haros időben. Ha Isten igéje van velünk, akkor, "bárhol vagyunk, onnan meríthetünk új erőt a mi mindennapi életünkben. Ütközben három helyen találkoz­tam szeretett magyar bajtársaim- mal. Egy helyen egy előadást tartottam nekik. Köztük nagyon jól éreztem magamat és a híres magyar vendégszeretetet is meg­kaptam. Vitéz PurgSy Lafos leli a dunánlnneni evangélikus egyház­kerület uj felügyelője. Folyó év március 30-án a dunáninneni evangélikus egyházkerület oltárán ki­aludt egy óletfáklya. A halál fekete gá­lyája magával vitte egyházkerületünk szeretett, fenkölt jellemű, vezérségre hi­vatott felügyelőjét, hogy gyászt, szomo­rúságot, sötétséget hagyjon maga után. Egyházkerületünk megrendült lélek­kel vett búcsút világi vezérétől, kegye- letes lélekkel áldozott emlékezetének s aztán... az élet tovább hömpölygött. A kialudt életfáklya helyén már ott van az új fáklya. Az örökkévalóságba elköltö­zött egyházkerületi felügyelő helyére az egyházközségek majdnem egyhangú bi­zalmából vitéz jószási Purgly Lajos ke- sz.egi földbirtokos, a nógrád-hont-barsi egyházmegye felügyelője, Johannita- rendi lovag került. A június 16-án Budapesten tartott szavazatbontó bizottság megállapította, hogy 94 érvényes szavazatból 90 szava­zat esett vitéz Purgly Lajosra, Az új egyházkerületi felügyelő fia vitéz jószási Purgly Emil ny. J'öldmíve- lésügyi miniszternek és Szél Máriának. A megválasztott a Purgly-család arad- megyei ágának leszármazottja s majdnem húsz éve lakik Keszegen, ahol saját gaz­daságain kívül egyházi és mezőgazda- sági kérdésekkel foglalkozik. Náluk ősi örökség, hogy nemcsak a közélet terén, hanem az egyházi életben is tevékenyen munkálkodjanak a köz javára. Isten és hazaszeretet családi zászlajuk jelszava. A család számos tagja ma is különböző egyházi tisztséget visel. A megválasztott egyházkerületi felügyelő nagybátyja a román megszállt terület egyházkerületi felügyelője. Az új felügyelő boldog há­zaséletet él. Házasságukat az Isten két Dániel hallgatott. — Dániel, Dániel — szólt a pap. — Most a mennyei Atya újból rád néz. Hét­főn nagyon szomorú volt miattad. Váj­jon most újra szomorkodnia kell? Lehet, hogy az ember néha nehezen szólal meg, Dániel, de még nehezebb lehet néhanap­ján a hallgatás. Válaszolj: megcsalt-e té­ged hétfőn a sátán? — Meg, nagytiszteletű úr. Fridtfeldt hallotta, mint szakadt ki magából Dánielből is egy könnyebbülést hozó nagy sóhajtás. Most megoldódott* a legbelsőbb és egyben a legkeményebb csomó. A pap folytatta: — Istené legyen a dicsőség ezért a szavadért, Dániel. Nem tettél még hatal­masabb bizonyságot-Isten mindenhatósá­ga mellett, mint éppen most. Nos, Dá­niel, hogyan tudjuk jóvátenni azt, hogy be engedted csapatni magadat, amikor pedig Isten tett próbára téged és azt kérte tőled, segíts szegény szomszédo­don? Nem gondolod, hogy legjobb vol­na, ha legalább ma segítenénk rajta? — Hogyan gondolja ezt, nagytiszte- letfl úr? — Ilyenféleképpen gondolom: Károly - Ágost nem gazdag ember. Most nagy veszteség éri, amikor a legjobb tehenét kell eladnia. Mit gondolsz, mennyit ér. annak 3 húsa? A feléért, amit ma el akartál adni, mennyit kaptál volna? — Talán tizenöt tallért... — És mennyibe kerül egy új tehén? — ötvenöt és hatvanöt között. — Akkor te megtartod a tehén húsá­nak a felét, melyről úgy gondolom, hogy a feleséged már sóba is rakja. Ezért a húsért visszaadsz Károly-Ágostnak tizen-' öt tallért, ha meghozza a tehén árát. Ha a tehén húsának másik felét is tizenöt tallérba számítjuk, akkor a vásárlási ösz- szeghez legkevesebb 20 tallér hiányzik még, hogy