Harangszó, 1944
1944-11-05 / 45. szám
196. HARANGSZÓ 1944. november 5. /I testvéri szeretet Kötelességeiről meg ne feledKezzeteK ! A háború könnyel-vérrel írott könyvének új fejezete íródik szemünk előtt — írja Kapi püspök legutóbbi körlevelében. — Hazánk áldott ősi földje hadszíntérré vált. Ismerjük a vidéket és helyet, ahol a pusztító harcok folynak. Szívünkhöz közel állanak azok, akikre a megpróbáltatás és megalázás közvetlen rettenetességei zúdulnak. Mi magunk is nem kívülről nézzük az eseményeket, hanem a közelség és közösség következtében azok sodrában vagyunk. Távoli dolgok arasznyi közelségbe kerülnek, mert mindenütt rólunk van szó. A mi testünkből patakzik a vér, minket sújt a megalázás korbácsa. Távoli romokban a magunk üszkös kődarabjait látjuk. Hörgésekben, sikoltásokban saját szavunkat halljuk. Menekülő asszonyok, gyerekek, öregek gomolygó ködben eltakart arcában a mi szeretteinket ismerjük fel. A háború az eddiginél is teljesebben élet-halál harccá vált. Elfoglalt és elpusztított magyar városok és falvak, hajléktalanná tett asszonyok, gyermekek serege, durva erőszakkal meggyalázottak fejhorgasztott csapata és az elfoglalt drága magyar föld eleven bizonyságai annak, hogy ez a háború valóban élet-halálra megy és egész nemzetünk rettenetes erőpróbája.. Bármilyen kialakulás következzék, jöjjön bár felemelkedés, megaláztatás, győzelem, vagy elbukás, világosan látnunk kell, hogy végső erőfeszítéssel mi nem kisebb értékért, hanem történelmi létünkért küzdünk. Ebben az. élet-halál harcban álljon az evangélikus egyház erejének és felelősségtudatának teljességével nemzetünk szolgálatában. Ez a szolgálat százezrek önfeláldozó munkáját követeli, de a lélek- ébresztés, irányítás és összetartás munkája a lelkipásztorok szívén nyugszik. Legyetek a nemzet sebeit kötöző samaritánusi munka szolgái — írja tovább a püspök a lelkészekhez. -— Apostoli igével kérlek mindnyájatokat: „Szátok nyíljék meg, szívetek táruljon ki!“ A testvéri szeretet kötelességeiről meg ne felejtkezzetek. Székely testvéreink után magyar városok és falvak népe is elindult leégett otthonából a menekülés útján. Házukból kibombázot- tak keresnek vidéken védelmet nyujtó födelet. Szülőt vesztett gyermekek sírnak elpusztított meleg családi tűzhelyük után. Egyszálru- hás iskolások kérnek helyei a padsorban. Kérlek az apostol szavával: „Szátok nyíljék meg, szívetek táruljon ki!“ Szolgáljátok Isten evangéliumát! Érintsétek meg Isten igéjével híveitek szívét, hogy ajtót tárjanak a menekülteknek, fedelet adjanak a védteleneknek, kenyeret az éhezőnek, ruhát a ruhátlannak. Paróchiátok ajtaja legyen ezután is kitárva. Asztaltoknál ezután is többnek terítsetek, mint ahány an vagytok. Legyen házatok lelki otthonná azoknak, kik összetört, beteg lélekkel hullnak küszöbötökre. Nő- és leányegyesületeinkre áldott szolgálat vár. Vállalják és végezzék Isten nevében! A gyülekezet lelki életé- beu tisztán kell tartani a szent forrásokat. Ravasz László püspök legújabb körlevelében kifejti, hogy az egyházigazgatás terén egyre fokozódó nehézségekkel kell számolnunk, előtérbe lép a személyes felelősség nagy. gondolata. Ily megpróbáltatások idején az egyházközségek élete közeledik az őskeresztyén és reformátori gyülekezetek életmódjához, önfenntartásuk ősforrása a gyülekezeti áldozatkészség, az Isten dicsőségére való adakozás, a szent dézs- ma. Ez magával hozza az egyházi alkalmazottak életszínvonalának leszállását. Első és legközvetlenebb feladatunk a gyülekezet: lelki építése. Legyen igehirdetésünk egyszerűbb, reálisabb, személyes