Harangszó, 1944

1944-11-26 / 48. szám

1944. november 26. HAKANGSZ0 209. kitartással — éjt napallá téve — végzi Eónapok óta ezt a munkát, nehéz főpapi gondjai mellett. Lehetetlenséggel hatá­ros módon szerzett meg a kerületi épít­kezéshez minden szükséges anyagot és fedezetet. Örömtől könnyes tekintettek simogat meg minden egyes téglát és kö- 'vet; erős hitéből fakadó imádsággal kö­nyörög le Isten trónusáról áldást. Hité­vel, imádságával, alkotásával megállásra kényszerít e falak előtt minden járó­kelőt. Hitet ébreszt, reményt kelt a pusztulástól rettegő emberek szívében és «g felé emel lehorgasztott tekintetű bús fejeket, kiket már-már elhagyott a re­mény. Isten embere ő a mai életromok í elett, aki, miként egykor Nehémiás, falakat épít és réseket töm be a leomlott lelki falak helyén. Csak természetes, Tiogy kétszeresen érzi ezt az erőt gyü­lekezete, melynek most vasárnap avatta •önkéntes adományokból csináltatott új •oltárképét. A hívogató Jézust művészi ihlettel és sajátosan egyéni elgondolással ábrázoló gyönyörű alkotás Rakssányi Dezső evan­gélikus vallású festőművész remeke. Azt fejezi ki, hogy Jézus hív és vár ma is, .azaz hogy különösképen is ma, amikor feszült sietséggel kell dolgoznunk mind- annyiunknak, mert a munka bőségesen sok és az idő — úgy lehet — kevés. -Jézus hív és vár, amikor templomok és , oltárok dőlnek romba, mert vészben, pusztulásban is fuhdámentom, Akire ler hét építeni. Hív a viharos tengeren, anti­kkor sűlyedeziink. Hív hűségre, talán mártíromságra, de azzal is építő szol­gálatra. Vár helytálló, hűséges tanítvá­ny i szívekre. Isten országa számára és Tienne nemzetünk újjáépítésére kész lei- ivekre. Vár küzdésre, építésre, üdvös­ségre! — Testvérem, ezt lelked mélyén «érezd: Ne várjon hiába! Rónay Zoltán. Iskola nélkül se szüneteljen a vallástanítás! Többek kérésére közöljük a közép­iskolai I. és II. osztály tanmenetét. Tan­könyv liíjjával az egyes leckék anyagát ■c> Bibliából kell elolvasni és megtanulni. Az egyes leckékhez fűzött pársoros ma­gyarázó szöveg inkább a tanulást ellen­őrző szülőknek, nevelőknek szolgál se­gítségül és útmutatásai. Isten adja, hogy <s nehéz időkben az evangélikus szülők felismerjék legszentebb szülői kötelessé­güket: gyermekeiknek egyházunk drága fiitében való nevelését. I. osztály hittananyaga: Ószövetségi és újszövetségi bibliai történetek. (Isten kijelentésének alapvonalai.) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 1. Bevezetés:'Isten kijelentette magát ■a Jézus Krisztusban. Olvasd el János eV. -5. rész 39. versét. 2. Isten teremtette a világot. Olv. Mózes 1. könyve 1. részét és a 2. rész 1—3. verseit is. 3. Ádám és Éva bűnbe esnek. Isten megbünteti őket, de ígéretet tesz, hogy Szabadítót fog küldeni. Olv. I. Mózes 2. ,r. 15—3. rész végéig. 4. Isten haragja az özönvízben. Noé­nak mégis irgalmaz és újra kegyelmes ígéretet tesz.'Olv. I. Mózes 6. r. 5. vers­től 22. versig és 7. rész 11. verstől 9. r. 19. v.-ig. 5. Isten elhívja Ábrahámot és hármas ígéretet tesz neki. 1. Mózes 11. r. 27—12. t. 9. v.-ig. 6. Ábrám Ábrahámmá (= népek atyja) lesz, mert hisz Istenben és engedelmes­kedik néki. 1. Mózes 15. r. 1—ő. v. és 18. r. 1-—lő. v. és 22. r. 1—19. versig. 7. Isten kegyelemből kiválasztja Já­kobot. I. Mózes 25. r. 27—34. v. és 27. r. 1—44. versig. 8. Jákob Isten kemény próbái alatt Izrael lesz. (Jákob = csaló, Izrael = Isten karcosa). Olv. I. Mózes 28, 11—22. v. és -32, 9—30. v. és 33, 1—4. vers. 9. Jákobnak 12 fia József segítségé­vel Egyiptomba jut s ott 12 nemzet­séggé, törzzsé szaporodik. (Emlékezzünk vissza az elemiben tanult József törté­netekre sr ezek ismétlése alapján tanul­junk.) 10. A 12 törzset Isten kiszabadítja Egyiptomból Mózes által. Mózes elhí­vása. II. Mózes 1, 1—12. és a 22. vers­től a 2. r. végéig és a 3. r. 1—14. versig. 