Harangszó, 1944
1944-12-10 / 50. szám
216. HARANGSZÓ 1944. december 10. és meghalt az 'ég. Reménytelenül, elhagyatva állt meg a város szélén. De Jézus éppen arra ment... Péter szemében megcsillant a remény... Odalépett hozzá: „Követlek Uram, akárhová mégy! . .." Égő város lett körülöttünk a világ, de ádvent van és Jézus ma éppen erre jár. Vájjon hány szívben születik meg ez a vallomás: „Követlek Uram, akárhová mégy!“ Friedrich Lajos. Vállalj dl tőle a verejték, a könny és vér áldozatos kötelességeit. Kapi püspök pásztorlevéllel kereste fel a gyülekezeteket. Ebben írja: Ellenség dúlása és. országunk pusztulása idején imádságommal melletted állok, szeretett gyülekezetem s azért könyörgök, hogy semmi el ne szakítson Isten kegyelmétől. Életed veszélyezettsége, va- gyonod pusztulása, szeretteid sorsának bizonytalansága ne gyengítse, hanem erősítse hitedet, hogy állandóan lásd örökélő Istenedet s hitedből erősödjék reménységed. Veszteségben, aggodalmakban, hajléktalanságban Isten igéjével vigasztallak s az Ő gondviselő sze- retetébe helyezlek. Láthatók helyett láthatatlanokra nézz, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Ha külső embered megromol is, belső embered napról-napra újuljon meg. Mindez Istenbe vetett hited által kegyelemből ' történik, mely hol- napuk bizonytalanságában is reménységgé lesz számunkra. Nemzetünk élethalál harcában egész emberként mindenre kész végigmegállással vegyetek részt! Vállaljátok a verejték, a könny és - vér-áldozatvírküteiességeit. önrheg-~ tagadó lemondással rendeljétek magatokat nemzetünk alá. Védjé- tek, erősítsétek, sebeit kötözzétek, vétkeit irtsátok. Önfeláldozás, bátorság, halálmegvetés, engedelmesség, összetartás,/ stenfélelem avasson hősi lélekké. Gyülekezeti közösségiedet Isten szent igéje tegye a hit és szeretet közösségévé s kapcsoljon az egyház élő Urához és egymáshoz. Szeressétek az evangéliumban és üdvösség munkájában kijelentett Krisztust hittel és engedelmességgel. Szeressétek egymást testvéri szívvel, egymás terhének hordozásával, egymásért való könyörgéssel és felelősség-vállalással. Maradjatok egyek Krisztus egységében. Az első keresztyének példája szerint legyetek foglalatosak az apostolok tudományában, a közösségben, a kenyértörésben, a könyörgésben. Isten igéje tartson össze titeket, mert az Ige tesz egyházzá. A szükségben szenvedőkön segítsetek. Gyűlölet ostromában, üldözések szenvedéseiben tegyetek bizonyságot a Megváltó Krisztusról és pedig a megfeszítettről, mert nem csupán a békesség zavartalan idejére kaptatok rendeltetést, hanem hogy válságos időben Krisztus bizonyságtevői legyetek s mindennap szaporodjanak közöttetek az üdvöziilök. A Lélek és belső rend egységében maradjatok meg hűséggel ak- kor is, ha egyházunk történeti szervezetét nehéz viharok ráznák s külső nehézségek akadályoznák alkotmányos életét. Híven őrizzétek és élettel pecsételjétek egyházunk hitvallását, törvényeit és életrendjét. A gyülekezet szívébe rejtett élő-egyház lelkiismerete őrködjék éltetek felett, hogy az egyházért érzett felelősségiek pusztító viharnál erősebb legyen s megpróbáltatások között kőszálként megállja- tok. Ebben a nehéz időben bűnbánatra hívlak mindnyájatokat. Jsmerjáték még nyilvánvaló és rejtett bűneiteket, mulasztásaitokat, embert, családot, nemzetet pusztulásba sodró vétkeiteket. Hajoljatok alázatos törödelemmel Isten büntető keze alá. Azután halljátok meg a Megváltó Krisztus örök ádventi ígéretét, aki nemzetünk és keresz- tyénségünk nehéz megpróbáltatásában megáll előttünk és szól: „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek!" Bocsássátok be Jézust, fogadjátok Uratoknak. Éljetek kegyelmével! Bízzatok megtartásában! Sszabó Deszsö, a prófétai látású nagy magyar író a napokban végrendelkezett. Örököséül a kolozsvári református gimnáziumot nevezte meg. Tettét (egyik fővárosi református lap munkatársa előfP így magyarázta: Meg vagyok arról győződve, £y üres beszéd és felesleges szó- pazarlás a keresztyénség csődjéről beszélni. Állni fog a világ végezetéig az a keresztyénség, amelyik feltétlenül Krisztust tartja urának és tőle azt várja, amit adni tud, a váltságot. Bennem egyetlen pillanatra sem fordult meg az a gondolat, hogv a keresztyénség idejét múlta, nem, nem. De erről különben mindenki meggyőződhet, aki felüti a bibliát és engedi, hogy annak súlyos szavai fülébe h an- gozzanak s aki ezeknek a szavaknak alapján leméri az ezeréveket. Évezredek óta sok mindenki és sokféle törekvés tűnt el majdnem A tékozló fiú. — Elbeszélés. — irta: Szende Ernő. (Folytatás.) És ay. állatokkal hagy leszünk?- Az istállót ketté íalaztatom. A szé- rüskert egyik fele a magáé, másik az enyém. Mindenben megosztozhatunk, csak jóakarat kell hozzá. Beleegyezik mindebbe, édesanyám? Tóthné oly izgatott lett, hogy alig bírt már a széken ülni. Hirtelen felugrott s remegő hangon, szinte hörögve buggyant ki a szájából a szó: — Bele! Igen! Bele! Majd jobb kezével az ajtóra mutatott. — Távozzatok! Távozzatok! Pál megfordult s Juliskával az ajtónak tartott. Mariska meg odaugrott az anyjához s derékon kapta, különben végigzuhant volna a padlón. Elájult s Mariska véghg- fektette a díványon. Pál egy pillantást vetett hátra. Látta, hogy Aáariska elemében van. Nem szóit hát semmit. Maga előtt tolta Juliskát s utána ő is kilépett az ajtón ... 5. Az idő gyors szárnyakon repült tova. Az egy évből kettő, aztán három lett. Majd elkövetkezett az ötödik is. Bizony, ha előre nézünk, oly nagyon messzire van az egy év is! Hát a tizedik? Szinte örökkévalóságnak tetszik! S ha visszatekintünk a múltba, az elmúlt időre, bizony még a tizedik, a huszadik esztendő is csák röpke, múló pillanatnak tűnik fel s amiről sokszor oly kevés mondanivalója van az embernek. Kivált, ha kevés öröm, de annál több szenvedés jut osztályrészül! Van ember, ki erről sokat beszél! És van, aki alig szól róla! llát Paliék felett is elmúlt öt esztendő, bár boldogságukban alig vették észre. De Isten meg is áldotta úgy házasságukat, mint minden munkájukat. Két fiú lármája verte fel a ház csendjét. Két egészséges lurkó tette teljessé a boldog családi életet. S Pál szorgalmának gyümölcsét földbe fektette. Öt év alatt Isten segítségével annyit tudott összerakni, hogy tíz holdat megvett a Varga-féle birtokból s azt Juliska nevére íratta. Az u’raság megígérte, hogy az ötven holdat s a belső fundusokat csak neki adja el. Hadd kerüljön az ősi föld az ősi tulajdonoshoz vagy leszármazó- jához. Sőt annyira előzékeny volt, hogy a bérletet máris felajánlotta. S Pál belement s apósát bízta meg a birtok kezelésével. Nagy volt Varga '.öröme, hogy újra abban a földben hasogathatta á hantokat, ahol oly hosszú éveken át járt-kelt. amelynek minden rögét ismerte és szinte beszélgetett velük. Mint ispán is itt nézett a munka után. De most más volt a helyzet! A föld vejének, nekik termett ezután. Kimondhatatlan boldog érzés járta át keblét, mikor eljött az őszi vetés ideje s akkor már maga és két konvenciósával nekieresztette az ekét a földnek, hogy életet vessen bele. El is logyott a vetés, elfogyott minden munka. Az idő hideg lett, de száraz. Fagya nem volt a földnek, hát mindenki az őszi szántással iparkodott. Varga is napról-napra, reggeltől estéiig szánta- tott, de ő maga is részt vett benne. Egész életében iparkodó, szorgalmas ember volt, hát most sem engedett a régi időkből. Pedig azok már jól elszá- guldtak felette. A hatvan at elhagyta már jól. Közeledett a hetvenhez. S az egyik nap meghozta a bajt. Szép napsütéses idő volt. Ebédutáni szántás közben azt vette észre, hogy vizes az inge. Levetette a kabátját, mellényét, hogy így majd lassan megszárad. Alig fordult néhányat az ekével, meglehetős erős és éles szellő kerekedett. Varga fel sem vette. Pedig az őszi szellőnek csípős az ereje. Egy-kettőre körülölelgette a még nedves ingben dolgozó embert. Igaz, meg is szárította hamarosan, de Varga érezte, hogy fázni kezd. A föld közepén járt, ép távolodott a kocsitól, ahova a ruháját rakta. Megállt s visszanézett. De restéit visszamenni. Hát csak ment tovább. Mikor aztán visszaért a kocsihoz, azonnal félvette a ruháit. A kabátot végig be is gombolta. S azzal tovább járta a barázdákat. Este aztán kocsiba dobta az ekét s hazaindult. De egész úton rázta a hideg. Vacsorát alig evett. Lefeküdt. Éjjel aztán kiverte a láz. Nyugtalanul hánykolódott az ágyán egész éjjel. Végre reggel lett. Juliskát, Pálit, meg az orvost találta maga körül. Az orvos ép készülődni kezdett, hogy megvizsgálja. Megkopogtatta a mellét elől is, hátul is. Majd a hallgatóval vizsgálta. Aztán a szívre került a sor. Végre felállt. Táskájába rakta a hallgatót. S megszólalt:- Eddig nincs komoly baj. De lehet. Ilyenkor megfázni komoíy dolog. Rosz- szabb, mint télen. Mert akkor neki öltözködik az ember. De ilyenkor köny- nyen veszi. Süt a nap, hát fel sem vesz holmi szelet! Pedig az ősz, meg a tavasz csinálja a legtöbb bajt! Estére eljövök s akkor már többet tudok mondani. Azzal köszönt és elment. A beteg a délelőttöt elég nyugodtan töltötte. Egészen friss volt. Még ő küldte Pált, hogy menjen a dolgára. Úgyis van elég szántani valója. Csak marad a dolog, ha nincs ott. Pál hát elment. Délben jóízűen evett. De estére már nagyon nyugtalan lett. A homloka gyöngyözött, testét tapadó forróság lepte el. Mikor Pál belépett, nagy aggodalmak között találta Juliskát. nyomtalanul az idő süllyesztőjében, de az Igén a legkisebb csorba sem esett... A magyar keresztyénség hivatásában nem azért hiszek, mert az emberekben bízom, hanem azért hiszek, mert Jézus Krisztusban bízom és ez a lényeg. Vele soha sem lehet elbukni és elpusztulni senkinek sem. Vele az élet értelmét találja az ember, vagyis ennek a fordítottja: Nélküle értelmetlen az élet. Látja, hogy most ezt elmondhattam, annak köszönhetem, hogy volt Kolozsváron református gimnázium. Senkinek sem kívánok mást, csak azt, legyen mindenkinek egy ilyen intézete, amelynek tanári kara a diákjaiért élt és így élt, ahogy én érettem. // Asz én orsszágom nem e világból való Erről az igéről beszélt reformáció ünnepén Ravasz László püspök. Egyházunk jövőjének gondjp alatt roskadozva, jó lesz meghallgatnunk és követnünk tanítását. Krisztus örök egyházának tanítása az. Az egy ház nem lehet ura a világnak — ez az első. Sohasem 'lehet politikai hatalom. Nincs joga az uralkodásra és a világ dolgában való rendelkezésre. Pártot nem alakíthat összeesküvést nem szőhet, hatalomra nem törhet. Még azt sem teheti, hogy az államhatalmat felhasználja a maga céljaira. Nem lehet uralkodó egyház, csak szolgáló egyház. A világ nem ura az egyháznak — ez a második. Soha semmiféle világi hatalom az egyház lelki szolgálatába bele nem szólhat. Nem mondhatja meg, mit prédikáljon az egyház, mert az egyház Isten üzenetét hirdeti és ezt az üzeUtána az orvos is betoppant s azonnal a beteghez lépett. • A vizsgálat rövid volt. Intett Pálnak s bementek a szomszéd szobába. — Apósának tüdőgyulladása van. S tekintve Varga úr korát, állapotát, igen súlyosnak találom. Hány éves is? — Ügy tudom, olyan hatvanöthatvanhat lehet. Kissé későn házasodott. Laci fia — ha ugyan még él — harminc körüli. Felesége tíz évvel ezelőtt halt meg, mikor Laci eltűnt. A birtoka is akkor veszett el. — Igen, erről tudok. Akkor már itt voltam. S nagyra értékelem Varga urat, mint ahogy a falu is tisztelettel beszél róla. De most megyek. Holnaptól kezdve naponta eljövök. Bár bírná a szíve a lázt! De félek, nem bírja s egy derék emberrel kevesebb lesz a földön. Az ajtó lassan kinyílt s ép a végsS szavakra a lelkész lépett be. — S egy boldog lélekkel több a mennyben! Mindketten az ajtó felé fordultak. Az orvos melegen szorított kezet. — Igazad van, Sándor. Itt kevesebb, de odafenn több! Bonkay Sándor lelkész kezetfogott Pállal is és a részletek után tudakozé- dott, hogy és mint lett apósa beteg? Pál elmondott, amit tudott. Az orvos elbúcsúzott. Pál bevezette a lelkészt a beteghez, aki most nyugodtan feküdt. A láz, mintha csak elhagyta volna, oly élénken beszélgetett a leányával. Amint a lelkész belépett, a beteg élénken fordította fejét feléje. —■ Jó, hogy itt van, tisztelendő uram. Palival úgyis izenni akartam, hogy szíveskedjék megkeresni. Komoly beszédem van. Tudom, mi a bajom s többé már nem állok lábra. Az öregek valahogy megérzik ezt. (Folytatjuk.)