bizonyságtételből fakadó és lélekből sugárzó. A frázis megöli az egyházat; a frázis a sátán valutája, amit ő azért hamisít, hogy kicserélje vele az Ige aranypénzét. Ne csüggedjen az igeEgy vasárnap a szórványban. Hajnaltájban felriadtam. Az eső zuhogott, csobogott odakint, mintha dézsából öntötték volna. Félálomban átvillant agyamon a gondolat: ma nem tudok motorkerékpáron menni az istentiszteletekre, mert az utak felázottak, sárosak, csúszósak lesznek; vonatra sem ülhetek, mert azokon a helyeken, ahova igyekszem, nincs vasúti állomás; — nem marad hát más hátra, mint a kerékpár. Reggelre megállt az eső. Helyette rendkívül erős szél kerekedett s az utakat meglehetősen felszántotta. Bízva abban, hogy mély sár sehol sem állja utamat, .mégis a nlotorkerékpárt vezettem elő. Ráültem. Vállamon hátizsák, benne Luther-kabát, biblia, énekeskönyv', traktátusok stb. Nagy nehezen begyújtottam a motort és elindultam. Amint a faluból, a házsorok által némiképpen védett útszakaszról a nyílt útra értem, oldalról, a Balaton felől orkánszerűen csapott ránt a szél. Majd földhöz vágott. Ráhajoltam teljesen a gépre és a balról jövő szélnek a géppel együtt nekidőlve haladtam tovább. így is nagyon fáradságos volt az előrejutás, mert a szél időnkön hirtelen megállt, hogy pár másodperc múlva ugyanolyan hirtelenül támadjon ismét oldalba. A gép a vihar szeszélyének megfelelően majd balra, majd meg jobbra dőlt, veszedelmesen közel a bukáshoz. A nehézségek rendszerint csőstül jönnek. Egyszercsak észrevettem, hogy a motor járása nagyon lassú, nem húz jól s a búgása rendellenes. Kétszer-három- szor meg is állt. Ám sikerült mindany- nyiszor elindítanom s végre mégis megérkeztem K. faluba, ahol megtartottam az istentiszteletet. A hívek kevesen voltak. A kevés közül is néhányan szomszéd községből jöttek át az istentiszteletre. A helybeli evangélikusok nagyrészét távoltartotta a közöny, a rossz idő, no meg a szégyenkezés amiatt, hogy az evangélikusok a faluban olyan kevesen vannak és a másvallásúak esetleg kigúnyolják őket, ha evangélikus isten- tiszteletre mennek. Istentisztelet végeztével motoron akartam tovább menni. Most már azonban egyáltalán nem ment a motor. Megbokrosodott végképpen. Eltoltam egy falubeli szerelőhöz, aki kereste, kereste a h-ibát, de nem találta. Végre kijelentette, hogy valami nagy hibá van. Szét kell szedni magát a motort, ami hosszú időt vesz igénybe. Holnap majd megcsinálja. Otthagytam a gépet s azt gondoltam: a legjobb orvosság az lenne számára, ha kint a fronton egy ellenséges gránát telibe találná... Elmentem egyik hívünkhöz s kölcsön kértem a kerékpárját. Odaadta szívesen. Megkínált ebéddel is. A gyors ebéd után elkezdtem taposni a pedált. Nagy dombok voltak utamban, ráadásul hegy is, rymelyre meredek szerpentin úton toltam fel a kerékpárt. Teljes órába került, míg a hegy aljáról kalapáló szívvel megérkeztem a tetőre. Akkor azután kerékpáron haladtam tovább B. községbe a délutáni istentisztelet megtartására. Itt — egy magánháznál — máskor aránylag szép számban szoktak összegyülekezni a hívek, de most megijesztette sokukat a goromba idő s talán némelyek azt gondolták: úgysem tud eljönni a pap ilyen viharban. Megtartottam az istentiszteletet. Utá- • hirdető, ha kevesen hallgatják, ha nyíltan ellene mondanak, ha megvetik az Igét. Nincs semmi akadálya annak, hogy ahol a gyülekezet kívánja, az Úri Szent Vacsorát többször is kiszolgáltassák, mint ahányszor az istentiszteleti rendtartás előírja. A gyülekezet lelki életében tisztán kell tartani a szent forrásokat s ha betemette volna a közöny, a gond, az életért és a halálért való remegés, újra meg újra meg kell tisztítani. Az ú. n. laikus igehirdetés minden tiszta formája terjedjen közöttünk, mert a jövendő időkben nagy szükségünk lesz reá . .. Magyarságunk létünk alkotórésze, mint férfiasságunk, vagy nőmi.voltunk, mint a születés, a halál, a munka és a pihenés, a teremtő csók és a hervadás. De ezen felül és kívül Isten halhatatlan lelket adott belénk s egész testi életünk és látható világunk ennek a halhatatlan léleknek gyarló edénye és múlandó sátora. Ez a lélek a Krisztus menyasszonya, ezért halt meg a kereszten s az Atya jobbján ülve, ezekből a lelkekből gyűjti össze a maga szent társaságát, az anyaszentegyházat. Ez az egyház a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak dicsőséges teste. Ennek vagyunk élő tagjai mind életünkben, mind halálunkban, ez a mi legfőbb vigasztalásunk. Imaházavatás Győrságon. ' A 150 félékből álló győrsági missziói egyházközségnek, amely Kiss Samu nagybaráti lelkész és Kiss Jenő győr- sági missziói h. lelkész fáradozása nyomán jött létre, nagy ünnepe volt október 22-én. Ekkor avatta fel. imaházát D. Kapi Béla püspök, aki László Miklós püspöki titkár kíséretében érkezett a gyülekezetbe. A püspököt a helyi lelkészen kívül a járás főszolgabírája, a község főjegyzője és a. ref. gyülekezet lelkipásztora üdvözölte. Az imaház építését, melynek felavatására a környékről is a hívek nagy serege jött el. tekintélyes adományok- tették lehetővé. így özv. Pánczél Jánosné 2000 P-t adott az imaház telkére, 1500 P-t oltárra, a gyülekezetnek pedig hét és fél hold földet hagyott végrendele- tileg. Ö maga a gyönyörű avatóünnepen nem vehetett részt betegsége miatt. Kapi püspök külön meglátogatta és- betegágyánál imádkozott vele. A nemesszíyű adakozón kívül a győri egyházmegyei na kicsit beszélgettünk. Traktátusokat osztottam szét és feljegyeztem azoknak neveit, akik megrendelik a Harangszó Naptárt. Azután ismét kerékpárra ültem. Azaz csak ültem volna... B. község éppen annak a hegynek az alján fekszik, amelyiknek a túlsó oldalán csak néhány órával előbb toltam fel a kerékpárt. Változatosság kedvéért most az innenső oldalon toltam* fölfelé a zörgő gépet. Változatosságot jelentett az is, hogy a szél most teljes erejével szembe fújt. Igen jó hasznát vettem a motorsapkának és szemvédőnek. Erősen alkonyodott, mire visszaérkeztem K.-re. A kerékpárt visszaadtam gazdájának k elindultam gyalogszerrel a szomszédos községbe, a vasúti állomásra, hogy elérhessek valami vonatot, ami hazavinne. Persze elkéstem. Jó tízpercnyire voltam még az állomástól, amikor hallottam a vonat zakatolását... Gyalogosan, sötétben folytattam az utamat hazafelé a vasúti sínpár mellett, a Balaton partján. A vihar üvöltött s a fák koronái’ szinte a- földig hajladoztak. A Balaton hullámai harsogó zúgással új meg új támadásra indultak a part ellen. Élőlényt nem lehetett látni, csak valamelyik vasúti őrház fehér kutyája környékezett egy darabig méltatlankodó csaholással. üreg este lett, mire hazaértem. * * * Egyetlen vasárnapom történetét írtam itt meg. Nem mindegyik vasárnapom van tele ennyi bajjal, de bizonyos, hogy néha még a most leírtaknál is súlyosabb nehézségeim vannak. S így van ez jógyámintézet 1000 P-t adott az imaházra. Az oltári szent edényeket a szombat- helyi Nőegylet adta. A gyülekezet nőtagjai pedig 1700 P-t gyűjtöttek oltári gyertyatartókra és oltárterítőkre. Az avatás szép ünnepén felejthetetlen benyomást tett a lelkekre Kapi püspök avatóbeszéde. Emberek munkájával azért ajándékoz Isten templomot, — mondotta —■, hogy az legyen Isten lélekben és igazságban való imádásánaka háza. Isten a kegyelmi eszközökkel az élet házává teszi. Mert igazi élet csak Isten igéjéből és Krisztussal való közösségből támad. Isten a templomot békesség házává teszi. Itt lép békességre az ember az Istennel. Kibékül nehéz sorsával, erőt kap áldozatokra, békességet teremt embertársaival. Megtalálja az egyházak közötti békességet is, amelyre a mai nehéz időkben az egyházaknak és a nemzetnek fokozott szüksége van. Az avatóünnepély után a győrsági gyülekezet nőtagjai megvendégelték a püspököt és kíséretét, hogy szeretetüket ezzel is kifejezzék. f Darvas Aladár. A vasi közép egyházmegyének ismét gyásza van. Darvas Aladár tótkereszturi lelkész, vendvidéki alesperes hónapokon, sőt éveken át tartó betegeskedés után október 12-én az örök mennyei Atyához hazatért. Halála nem jött váratlanul, mégis mély bánatba vonta kis családját, nagy gyülekezetét és egyházmegyéjét, valamint- mindazokat, akik ismerték és szerették, jóságát és hűségét sok-zer tapasztalták és működésétől még soKat vártak. Darvas Aladárt az Isten ^megáldotta kiváló szellemi tehetséggel és páratlan szerénységgel. Majdnem 40 évi hűséges lelkészi és néhánv évi alesperesi áldás- teljes működése félreismerhetetlen. Bo'- dog családi élete példaszerű volt. A megszállás ideién tanúsított rendíthetetlen magyarságáért különböző meghurcoltatásokat neki is el kellett viselnie. K:s családja most annyival inkább elárvultán maradt, mert a nevét viselő egyetlen fia, mint tábori lelkész, a Don melletti nagy harcokban orosz fogságba Kíi.iflt és nem tudni róla, hogy él-e még, vagy sem. Nagyobb családja, gyülekezete és az egész vendvidéki evangélikusság meg azért is jobban érzi a veszteséget, mert megint nagyobb hiány állott elő vendül is tudó lelkészekben. Mégis az ő, emberi mérték szerint- még korai sírja felett is vigaszunk az a keresztyéni vallásíéte- lünk: „Mind jó, amit Isten tészen.'Okt. 14-én délután százan és ezren kísérték utolsó útjára. Az egyházmegye lelkészei közül csak nyolcán a vendvidékről tudták kiváló kartársuknak az utolsó tiszteletet megadni. Koporsójára — mely a templom oltára előtt volt elhelyezve, ahonnét a boldogult 36 éven át formán minden szórványgondozó lelkész életében. Szórványbeli evangélikus testvérem! Tudatában vägy-e annak, hogy ez a sok küzködés teéretted van? Ne hidd, hogy a szórványmunkát az egyházi adó kedvéért csináljuk, amint azt sokan talán előszeretettel hangoztatják. A szórványgondozás nem üzlet. Ha az lenne, akkor mi, evangélikus szórványlelkészek volnánk a világ legrosszabb üzletemberei... Mi teérted küzködiink, hogy tied legyen a legnagyobb kincs: Krisztus hamisítatlan, tiszta evangélioma, az élet beszéde. Vess számot magaddal: megbecsülöd-e azokat a meglehetősen ritka alkalmakat, amikor az élet beszédét hallhatod? Elmész-e az evangélikus istentiszteletre akkor is, ha'az a szomszédos községben van, vagy még azt a néhány lépést is resteiled, amit házadtól az isten- tisztelet helyéig meg kellene tenned?! Jusson eszedbe szórványbeli testvérem, milyen nagy áldozatokat hoz érted egyházad, lelkészed, csakhogy hallgathasd az evangéüómot s jusson eszedbe ar is, nem bizonyos, hogy mindig lesz módod a tiszta evangéliom hallgatására. Erre figyelmeztet téged maga az Isten is: „fmé, napok jönnek, azt mondja az Ür Isten és éhséget bocsátók e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Ür beszédének hallgatása után. És vándo- tolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.1’ (Ámos 8 : 11—12.) Sághv Jenő.