11. A faraó nem akarja elengedni Izrael népét, Isten ezért 10 csapást bo­csát reá. Izrael népe számára pedig el­rendeli a páska ünnepét (páska = át­menetei). II. Mózes 11. rész és 12. r. 1—14. versig. 12. A tizedik csapásra elengedi őket. Csodálatos átkelés a Veres tengeren. II. Mózes 13. r. 17—14. rész végéig. 13. Isten kiadja a tízparancsolatot a népnek és szövetséget köt vele. Ez az Ó-szövetség. II. Mózes 19, 1—9. v. és 16—25. versek és 20. rész 1—21. versek. 14. Izrael népe Isten ennyi jósága ellenére is zúgolódott ellene és hitetlen­kedett. Az Ür azzal bünteti, hogy 40 évig kell a pusztában bujdosnia, míg csak új nemzedék nem nő fel. V. Mózes 1. része. 15. A negyven év elmúltával Mózes is meghal. Izrael népe Józsue vezetésé­vel megérkezik az ígéret földjére (amit Isten.már Ábrahámríak megígért). Józsue könyve 1. rész és 3. rész. Isten segítsé­géven az egész földet elfoglalják. 16. A nép azonban később is gyak­ran engedetlenkedett. Ezért Isten bünte­tésből a szomszéd pogány népek hatal­mába adta őket. Könyörgésükre több­ször is küldött hívő férfiakat, akik az­után őket kiszabadítoták. Ezek voltak a Bírák. Bírák könyve 7. rész. 17. Az utolsó bíró Sámuel volt. akit kisgyermekkorában hív el Isten. Sámuel I. könyve 3. része. 18. Mikor Sámuel megöregedett, a nép királyt kívánt magának. Saul volt az első király, aki azonban engedetlen­.sége miatt elvesztette Isten kegyelmét. Ekkor Isten a kis pásztorfiút válasz­totta ki, Dávidot, aki legyőzte Góliátot. 1. Sámuel 17. rész. Dávid sok szép zsol­tárt is írt. Később azonban vétkezett az Ür ellen. Ezért kemény büntetés érte. Bűnét megbánta és Isten megígérte neki, hogy az ő családjából fog majd szár­mazni a Szabadító, a Messiás (= felkent == Krisztus). 19. Dávid után még sok királya volt Izraelnek. Ezek azonban legnagyobbrészt elhagyták az Urat és bálványoknak szol­gáltak. Isten sók prófétát küldött Izrael­hez, akik intették a népet, hogy térjen vissza Istenhez. Ezek között egyik leg­nagyobb volt Illés próféta. Királyok I. könyve 17. és 18. része. 20. A többi próféták: Ámós,^Hóseás, Ésaiás, Jeremiás, Habakuk, stb. intő sza­va is hiábavaló maradt. Ezért Isten ineg- jövendöltette velük, hogy nagy bünte­tést küld a népre. Ez be is teljesedett, amikor a babiloniak elfoglalták az or­szágot és a nép egy részét fogságba, vit­ték. II. Királyok 17, 7—28. 21. A prófétákkal Isten nemcsak ha­ragját jelentette meg, hanem hirdette kegyelmét is. Azt, hogy a nép minden bűne ellenére is beteljesíti majd Ábra­hámnak, Jákobnak, Mózesnek, Dávidnak tett ígéretét: elküldi majd a szabadító Messiást. Ez az Úr Jézus születésével következett be. Lukács ev. 2. része. 22. Isten már az Ür Jézus gyermek­korában megmutatta, hogy Ö az Isten Fia, az elküldött Szabadító. Ezt mutatja a napkeleti bölcsek és Jézus'első temp­lomjárásának története. Máté 2, 1—23. és Lukács 2, 40—52. 23. Jézus 30 éves korában elment Keresztelő Jánoshoz (keresztelő = vízbe- merítő). Ez.megtérésre hívta fel a né­pet és akik bűneiket megvallottak, azo­kat a Jordánban alámerítette. Ez jel­képezte a bűntől való megtisztulást. Jézus is alámeríttette magát, bár erre neki nem volt szüksége. Mégis megtette, hogy megmutassa irántunk való szerete- tét és az Atyaisten iránt való alázatos­ságát. Máté 3. rész 1—17. vers. 24. Jézus nemsokkal ezután a pusz­tában legyőzte a Sátánt, aki munkájá­nak kezdetén el akarta Isten akaratától tántorítani. Máté 4, 1—11. 25. Jézus ezután szerte járt a három tartományban: Galileában, Samáriában és Júdeábán. Tanította a népet s hir­dette Isten országát: vagyis, hogy enge­delmeskedjenek Istennek és bízzanak benne. Tanítását sok csodálatos cseleke­dettel erősítette meg. Pl. A kánai me­nyegző János 2, 1—12, a naini ifjú fel- támasztása Lukács 7, 11—17, az 5000 ember megvendégelése János 6, 1—151 26. Tizenkét tanítványa nevében Pé­ter bizonyságot (hitvallást) tett arról, hogy Jézusban felismerték az Isten fiát, s Krisztust (= felkent Szabadítót). Máté 16, 13—20. és János 6, 68—69. Fiúk! Ezeket a történeteket tanuljá­tok meg, egyenkint, otthon, a bibliátok­ból kikeresve. Amíg az iskolai tanítás újra megindulhat így, otthon kell tanul­notok. Jöjjetek minden vasárnap temp­lomba. Minden hétfőn d. u. 4 órakor bibliaóra van a lelkészi hivatalban. Jó munkát! Erős vár a mi Istenünk! Ezt a lapot írjátok le gondosan és azután adjátok tovább egymásnak, hogy mindenki sorba leírhassa. Közük: a győri hitoktatók. Apró&úgolc Gyermekségedtől fogva.*. Sohasem ér véget az a benyomás, amit a gyermek nyer, ha kicsiny korá­ban emlékezetébe és szívébe vésik az Isten igéjét. A hires Shaftesbury, aki oly sokat tett a nyomorult gyermekekért, öreg korában is büszkén viselt egy kis zsebórát, amit gyermekkorában ajándé­kul kapott. S mi tette ezt oly értékessé? Akitől kapta, egyszerű szolgáló volt apja házánál. De ez a nő rendszeresen elbeszélt a kis gyermekeknek szebbnél szebb bibliai történeteket. S az előkelő embert a gyermekkorban hallott törté­netek tették Krisztus ama jó vitézévé, Én úgy Idtíom. Pap vagyok én? — Ó, másként, mint hiszik, akik ismernek ebben a hazában. Tudom, úgy látnak diadalmasan, ahogy'előttük a szószéken álltam lobogó hittel, parazsas szavakkal, , mint a prófétát, aki ostoroz, vagy az Igével gyógyítón vigasztal. Mint a prófétát! sokan látnak így.! Erről beszél a sok kopott levél. Olvasom őket s .összegörnyedek. Kérdés kerülget; ez volnék-c én? Az egyik zengő, derűs köszönet, — mint a szenteké, oly fehér a hangja — megköszöni, hogy Jézus az övé és hogy én vittem „diadalra“. A másik írja: „vak voltam és látok, régi életem múlt ködökbe hullt, bűnös szemem már új csodákra tágult és béna lábam járni megtanult.“ ' .És itt a többi... milyen nagy halom! Ennyi levél tán nem is hull egy fáról. Kaptam az ország minden résziből s e sok levél ma szinte éget, vádol, szembe néz, éS tükröt tart elém. A képen Jézus drága sok vonása. Ezt a képet már régen ismerem, ilyen lehetett Pál, a tanítványa. ■Ilyen lehetett, ilyen meleg szívű, ilyen nagy hitű, ilyen óriás. Orcám kezembe fúrom, temetem s pirulva írom, én orcám be más! Miért jöttetek vádló levelek? Választ nem írok úgyse sohasem. Én nem vagyok Pál, porszem is, alig s a hit dolgában oly erőtelen. Mit tettem én? — Semmit, csak beszéltem. ■ . A támasztáshoz Isten keze kell. A vakok szemét Isten nyitja meg, ' az én életem könnyű, kis pehely s az élete egy hópehelynek mennyi? Addig élek, míg tart a kegyelem, s ha Isten keze egyszer elereszt, a legelsőül magam veszem el. Jakus Imre. Válságos világ. November 26. •— Lelki nyomorúság. 13. zsoltár 2—6. Nagy a nyomorúság, melyben vergődünk. Férfiaink véres har­cokban hullanak el. Asszonyaink meg­gyalázva. Gyermekeinknek sincs kímé­let. Mennyien földönfutók, otthontala­nok! Napról-napra növekszik az özve­gyek, az árvák serege, á gyógyíthatatla- nu! megsebzett szívűek száma. Ezen fe­lül van a nagy lelki nyomorúság, melybe a külső döntött. A külső szemünk előtt van. Ki látja a belsőt? Uram, világosítsd meg szememet, hogy el ne aludjam ha­lálra, és háborgatóim ne örüljenek hogy tántorgok. November 27. Elkedvetlenedés az imádkozásban. Jób 9, 27—31. Érdemes volt imádkozni? Mennyit kértük Istent, hogy ne engedje reánk ezt a sok ször­nyűséget. És mégis reánk engedte. So­kan kimondották már a következtetést: hát nem imádkozom. Minek fárasszam as életből. aki felvette a harcot a gyermekek el- hagyatottsága ellen. Htíaég a vlgyöxdaban. Trója városa azért pusztult el, mert a trójaiak azt hitték, hogy náluk minden rendben van és nem kell már harcolni a görögök ellen. Elámítottá őket a hí­zelgés és hamis bíztatás, beengedték a várba a falovat, amelynek belseje ellen­séges katonákat rejtegetett és hiába volt az évekig tartott, hősies küzdelem, egy éjszakának vigyázatlansága miatt vere­ség és pusztulás jött rájuk. Vigyázzatok! magamat hiába? Lelkedben nem jelent meg ez a keserűség és nem kísértett a gondolat, hogy nem érdemes imádkozni? Urain őrizz meg ettől a lelki nyomorú­ságtól. Tarts erősen, hogy el ne kedvet- lenedjem. November 28. — Imádságunk elfaju­lása. Jób 10, la—2. Külső nyomorúsá- kunk szorongat. Gyakrabban imádko­zunk. Külső nyomorúságunk mint éles tőr járja át a lelkünket. Igazabb, mé­lyebb, szívből jövőbb az imádságunk. Ebben a helyzetben imádságunk sokszor — mint a zsoltárírótól halljuk Isten­hez való kiáltássá lesz. Ilyenkor aztán már nem tudunk mértéket tartani. Bele­vegyül a szenvedő lélek keserűsége, lá­zadása, türelmetlensége, méltatlankodá­sa, felelősségre vonása, köveíelődzése: miért? miért? Uram, őrizz meg ettől a lelki nyomorúságtól, hogy ilyen hangok el ne torzítsák imádságomat. NovembeV 29. — Nincs vigasztalás az imádságban. 77. zsoltár 3. Mint a falat kenyér az éhenhalónak, korty ital a szomjúságban szenvedőnek, úgy kellene elgyötört lelkemnek a vigasztalás, a megnyugvás. A lélekben és igazságban való imádkozás meg tudta adni ezt a vigasztalást és megnyugvást. Most imád­kozom, de a lelkem nyugtalan marad. Vigasztalanabb, mint imádkozás előtt. Nem mintha az imádságban nem lenHe .vigasztalás, hanem — mint a zsoltáríró mondja a lelkem nem akarja beven­ni. Uram, tedd fogékonnyá telkemet, hogy vigasztalásodat bevehesse. November 30. — Nem tudok imád­kozni. 77. zsoltár 4—5. Előfordult régi nyugodalmas időnkben is. Akkor nem éreztük szükségét az imádkozásnak és ezért nem tudtunk imádkozni. Most meg igen nagy a nyomorúság. Szét­szórja figyelmünket, gondolatainkat. Za- - vart és kuszáit a lelkünk. De az is meg­történik velünk, hogy nem jön imádság szava ajkunkra. Nem mintha annyira üres lenne lelkünk, hanem annyira el­gyötört: „csurdogálnak könnyeim, csak sírnak én szemeim“. Uram, őrizz meg ettől a lelki elgyötörtségtől. December 1. — Régen és most. 77. zsoltár 6—7. Visszagondolok a boldog napokra, mikor tudtam imádkozni. Visz- szagondolok a régi napokra, mikor bő­ségesen áradt rám áldása. Nézegetem mostani tehetetlenségemet és szegénysé­gemet. Az ellentét és a mérhetetlen kü­lönbség kétségbe tudna ejteni. A szük­ség, hogy most sokkal jobban kellene, csak növeli lelki nyomorúságomat. Uram, végv ki ebből a mélységből. Újítsd meg napjaimat, mint régen. December 2. — Imádság az imádsá­gért. 50. zsoltár 15. Isten felhatalmazott arra, hogy nyomorúságban hozzáfordul­hatok. Sőt úgy fogadom ezt az igét, mint egyenes parancsot: ha nyomorú­ságban vagy, hozzám kell fordulnod. ÁU ez külső nyomorúságainkra. All belső nyomorúságunkra is. Áll imádkozó éle­tünk válságából születő nyomorúságunk­ra is. Imádkozhatsz, hogy Isten szaba­dítson meg ettől a lelki nyomorúságtól, melybe imádkozó életed került. Imád­kozz, hogy tudj imádkozni. Uram, add, hogy igazán imádkozhassam. Kovács Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom