Harangszó, 1943
1943-11-28 / 48. szám
1943 november 28. HARANGSZÓ 385 püspök, hogy felszentelje a templomot. Ján.4,46—54 alapján mélyen megrázó beszédben arról szól, hogy ezt a templomot Krisztus építette. — Nem mindenki látja ezt — mondja —, csak aki hittel néz. Aki enélkül néz arra, ami itt történt, csak embert lát. Lát gyülekezetét, melyben ég a vágy, hogy templomot építsen. Látja a művészt, aki tervez. Látja a lelkipásztort, aki úgy repdes jobbra-balra, mint a fecske, mikor fészket épít. Lát lelkes embereket, akik örömmel hoznak áldozatot, hogy ez a hajlék megépüljön. Mi azonban, akik hiszünk benne, boldogan valljuk, hogy ez a Krisztus műve! Ezt a templomot az Or építette. Mindent ő teremtett nektek! Isten emberszolgáló irgalmának örök bizonyítéka az evangélikus templom! Szívekhez értek a püspök szavai. Boldogan csillognak a szemek ... Felszentelő imádság és a lelkéság derék vezetőivel. Munkába állnak a sáfárok... S nem fáradoztak hiábal A díszgyűlés Sándy Gyulát tb. felügyelővé választja. Akinek öröme van, kénytelen belőle adni. Ezt teszi a rákoskeresztúri gyülekezet, midőn 1000 P-t kínál fel a Székely- földi misszió épülő templomára, ezenkívül 2 hadiárva nevelését vállalja s a Fébé leánynépfőiskola munkájára 200 P-t ad. Boldog az, — mondja Túróczy püspök, — aki azzal szenteli meg örömét, hogy örömöt szerez másoknak. Az áldás megtartásának egyetlen útja az áldás továbbadása. Úgy látjuk, boldog a rákoskeresztúri gyülekezet. A pásztora is, a hívek is. Mindenkit átölel itt a szívekből kiáradó szeretet. Lélekben megszorítjuk a kezüebben a szóban az Or jövetelének célja és titka. A világba jött, a bűnökért. Hogy elvegye és elvigye azokat. Amitől mi sem megszabadulni, sem elszakadni nem tudtunk, azt ő elvette, hogy üdvösséget nyerhessünk. December 1. — Imé az ajtó előtt állok és zörgetek! János Jel. ’3, 20. Milyen kedves mindannyiunknak az ajtó előtt álló és zörgető Ür képe. Szívesen nézzük és gyönyörködünk benne. Csak ne felejtsük el, hogy az Ür jövetele nemcsak kegyelmet, de ítéletet is jelent. Mindkettőt egyszerre és egyformán. Meg kell tanulnunk a szép ádventi éneket és imádságot: Jöjj be, oh miért állasz ott- künn Isten áldott embere? Várva várlak, nyitva házam, nyitva szívem, szállj bele! December 2. — Az övéihez jöttl János ev. 1, 11—12. Nem idegenekhez jött, Képek a rákoskeresztúri uj templomunk belsejéről. A templom külső képét lapunk jövő száma hozza. szék éneke után Kosa Pál lelkész prédikál Ján. 3:30. alapján. Annak növekedni kell... Ez Istennek üzenete ezen az ünnepen — mondja s az oltárképre mutat, melynek eredetijére 400 évvel ezelőtt, mikor a művész megfestette, ezt az igét odaírta. — Beszéd és ima után 3 gyermeket keresztel Blázy Lajos alesperes. Majd mikor végetér az istentisztelet, díszközgyűlés következik Kosa lelkész és dr. Csecsotka Károly felügyelő elnökletével, melyen Raffay püspök levelét olvassák fel, majd üdvözlések hangzanak el. Utána a lelkész ismerteti a templomépités történetét. íme néhány adat belőle: A templom Sándy Gyula műegyet. tanár 40-ik temploma. 200.000 P-be került. Az építés 4 évig tartott, de legalább 40 évi készület előzte meg. Többször gyűjtenek rá. Devalváció folytán nagy összegek fillérekre zsugorodnak. Közben a gyülekezet nő. A fiókegyházak közül Rákosliget 1932-ben, Rákoshegy 1939-ben épít magának templomot. Csodálatos, hogy aki egyik beszédével a legnagyobb indítást adta az építésre, az lett a templom felszentelő püspöke. Isten a gyülekezetei megsegítette. Áldott eszköz volt kezében a gyülekezet agilis lelkésze. Megmozdultak a szívek. Előállnak az adakozók: özv. Kuszy Dánielné 10.000 P-vel, a buzgó Nőegylet lelkes munkájával, az ifjúkét s azt kívánjuk, az új templom boldogsága töltse be sokáig, mindig a szívüket! Lukács István. ŐlVASSUK A IIBUÄY A nagy király jön, hozsánna! November 28. — Imé, eljött szabadulásod! Ézsaiás 62, 11—12. Az egyházi esztendő küszöbén szükségünk van az ószövetségi ígéret igéjére. Hiába élünk Krisztus születése után, meg kell hallgatnunk, hogyan várták népek és korok a szabadulást. Az ígéret elválaszthatatlan a beteljesedéstől, a próféta szava az Or szavától. S még valamire tanít az ószövetség igéje, arra, hogy Isten minden ígérete Benne lett igenné és ámenné. November 29. — Imé, jön néked a te királyod. Zakariás 9, 9. Szabadulásunk jön és alig történik valami. Királyunk jön, szegény, szamárháton ülő. Külsőleg semmi sem árulja el a rendkívüli eseményt, látszólag semmi sincsen, aminek örülhetnénk. S mégis: örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Rangrejtve és szerényen közeledik hozzád királyunk s benne Isten maga! November 30. — Imé az Istennek ama Báránya. János ev. 1, 29. Keresztelő János, az ádventi idő prédikátora nevezte így Jézust. Isten báránya! Benne van akikhez semmi köze és akikre nem tartaná igényt. Az övéihez jött. A világ, az ő Atyjának teremtése, az emberek, az Atyának teremtményei. Valóban az övéihez jött. Ügy kellett volna fogadni, mint aki hazulról jön s jó hírt hoz. S az övéi nem fogadták be. Zárt ajtók és zárt szívek fogadták. Pedig a legjobb hírt, az evangéliumot, a legszebb ajándékot, az istenfiúságot hozta magával. December 3. — Imé elmegyek és közötted lakozom! Zakariás 2, 10. Az új egyházi év arra is figyelmeztet, hogy Krisztus hozzánk való jövetele időhöz kötött. Nem ö, hanem mi élünk időben, tehát múlandóságban. Hányán vannak, akik már nem érték meg az egyházi újévet. Milyen hálásnak kell lennem, hogy mégegyszer meghallhatom az Ür szavát: Elmegyek, hogy közötted lakozzam. „Kitárom előtted szívem, oh jöjj, légy vendégem nekem!“ December 4. — Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket! Zsoltár 24, 7—10. A nagy király jön. Szegényen, de nekem úgy kell készülnöm fogadására, hogy a dicsőség királya jön benne. Házamat és hajlékomat, de mindenekelőtt szívemet kell elkészítenem, hadd menjen be a dicsőség királya. Szent készülődés és nyugtalanság jellemezze hát ezt az ádventi időt. Kitárt ajtókon és szíveken át, hadd menjen be a dicsőség királya — hozzánk is. Wel tier Ödön.
