Harangszó, 1943

1943-06-06 / 23. szám

o>4. évfolyam. 1943. június 6. 23. szám. Alapította: KAM BELA ím-bn. Lapiulajdonoa: ^unántú I Luther-azö vétség Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthstanként a KIS HARANG8ZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben Jöjjetek enhozzám. J38-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A laraaisi« Bsorkasatl - kladéklva tatai GYŐR II.. Petöll-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 50 fillér, félévre 2 P 80 fillér, ejfy évre 5 P 60 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába etfész évre 2 dollár; az utódálla­mokba évre 1.80 P. Postacsekkszámla 30.52é. Szolgálat. „Ha valaki szolgál, mintegy az­zal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád; hogy mindenben Isten dicsőítessék a Jézus Krisztus ál­tal, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen." 1. Péter 4, 11. Az élet: szolgálat. Ha nem így tekintek saját életemre, — önző, önmagámnak való ember vagyok, embertársaimnak ellensége. A férfi lássa meg foglalkozásá­ban a szolgálatot. Sajnálatraméltó, ha csak azért dolgozik, hogy pénzt keressen. Boldogan és eredménye­sen úgy végezheti munkáját, ha nem kényszerű nyűgnek, hanem áldott lehetőségnek veszi: dolgoz­hatok másokért. A földműves ke­nyeret adhat az országnak, az or­vos gyógyulást a betegnek, az ál­lamférfi jólétet a nemzetnek, a ka­tona biztonságot a hazának. Mivel szolgálsz te a magad hivatásában másoknak? Az asszony lássa meg a női mun­kában a szolgálatot. Takarítás, fő­zés, harisnyastoppolás, gyermekek gondozása mind-mind a legkisebb, de legjelentősebb emberi közös­ségnek: a családnak szolgálata. Örökre csalódott lesz a menyasz- szony, ha a házasságban csak kapni akar és nem adni. Adni a szerete- tet, átvirrasztott éjszakákat, csen­desen elégő életet. A gyülekezetben élés is: szolgá­lat. Isten mindenkire bízott felada­tot a gyülekezetben. A papra az egész gyülekezet lelkigondozását, a tanítóra kis emberpalánták vi­rágoskertjét, a presbiterre a gyü­lekezet ügyes-bajos dolgát, de lelki gondját is. És így tovább — egé­szen a gyülekezet legjelentéktele­nebb, legnévtelenebb tagjáig. Meg­kerested-e már a te feladatodat? Talán családi áhítat megtartása, talán a szomszédék bajában qsz­tozás, talán templomkerülő roko­nod hívogatása, talán betegek lá­togatása, talán iratterjesztés, vagy talán egyszerűen a legszerényebb és legnagyobb szolgálat: egye­sekért való imádkozás vár reád. Mindenféle szolgálatnak nagy kísértése: az elcsüggedés. Nincs erőm hozzá, megfáradtam. Dehát nem is a magam erejével kell szol­gálnom, hanem „azzal az erővel, amit az Isten ád“. Az Isten erő­A közelmúltban mozgalom in­dult hazánkban a keresztyén egy­ség érdekében. A mozgalomnak élénk visszhangja támadt egyházi vezetők között épúgy, mint a hí­vek körében. Külön folyóirat is indult „Egység útja" elmen, mely bepillantást enged a mozgalom katholikus elgondolásaiba. A moz­galomnak evangélikus szempont­ból való tisztánlátása és helyes megítélése, sok aggodalom elosz­latása érdekében közöljük két püspökünknek megnyilatkozását. Mindegyik az evangélikus egyház felfogását juttatja kifejezésre. D. Kapi püspök az egységmoz­galomról legutóbbi körlevelében így ír: Az egységet Jézus Krisztus kö­veteli. Főpapi imájában azért kö­nyörög, „hogy mindnyájan egyek legyenek“. A „jó Pásztor“ Isten szolgálatát szintén a végső egy­ségben tárja elénk, mely Ígérete szerint nem „az akol és pásztor“, hanem „a nyáj és pásztor" egysé­gében bontakozik elénk. Hisszük, hogy Isten népe felekezeti korlá­tok ellenére is egyetlen hatalmas lelki táborba olvad. Világosan látnunk kell azonban azokat a történelmi és lelki adott­ságokat, melyek az egyház egysé­gének kibontakozását befolyásol­ják. Az egyházak útját történelmi kialakulásuk szabta meg. Egyház­központja kifogyhatatlan. Élek-e vele, imádkozok-e érette? Mindenféle szolgálatnak nagy kísértése: a hiúság. Azért dolgo­zom, hogy emlegessék nevemet. Jól esik, hogy szolgálatomért di­csérnek. Nem igazi szolgálat, ha önmagam dicsősége a célom és nem az Istené! Minden szolgála­tomban „az Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által!“ Veöreös Imre. egyéniségük határozott vonala­kat mutat. Szervezetük kialakult. Kultuszéletükben saját arcukat és vallásos élettipusukat tükrözik. Bi­zonyos, hogy emberkéz és ember- lélek nem változtathatja meg a történelem eme munkáját. Elliatá- rozóan döntő nehézséget jelent az egyházak hitvallási különbözősége is, hiszen útjuk éppen azért vált szét, mert egymástól elszakadó, sokszor szembeforduló vallási meg­győződésüket nem tudták össz­hangban tartani. Evangélikus egyházunk számára a keresztyén egység vágyódást, érte való imádkozást, lelkiismere­tes komoly törekvést jelent. Az egyház örök Urában való megerő­södést és a Benne való lelki egy­ségnek boldog meglátását köve­teli. önmagunkat illetőleg komoly önvizsgálatra indít, mert alázato­san tudjuk, hogy a részszerint való ismeret törvénye reánk is vonat­kozik. De valljuk történelmünk alapigazságát és küldetésünk cél- jelölését: Isten örökkévaló evangé­liuma bízatott reánk s annak ha­lálig hű szolgálására köteleztet- tünk. Ebben hordozzuk különállá­sunk létjogát. Ez a hivatásunk. Ez munkával, szenvedéssel, vértanú­sággal megpecsételt küldetésleve­A keresztyén egység.

Next

/
Oldalképek
Tartalom