Harangszó, 1944

1944-10-15 / 42. szám

1944. október 15. HARANGSZÓ 185. A toronysisak a kereszttel együtt lezuhant a íöldre... Ledőlt toronykereszt, összeégett or­gonasípok, üszkös gerendák emlékeztet­nek azokra a borzalmas percekre, ame­lyeket szeptember 20-án átéltünk Hat­vanban. A szirénák már-szinte megszo­kott hangon üvöltötték a veszélyt. Meg­tettük ugyan az ilyenkor szükséges in­tézkedéseket, de vártunk nyugodtan. Reméltük, hogy mint már annyiszor, most is átvonulnak felettünk a halált hozó gépszörnyetegek. Amikor a motor­zúgás erősödött, szeretteimmel lehúzód­tunk házunk pincéjébe. Néhány másod­perc múlva fülsiketítő dübörgéssel jött .a bombazápor. Pincénkben megszakadt •a villanyszolgáltatás. Az ablaknál lévő lós résen át előbb azt láttuk, hogy el­sötétedett a külső világ, rfiajd a tűz vörösen lobogó fénye szűrődött be óvó­helyünkre. Néhány másodpercnyi csend következett, melyben csak a hozzám si­muló két nagyobb lányom szívdobogá­sát hallottam. Aztán két gondolat vil­lant át az agyamon. Az egyik az Isten iránti hála, hogy élünk, a másik pedig, hogy mentsük, ami menthető. Felrohan­tam a pincéből. Szörnyű kép tárult elém. A néhány perccel előbb még napsugár­ban fürdő vidékre fojtó füst nehezedett. Az egyik szobánkból füst gomolygott elő s körülöttünk majdnem minden ház •égett. Megfeszített erővel indult meg a mentés, de a tűzfészkek száma minden elgondolást felülhaladt. Néhol már ma­gasra csapott a láng, máshol már sike­rült diadalmaskodni a pusztító elemen, amikor valaki felkiáltott mellettem: ég a torony. Hatalmas füstoszlop tódult ki az ablakán, de hamarosan már láng­nyelvek is csaptak elő. A tűz már a toronyfeljáratot nyaldosta. Az orgoná­nak csupán néhány sípját menthettük meg s már rászakadt a toronyba vezető ajtó. Az önként vállalkpzó mentők hősi önfeláldozással dolgoztak, hogy a temp­lom többi részét megmentsék a pusztu­lástól. Ez sikerült is. A toronysisak és az orgona azonban menthetetlen volt. Az oly sokak által megcsodált s nekem oly kedves toronysisak a kereszttel együtt lezuhant a földre, az orgona pe­dig mintha magába roskadt volna szo- moióságában, úgy láttam, amint meg- szenesedett alkatrészeire néztem. Lassan kialakult a kép. Hatalmas bombaszőnye­get ejtettek a földre, melynek mi Isten kegyelméből csak a szélét kaptuk. Né­hány utcával tovább hatalmas tölcsérek tátonganak, kártyavárként összedőlt épü­letek, égnek meredő kormos gerendák hirdetik az emberi gonoszság tombolá- sát. Aznap este azonban a sértetlenül maradt gyülekezeti szobában kormosán, fáradtan, gyertyafény mellett, könnyes szemmel, de hittel énekeltük „Ne csüg­gedj el kicsiny sereg“ és„Erős vár a mi Istenünk“. Jávor Pál. Tanévnyitó a hittudományi karon. Az Erzsébet tudományegyetem evan­gélikus hittudományi kara október 1-én tartotta tanévnyitó ünnepélyét. A temp­lomi istentiszteleten a szolgálatot D. dr. Prőhle Károly professzor, az egyetem felsőházi képviselője végezte, az igét Kol. 3, 17 alapján hirdette, hálaadásra és mindennek az Ür Jézus nevében való cselekvésére hívta fel a tanévkezdő kart. Az istentiszteleten résztvett Rupprecht Antal főispán is. Az egyetemi közgyűlésen dr. Sólyom Jenő prodékán beszámolt az 1943/44-i tanévről. Beszámolója élére ezt a bizony­ságtételt helyezte: „Mindeddig megsegí­tett minket az Ür!“ Helyénvaló ez — mondotta —, mert a tanévet a kar az első'húsz évért való hálaadással kezd­te, másodszor pedig azért, mert a kar 21. tanéve is ajándék volt az Istentől a háború nehézségei között. Megemlí­tette, hogy a hallgatók segélyezése ez évben is tetemes volt, a segélyforrások is -ugyanazok, mint az előző évben. A segélyezés mértékére jellemző ez a két szám: Ha nem lettek volna kedvezmé­nyek,'elengedések, ösztöndíjak és segé­lyek, akkor minden hallgatónak az egész tanévi tandíj és tartásdíj fejében 2054 P-t kellett volna fizetnie. A jótétemé­nyek folytán egy-egy hallgatónak átla­gosan mindössze 320 P-be került a tanév. Megemlékezett arról, hogy D. dr. Prőhle Károly az elmúlt tanévben immár a 40. évet érte meg akadémiai, ill. egyetemi előadói székén. 1904-ben mint lajtaújfa- lusi lelkész megbízást kapott, hogy elő­adásokat tartson a soproni theologiai akadémián, aztán választott tanárként működött ott, összesen 19 évig. 21 évet szolgált mostanig a hittudományi karon. Dr. Kiss Jenő dékán ezzel a címmel tartotta meg székfoglaló beszédét: „Ki­ben hiszek?“ Kifejtette, hogy Jézus Krisztus, akiről szó van, az írás, leg­főbb, mondhatjuk, egyetlen csodája, akit azonban a részletcsodák egész sora vesz körül. Hiába akarják az emberi tudás eszközeivel félretenni vagy elhallgattat­ni — mondotta —, nem Ö tűnik el a süllyesztőben, hanem az ellenfelei. Az utolsó évszázad, mondhatjuk, az utolsó nemzedék különösen erős támadásokat intézett ellene, de győzelmesen került fölébük. Napjainkban, amikor a világ tanácstalanul áll és reménytelenül a há­ború véres forgatagában, nagyobb szük­ség van rá, mint valaha, mert az egyén belső nyugalmát, a nemzet reménységét, a népek megbékélését más úton, mint az általa hozott evangéliom útján, várni nem lehet. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Gondoljunk sebesült katonáinkra! Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! Hálásan köszönöm, hogy nb. lapjá­ban hadikórházunk protestáns betegei lelki táplálására kért iratterjesztésünk ügy-t felkarolni szíves .volt. „ Nb. lapja olvasói részére kérem, tol­mácsolja ezúton kifejezésre juttatott há­lás köszönetemet. AZ Ür áldja meg mind­azokat, akik sebesült honvédeinknek örömet szerezni szívesek voltak. y Nagyon kérem, amennyiben lehetőség és mód nyílik erre, nb. lapjából kb. 350 protestáns betegünk részére megfelelő lappéldányt küldetni szíveskedjék, vala? mint az olvasók táborát továbbra is arra buzdítani, hogy imakönyveí, Bibliát, énekeskönyvet, vallásos iratokat, biblia­jelzőket és bibliai képecskéket minél nagyobb mennyiségben küldjenek hadi­kórházunk protestáns lelkészi hivatala részére, mert erre nagy szükségünk van. Fogadja Nagytiszteletű Szerkesztő Űr kiváló tiszteletem nyilvánítását. Kalocsa, 1944 szeptember 13. Nagy József tábori lelkész. Regi ének. Keresztyéneknek Istene, Te vagy híveknek őrzője, Népednek kegyes