vehessen magának egy másik fiú és egy leánygyermekkel áldotta meg. Az esketési szertartást D. Raffay Sándor püspök végezte. Családi életük példás. Bár az anya római katolikus vailású, a családban a legteljesebb felekezeti béke, mély vallá­sosság uralkodik. * Ma, amikor komor a láthatár, s élet­halálharcot vívunk, hálát adunk az Úr­nak, hogy egy hugenotta-családból szár­mazó talpig férfiút állított egyházkerü­letünk kormányrúdja mellé. Most, ami­kor rossz csillagok húznak át az evan­gélikus keresztyénség életének egén js, jól esik tudnunk, hogy olyan világi ve­zért kapunk, aki nemcsak érdeklődik az egyház ügyei iránt, hanem szívvel-lélek- kel intézi is azokat s boldog, ha szol­gálhat, ha egy téglát beleépíthet az anya- szentegyház templomába. Hahívják, nem tanácskozik testtel-vérrel, hanem jön. Tanácsaiban megfontolt, bölcs. Nem ke­rékkötője az ügyeknek, hanem lendítő­kereke. Szivén hordozza a lelkészek s tanítók minden ügyét. Boldog, ha szol­gálhat, ha valakinek segítségére lehet. Szolgálatával le akarja róni mindazt az áldást, mellyel az Úr megáldotta, Ebből az érzésből fakad vallásossága, templomszeretete. Örömmel járja a temp­lomokat és vesz részt az istentiszteleti életben. Vallásossága nem dísz, nem han­gulat, hanem kemény meggyőződés, élet- szükséglet. Megválasztása nyereség nemcsak az egyházkerületre nézve, amelyben már eddig is igen lelkesen dolgozott, mint pénzügyi előadó és ellenőr, hanem az egyházegyetemre nézve is. De nemzeti életünknek is nyeresége egy ilyen férfiú vezérkedése, mert.-^z ilyen férfi áldás. jó tehénkét. Erre gyűjtést rendezünk ... Elővette pénztárcáját. — Én magam, leteszek öt tallért. Te mennyit adsz hozzá, Dániel? — Tizet — válaszolt a gazda és már bele is nyúlt kabátja zsebébe. — Ami hiányzik, azt a faluban gyűjt­jük össze. Jánosnak kell elsőnek adnia... Most beszólíthatod őket... Intett Fridtfeldtnek. Ez beszólította az embereket. Nemcsak Jánost és Károly- Ágostot, hanem a gondnokot is, meg az udvaron ácsorgókat is. Pillanatok alatt elintéződött minden. A bűnbánóknak nem is kellett semmit sem szólniok, he­lyettük is a pap beszélt; kezet fogtak, a pénzügyet is elintézték, néhány perc alatt meg volt a gyűjtés is. Károly-Ágost el­sírta magát, amikor odaadták neki a pénzt. Az öreg pap egy kis beszédet is tartott erről az Igéről: Ti pedig a Krisz­tus teste vagytok és tagjai rész szerint. ,Majd megkérte Fridtfeldtet, hogy kezd­jen bele abba az egyházi énekbe, mely­nek első sora: „Keresztyének, míg együtt vándorlunk..Azután áldást osztott. Mély csend volt és nagyon ünnepélyes hangulat. Különös ellentéte annak a zaj­nak és káromkodásnak, mely érkezésük alkalmával fogadta őket. Fridtfeldt el is csodálkozott ezen a dolgon, meg ‘értelmetlenül is állt. Nem tudta helyeselni, hogy az öreg pap min­denkit egyformán keresztyéniképpen ke­zel. Az eredménynek azonban ő is örült. Mire kiértek, a nap egészen nyárias melegen sütött. Az udvar homokja ru­galmasan hullámzott a léptek alatt, mert a fagy éppen felengedett. Sőt följebb a kerítés felé a talaj már egészen kemény és száraz volt, mint nyáron. Az öreg pap kísérőjére támaszkodott és nagynehezen felült a hintóra. Intett a férfiaknak, akik hajadonfőtt, hallgatva álltak a kapu al­jában. (Vége.) • Bizakodó reménységgel tekintünk munkálkodása elé a nehéz magyar éjsza­kában, mert vele egy új csillag tűnt fel a magyar égbolton! Limbacher Zoltán. Istennel. Mindig háborogsz, sohse békülsz s egyre csak Istent okozod. Azt mondod, lassan beleőszühz s az Ür csak hideg rokonod. Azt szeretnéd, ha átkarolna és úgy szeretne, mint fiát. Tudod, hogy így minden jó volna, nem éreznél többé hiányt. Jaj, nem látod: szeme sugároz s kezét már rég nyújtja feléd, de Ö csak úgy vonhat magához, ha te is fogod a kezét. Avar Pál. A tanítványt Gála. Az alábbi levelet kaptuk, amit a tanitványi hála szép példájaként köz­lünk: Kedves Nagytiszteletű Ür! F. évi Június hó 21-én volt 10 éve annak, hogy a bonyhádi evangélikus gimnáziumban leérettségiztem. Ma, tíz év távolságában is nagy-nagy hálát érzek a bonyhádi gimnázium, il­letve szeretett élő és meghalt tanáraim iránt. S ezen hálának legyen jele az, hogy a mai napon egyszáz pengőt a Harangszó címére feladtam azzal a ké­réssé/, hogy azt a hadi árvák javára for­dítsák. Hálám boldog örömében hadd, osztozzanak azok, kik ma minden sze- retetet megérdemelnek. Az Úristen áldja meg boldogsággal, örömmel volt kedves élő tanáraimat s adjon békességes nyugovást a meghal- taknak. Az Ür kegyelme legyen tovább­ra is a mi bonyhádi gimnáziumunkkal! Erős vár a mi Istenünk!-- Ruttkay Elemér, bpest-zuglói segédlelkész. Templom Kézdivásárheiyen. írta: Kovács László. „Fehér kicsi templomotokban Ma minden erők tömörülnek.“ Reményik. I. A Székelyföldi Misszió június 11-én öfömünnepet ült. Hosszú hónapok küz­delme, tusakodó imádsága után elérke­zett a templomépítés pillanata. Épül Isten dicsőségére a magyar evangélikusság legkeletibb Jaástyájaként a kézdivásár- helyi templom. Hosszú út volt, míg Isten kézenfogva vezette idáig e maroknyi gyülekezetei. Pár évvel ezelőtt ki gon­dolta volna, hogy* nemsokára harang fogja hívni a kézdivásárhelyi evangéli­kus szórványhívőt saját templomába istentiszteletre! Igaz, hogy még nem tar­tunk a harangnál. Még csak az alap téte­tett le. De letétetett. És épülnek már a holt kövek élő templomfalakká. Istennek legyen hála érte! A templömépítés története 1935-re nyúlik vissza. Ekkor indult meg itt a szórványmunka. Mikor tudomást szerez­tek Brassóban a mostani egyházfelügye- lőről és családjáról, akkor az volt a lát­szat, hogy csak ez az egy evangélikus család van Kézdivásárhelyt. De hamaro­san kiderült, hogy van még tíz is, húsz is. Nemsokára pedig 50 lett a lélekszám, akiket nagy buzgalommal pásztorolt Ni- kodémusz Károly brassói esperes, időn­ként kijárva istentiszteletet tartani a református templomban. Nemsokára meg­indult a hitoktatás is. így kezdett épülni a lélek temploma a kézdivásáíhelyi ki­csiny gyülekezetben. Rövidesen nagy változás állott be. Az 1940. évi bécsi döntés Brassót román megszállás alatt hagyta, Brassónak a Háromszék és csíkmegyei nagy szórvány­területe azonban visszakerült hazánkhoz. Ezen a szórványterületen alakult meg a Székelyföldi Missziói Egyházközség. Elő­ször csak 400—500 hívünkről volt tudo­másunk e két vármegyét magában fog­laló szórványgondozás területén, nem­sokára 800-ra nőtt ez a szám, ma pedig 1600 hívünk van már 10 nagyobb gyüle­kezetben és 102 szórványhelyen. Kézdi- vásárhelyen is 163 már a hívek száma. Egészen sajátságos szórványterület ez itten. A mai politikai helyzet következ­tében folyton nőnek szórványgyülekeze­teink. 1940 óta Brassómegye húszezernyi magyar evangélikusának legalább egy negyede lett már «zórványhívő ideát ha­zánkban. Az átmenekülök első állomása a Székelyföldi Misszió. Egy részük itt is marad, letelepszik s talán végérvényesen szórványhívő lesz. Ezért született meg a kézdivásárhelyi templomépítés gondo­lata. Bothár L. Vilmos, a szórványegyház felügyelője, aki Kézdivásárheiyen lakik, a templom nélküli istentiszteletek áhíta- tos csendjében és hosszú imádságos éj­szakákon át szövögette az emberi számí­tások szerint annyira valószínűtlen ter­veket az építendő templomról. A körül­mények és lehetőségek azonban évről- évre, hónapról-hónapra kilátástalanabbak lettek. Inkább a feladatok súlyosbodtak. Hiszen a Székelyföldi Missziónak Sepsi- szentgyörgyön 400 szórvány evangéliku­sa volt templom nélkül. Elsősorban ide kell templom, de Barótra is kellene, Csíkszeredára is, folytassam-e tovább? Isten azonban rácáfolt minden em­beri kilátástalanságra. 1942 december 13-án Túróczy püspök úr felszentelte sepsiszentgyörgyi gyülekezeti házunkban a Székelyföldi Misszió első evangélikus templomát. Ekkor megtörtént a kézdi­vásárhelyi templomépítés első lépése is. Az egyházközség felügyelője, meghalt felesége emlékére, harmincezer téglát adományozott a kézdivásárhelyi temp­lomra. Sokan valószínűtlennek látták még ekkor is, hogy valaha templom lesz Kézdivásárheiyen. De megérkezett Lévá­ról Schubert Pálné testvérünk első ado­mánya, mellyel betétkönyvet nyitottunk, a Kézdivásárhelyi Takarékpénztárnál. — Ránk tekintett az Isten és szerető szívek munkáján keresztül készítette hajléká­nak felépítését. Püspök urunk két ízben , is járt Kézdivásárhelyt, dr. K. Kovács István, a város tevékeny polgármestere a legmesszebbmenő jóindulatát mutatta egyházunk iránt, hogy a város részéről templomtelket adományozzon. ,A Kelen­földi Evangélikus Egyház a Székelyföldi Misszió testvéregyháza megduplázta évi segélyét, az Országos Luther Szövetség dr. Bencs Zoltánnal, dr. Gyimessy Ká­rollyal és dr. Vácz Elemérrel az élén, szintén magukévá tették ügyünket. Az Evangélikus Templomok című mű jöve­delmét a kézdivásárhelyi templomra for­dították. Sándy Gyula, a templomépítő, ingyen vállalta a templomterv elkészíté­sét. Mellénk állt a Gusztáv Adolf Gyám­intézet és annak egyházkerületi-elnöke, Marcsek János esperes, a Rákoskeresz­túri Evangélikus Egyház, a Kolozsvári protestáns Katonai Egyházközség, a Ma­gyar Általános Hitelbank, a. Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Danubia Faipari Vállalat a Székelyföldről, a Kézdivásár­helyi Takaréjjpénztár, a Fasori Evangé­likus Egyház, a Deák-téri leánygimná­zium és még sokan siettek segítségünk­re. De a felügyelő után kivették részü­ket a gyülekezet tagjai is a munkából, az élen dr. Lőrincz Ernő orvosprofesz- szorral, aki 1000 P-s adományával és Kmenn Ede vállalati igazgató, akik mesz- szemenő természetbeni juttatásokkal áll­tak a templomépítés munkásainak so­rába. Gyűlt az anyag a templomhoz: Tégla­kő, cserép, azután faanyag, mész, ce­ment. Ma szinte Tehetetlen mindezekhez hozzájutni. Isten azonban megmutatta ezekben a dolgokban, hogy ügye a kézdivásárhelyi kicsiny templom. (Folytatjuk.) Leikési- és pedagógus evangélizációk A tiszai egyházkerületben Túróczy Zoltán püspök lelkész- és pedagógus evangélizációkat tart. A gömöri egyházmegye részére jún. 9—10-én volt ilyen evangélizáció Rozs­nyón. Jelen volt 15 lelkész, 2 teológus, 19 tanár, 13 tanító és 8 egyéb, összesen 57. A _ hegyaljai egyházmegye részére június '16—17-én tartotta meg Arnóton. Jelen volt 16 lelkész, 1 teológus, 7 ta­nár, 4 tanító és 2 egyéb, összesen 30. — Az erdélyi és. tiszavidéki egyházmegye számára Nyáregyházán, közvetlenül a kér. gyűlés előtti két napon, júl. 25— 25-án lesz ez a közös evangélizáció. Ide hívják meg azokat is, akik másünnen szoktak részt venni ezeken az evangéli- zációkon. Az evangélizáci/ó tárgya: A ma égető kérdései. Az előadásokat mind Túróczy püspök tartja. Jelentkezési ha­táridő: július 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom