Harangszó, 1944
1944-06-11 / 24. szám
Ifjúság! — Hol vagy? írta: Ittzés Mihály. Hová ? ... Lön pedig, hogy meghala a koldus és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is és el- temetteték. Lukács ev. 16, 22. Emberi életünknek egyik legfontosabb kérdése: hová? Időről- időre visszatér és lelkűnkbe markol e kérdés éle. Időszerű e kérdés ma, amikor az egyházi esztendő második felé- m k útjára igazítjuk lábunkat - •. Hová? ... Kiáltsuk tv'le e kérdést e világba s azon nyomban ezer és ezer felelet visszhangzik rá. Hová?.;. Szorgalmas falusi híveink azt mondják: ki a határba, az aratásba, a mindennapi kenyér munkájára. Munkára pirkadattól besötétülésig; hiszen „Gyorsan folyó időmet az Ür nem adta hiába ...“ — Hová? ... Szabadságra, kiáltja az éven át asztal fölé görnyedő hivatalnok. A robotot jelentő és lelkeket gúzsbakötő hivatali munka után jól esik — hacsak néhány hetet is — gond nélkül, független szabadságban élni. — Hová? ... Minél előbb falura. Ott nem fenyeget a bomba-veszély. Ha napközben bejárok is a gyárba, de legalább esténként nyugodtan hajthatom fejemet álomra. így a menekülő munkás. — Hová?... Szórakozni, üdülni, mulatni, vikkendez- ni, élni, hisz úgyis oly rövid az élet. Ki tudja, meddig élvezhetem? így a fiatalság egy része. Toldjuk meg azonban valamivel e rövid kérdést vezérigénk értelmében! — Hová azután?... Hová, ha kihull kezedből a munka szerszáma? Hová, ha nemcsak hivatali ruhádat, hanem porhüvelyedet kell levetkezned? — Hová, ha ebből a világból kell menekülnöd? — Hová, ha a kehelyből az utolsó kortyot nyeled le? Hová azután? ... Szentigénk világosan megmondja, hogy csak két út áll előttünk nyitva. Az egyik Ábrahám kebelébe, az atyai házba, a mennybe viszem A másik a pokolba vezet. Mit felelsz tehát a kérdésre? Boldog, ki az egyházi esztendő második felében minden vasárnap, minden nap felteszi a kérdést és meg is adja rá a választ. Hová? ... Atyámhoz, haza ... Dr. Győrffy Béla. Nem fölösleges és nem közömbös ez a kérdés. Nemcsak ma, hanem időszerű ez mindenkor. Most azonban fokozottan döntő kérdés. Mert eddig annyi mindenfelé volt az ifjúság, ahány eszme, emberi terv zászlóját bonthatta. A maga korában ezt jónak tartották, sőt ma is erre esküsznek sokan. Az élet azonban nem ismer meg- > .*•« • medret váj magának, új körülményeket, sőt új tenyészetet teremt. A változó világ és a változó emberek megváltoztatják az ifjúságot is. Valamire esküdött eddig, most elveti és új erők mozgatják. Ez így volt, így van és így lesz mindig. Ezt senki meg nem akadályozhatja. Hátráltatása is csak ideigór áig tartja féken, talán nagyon is szükségszerűen, de a változás bekövetkezik. Az a változás pedig; ami feltartóztathatatlanul bekövetkezik most, nem más, mint a fokozottabb nemzeti eszme zászló-bontása. De hiszen a magyart soha más nem is hevítette, mint a nemzeti gondolat! Az első világháború után a megtévedtek nem vették észre, hogy mivé lesz a magyar, ha elveszti nemzeti hivatását. De ebből a betegségből meggyógyultunk és azóta fokozódó erővel keressük az utat arra, hogy megmaradjon és erőre kapjon minden, ami magyar. Minden körülmény között magyar! Ez most a főgondolat. Csak ezzel tarthatjuk meg azt, amit Istentől kaptunk. Csak ezzel valósul meg a nemzetünknek adott isteni cél. Csak ezzel helyezkedhetünk bele abba a nagy világújulásba, amelynek — sajnos —- csak a mostani ^háború által, de van reménysége! Soha nem feledhetjük el a legnagyobb magyar mondását: „A magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie; ez dicső és nemes öröksége!“ (Széchenyi.) És amit Szózatunkban énekelünk: „A nagy világon e kívül nincsen számodra helv, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.“ Ez az, amit minden magyar ifjú és leány a szívében hordjon: Istenadta hazában, istenadta magyarnak lenni! i * Milyen ürés szónak hallatszik mindez, ha nem tudjuk, mit jelent ma, itt magyarnak lenni. De tudjuk: áldozatot és hűséget mindhalálig! Halálig áldozatot hozni nem azt jelenti, hogy máról holnapra nagy Tik.v.r Laláiban odavesd magadat. Ennek akior lesz itt az ideje, amikor már egyéb más áldozatot is meghoztál és nem lesz más megoldás. Kinn a harctéren erre is készek ifjú soraitokból határainkra kiállt honvédeink. De ott is az első a harc, a küzdelem. Ez pedig nem puha bábokat, hanem vitézi önmegtagadást kíván. Korcsma gőze, alkohol mámora, kívánság gerje- delme csak arra képesít, hogy fel- hevülten lendülj egy nagyot és aztán alázuhanj, mint a lelőtt madár. Világos elme, tiszta szív, acélos izom és ezek által igazi győzelem csak ott terem, ahol áldozatokban, megpróbáltatásokban edződött az élet. Halálig hűség pedig az áldozatokban ernyedetlen kitartás. Meg ne restülj és bele ne fásulj. Erre a kitartó, hűséges életre kényszerít •belső kényszerítéssel az a sok nyomorúság, baj, gyász, ami magyar testvéreid életében megmutatkozik és az a bizonytalan, de mégis megújulást hordozó jövendő, amely .hazád egének láthatárán megmutatkozik. Levente vagy? Pótold áldozatos hűséggel harcba vonult testvéreid munkáját megfeszített erővel. Készülj fel az ellenség minden támadásának elhárítására. Figyeld és őrizd a magyar falvak határát és egét, mert élet, kenyér, hajlék, minden veszedelemben van! Diák vagy? Az iskolák kapui zárva vannak, de ne feledd: a jövőben is szükség lesz okos, tanult magyarokra. Olvass hát igazi jó magyar könyveket! De menj ki falusi és munkás testvéreidhez, ragadd meg a munka eszközét! Acélosabb leszel te is és igazi testvéreket találsz néped fiai között. — Leány vagy? Lásd meg a nyomorultak, a betegek, a menekültek, a kibombá- zottak nagy bánatát és a szeretet cselekedeteivel karold fel te is ügyüket. Feljebbvalóid ezekben Isten parancsait tolmácsolják. így lehetsz igazán cselekvő eszköz annak a kezében, aki nekünk itt életet, hazát és hivatást adott. * Igen! Isten kezében! Mert csak tőle nyerheted meg azt a hitet és erőt, amivel áldozatos és hűséges életen kérésziül magva1 maradhat és szabad, boluog lehei ez az ország. Evangélikus Keresztyén Ifjúsági és Leányegyesületeink, Diákszövetségeink és Cserkészcsapataink munkaalkalmai megcsappantak, konferenciák, táborok lélekadó és lélekért könyörgő összejövetelei, előadásai itt is, ott is elmaradnak a sürgető tennivalók forgatagában. Ritkán lehetünk együtt, hogy magyar szívünket nótáinkkal, játékainkkal üdítsük. Sokszor te sem lehetsz őrt, elszólít a kötelesség. Otthonaink megüresednek, könyvtáraink zárva maradnak, összejöveteleink meggyérülnek. Légi riadók alkalmával talán még templomaink is becsukódnak. Templomok összedőlnek, bibliák, énekeskönyvek elégnek. Bomlik, recseg, ropog, pusztul minden, ami szent, drága, kedves volt nekünk, ahol oly sok kedves órát, napot, hetet töltöttünk, ahol lelkek ébredtek, testvéri szívek dobbantak össze. Ne feledd, hidd, valid és ehez szabd életedet: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad! Nála a helyed! Ő megtart kezében és nem veszít el, ha te is ragaszkodsz hozzá. Most jött el az ideje annak, hogy cselekedetekben is megmutasd: a hívő evan- „ gélikus keresztyén a harcosa és a letéteményese a cselekvő és a győzedelmes magyar életnek. Bibliát most is olvashatsz, testvéreiddel imádkozhatsz és Isten igéjének most is engedelmes sáfára lehetsz! Lesznek, akik Krisztusban való hitedet és életedet is próbára teszik és tőle idegen istenek, emberi eszmék rabságába akarnak vonni. Te ne engedd el azt, aki kezébe vett és aki által magyar népednek a legnagyobb szolgálatot teheted áldozatos, hűséges ifjúi életeddel!