vezére, Mindennek gondviselője, Jelentsd hatalmasságodat, És tartsd meg te juhaidat, Láthassuk te oltalmadat. Ür Isten, tekints meg minket. Bocsásd meg mi bűneinket, Add meg lelki szükségünket, Krisztust, mi idvességünket. Míglen haragszol, Ür Isten, Te szolgáidra ily igen? Hallgass meg minket hitünkben. Siralmas nékünk kenyerünk, Keserves minden életünk; Szomszédinktól bosszantatunk, Ellenséginktől rontatunk. Téríts meg minket, Ür Isten, Láss mihozzánk kegyelmesen, Hogy el ne _vesszünk bűnünkben. Ür Isten, a te haragod Imé most mireánk szállott: Országunk megpusztíttatott, Te szent templomod elromlott: Térj hozzánk, hatalmas Isten, Könyörgünk mi keservesen, Ne hagyj elvesznünk bűnünkben. Oltalmazd a te népedet, Nyomorult keresztyénedet; Fordítsd ránk kegyességedet, Hadd lássuk te szent színedet, Krisztus Jézusnak érdemét, Kit adtál idvességünkre, Tartson meg minket hitünkbe. Mutasd meg már hatalmadat, Krisztust, a te szent Fiadat, Vedd el rólunk haragodat, Távoztasd a pogányokat, Hogy szolgálhassunk tégedet, Dicsérhessük te nevedet, Tarthassuk meg szent igédet. Üj lengedező Mennyei Kar, 1743. Megjelent az „Énekem az Ür“ kotta­füzete. A harmadik bővített kiadás az összes dallamot tartalmazza harmónium- kfsérettel együtt. Ára: 3.50 P és 20 fill, portó. Megrendelhető az Evangéliumi Könyvkiadónál Budapest, VII., Hársfa-u. 33. Csekkszámla: 11.069. Telefon: 225— 778. Krisztus levelei. Október 15. — Tudja Ő! Jel. 2, 1—7. A Szentírás minden sora levél. Feladó: az Úr. Címzett: én. Hányszor fel se nyi­tom az Övét! Olvassam e héten szivdo- bogva Krisztus leveleit . .. Mai levelét ezzel kezdi: „Tudom a te dolgaidat.“ Drága üzenet ez. Mindent tud felőlem e súlyos napokban! Nemcsak tudja, de van hatalma segíteni. Csak térjek visz- sza az első szeretetemnez. Október 16. — Semmit ne félj! Jel. 2, 8—11. Krisztus ma azt írja: e földön mindig kell szenvednem, ha az Övé va­gyok. Lelkileg is, testileg is. A hitem okvetlenül összeütközik e világgal s a Sátán fondorlataival. Azonban a szenve­désektől Isten gyermekének semmit nem kell félni. Nem tart örökké a szenvedés. „Tíz napig“ az Úr órája szerint. Egyik kereszt után jön a másik. Mindhalálig így megy. „Tíz nap“ csekélység az örök élet jutalmáért. Október 17. — Közel a tűzhöz. Jel. 2, 12—17. Féltés csendül ki mai leveléből az én Uramnak. Körülöttem, mellettem óriási, láthatatlan harc tombol: a Sátán ide tette királyi Székét s minden erejét összeszedi a hívők ellen. Tudja az Ür, hogy milyen nehéz Mellette megállni. De ez csak úgy megy, ha mindig fogom az Ö kezét. Sokszor nem fogom. Élfá­sulok, elalszik a lelkem. Mindennap hangzik ezért: Térj meg! Október 18. — Dicséret 'és panasz. Jel. 2, 18—29. Az én Uram nem azért dícsér meg levelében, amiért esetleg az emberek. Megdicsér, ha önzetlenül sze­rettem, szolgáltam, Benne hittem s el­fogadtam Tőle a szenvedést. De pana­sza van rám, ha mindezt nem tettem és ha keményen nem tiltakoztam az isten- telenség ellen, hanem szemet hunytam az ál-békesség kedvéért. Legyen ezen­túl Krisztusom dicsérete a boldogító s az Ő panasza az elszomorító. Október 19. — Élő halottak. Jel. 3, 1—6. Azt olvasom, hogy vannak embe­rek, gyülekezetek, s ezekről mindenki azt mondja: „élők“. De Krisztus szerint „halottak“. Csak Krisztusnál van élet, mert Ő maga az élet. Másutt halál van, ha sok is a pénz, piros is az orca s han­gos a kacagás. Vájjon engem élőnek, vagy halottnak lát-e az Úr? Ki kell ta­szítanom minden mást a szívemből, csak Krisztus legyen ott. De necsak magam­mal törődjem. (2. v.) Erősítenem, éb- resztgetnem kell a haló félben levőket az Igével. Mindenki pap! Október 20. — „Szerettelek.“ Jel. 3, 7—13. Mint a vőlegény menyasszonyá­hoz, olyan szeretettel íria ezt a levelét hozzám az Úr. „Megtudják, hogy én sze­rettelek téged.“ Hányán kiáltják a hívő ember felé, mikor egy pillanat alatt mindene odavész: érdemes volt annyit imádkozni? A Sátán is ezzel vigyorog rám sokszor. Néha magam is hajlandó vagyok elhinni: nem szeret az Isten. De ha majd eljön az Úr s amikor megma­gyarázza odaát a földi élet szövevényes, tövises útját, még jobban el fogok ámulni: mennyire szeretett Ő mindennel engem. Október 21. — Mindig Vele. Jel. 3, 14—22. Ebben a levélben arról ír először az Úr: bűnös és útálatos előtte a lan­gyos, „arany középút“-as élet, az Isten és a Sátán felé való sántikálás. Imádko­zom: tedd forróvá a szívemet Uram Szentlelked által! Aki megnyitja szivé­nek, családjának, gyülekezetének ajtaját, amely egyház és amely nemzet beenge­di Őt, ahhoz Krisztus bemegy s hozza a bűnbocsánatot, kegyelmet, békességet, örök életet. Hozhat-e másvalaki ennyit? Imádkozom: Jövel, Uram Jézus s add, hogy mindig Veled éljek! Görög Tibor. Állami segélyt kapnak a légitámadá­sok miatt árvaságra jutott gyermekek. Mindazok a 16 éven aluli támogatásra szorult gyermekek, akiknek atyja, anyja, vagy mindkettőjük, illetve akiknek el­tartói, vagy eltartóik ellenséges légitá­madás következtében életüket vesztet­ték, vagy eltűntek és magukról 30 nap óta életjelt nem adtak, — mindaddig, amíg a rendelkezésre bocsátott összeg fedezetet nyújt,— fejenként havi 50—50 pengő állandó segélyben részesülnek. Az Országos Hadigondozó Szövetség az első 3 hónapi segélyt előre folyósítja. Az elsötétítés október 9-től negyed 7-kor kezdődik és reggel fél 6-ig tart. Honvédőink ír Jók: Köszönöm a karakószörcsöki Nőegylet szívességét Hazafias szívem legmélyéről köszö­nöm figyelmességüket és szívességüket. Olyan jól esik olvasni kedves lapunkat. Számomra igen nagy ajándék és a baj­társaim is nagy örömmel köicsönzik tő­lem. fgy azok nevében is kifejezem há­lás köszönetem. Hazafias üdvözlettel: Búzás László őrvezető, tábori posta D. 417. szám. így Imádkosunk a fivrcíéren. Hatalmas Isten, Atyám a Krisztusban! Könyörgöm: Adj nekem férfias bátorsá­got, katonás kötelességtudást, halálimeg- vető hősiességet, feltétlen engedelmessé­get. Imé átadom magamat Neked: Atya, Fiú, Szentlélek, dicső Szentháromság! Atyám, Te halálos veszedelemben is meg tudod tartani gyermeked. Megváltóm, Te érettem is meghaltál. Fedezzen be, kér­lek, halálod érdeme! Szentlélek Üristen! Te vagy a hitnek éltető forrása. Óh ne engedd, hogy valaha is elfogyatkozzék a hitem! Állj mellettem, Istenem, életem minden pillanatában és adi készséget szivembe a meg hálásra is, tudván, hogy sem élet, sem halál Tőled soha el nem szakíthat a Krisztus érdeméért. Ámen. Mit jelent szeretni? Nagy áldozat s megpróbálás után tud valaki igazán szeretni. Vallásában hűnek és kitartónak lenni gyülekezetben, KIE- ben nem nehéz, hanem megtartani azt, mikor az ember hitében többféle vallás között egyedül van, milyen nehéz feT- adat. Itt az egész szakaszban egyedül vagyok csak evangélikus. Nem tudom leírni, hogy a szívem milyen boldogsá­got érez, ha a Harangszót megkapom. Mert bizony, míg odahaza voltam, nem volt az a sok pénz, amit úgy, olyan szorgalmasan átolvastam volna, mint itt messze golyósüvöltés, akna- és gránátok robbanása mellett a Harangszót. Július 9-ike óta evangélikus istentisztelten, sem tábori istentiszteleten nem vehettem részt, igaz, hogy még nem is volt, nem is lehet az első vonalból tábori isten­tiszteletekre járni mindaddig, míg pihenő he'yre hátra nem megyünk. Bizonyára nem csodálkoztok rajta, ha a Harang­szót jobban átolvasom' most, mint a pénzt, mert csak így tudok valamit a vallásomról, hittestvéreimről és egyes dolgokról. A jó Isten áldását kérem min­den magyar s evangélikus hittestvérem­re, „Szebb jövőt“ kívánva, a győztes visszatérés reményében. Bojsza János szkv., tb. p. A. 563. Honvédőink üzemek. Verasztó József őrvezető B. 623. tá­bori számról üzeni kis családjának, szü­leinek és az egész hőgyészi gyülekezet­nek: Jól van, ne aggódjanak. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk. Levelet vár. Hullmann Kálmán honvéd P. 551. t. számról üzeni Püspöktamásiba szüleinek és testvéreinek: jól van, minél több le­velet vár az otthoniaktól. Szabó Zoltán szkv. Z.' 595. tábori számról üzeni Kölesére édesanyjának, testvéreinek, rokonainak és összes evan­gélikus hittestvéreinek: sebesüléséből ki­gyógyult, több levet írjanak. Köszönetét mond Drenyovszky János lelkésznek, a m. kir. 513. sz. honvéd hadikórház pro­testáns lelkészi hivatalának. Szabó Sándor szkv. F. 713, t. szám­ról üzeni Marcalgergelyre feleségének, szüleinek Szergénybe: jól van, ne ag­gódjanak. Gőcze András t. zls. V. 821. tábori számról üzeni: a kemenesmihályfai gyü­lekezetei meleg testvéri szeretettel kö­szöntőm, hála Istennek, jól vagyok. Szakonyi Lajos tsz. szkv. az A. 93®. tábori számról kéri keresztyén testvé­reit és bajtársait, hogy erre a címre szí- "* veskedjenek írni oly buzgón, mint ed­dig. Jól van. Márkus Zoltán őrvezető az F. 659. tábori számról üzeni Sömjénmihályfára szüleinek, testvérének és hozzátartozói­nak megnyugtatására, hogy jól van, egészséges és több levelet vár. Szabó Sándor tizedes az F. 659. t. számról üzeni Sömjénmihályfára szülei­nek, rokonainak, barátainak, — és Albert József honvéd, az F. 659. t. számról üzeni Salköveskútra rokonai­nak, barátainak: Jól érezzük magunkat, sokszor gondolunk rájuk; több levelet várunk. Sáry József szakaszvezető, a V. 945. t. számról szüleinek Iharosba (Somogy m.) és rokonainak Porrogra üdvözletét küldi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom