Harangszó, 1943
1943-05-02 / 18. szám
1943. május 5. HXRÄNÖSÜÖ Honvédtestvérek! Hittestvéreink közül többen szeretnének tudni harctéren levő hozzátartozóikról, akiktől már régóta nem kaptak levelet. Így Döbrönte Ferenc őrvezetőről (Tábori posta 253/36) testvére, Döbrönte József, Pápa, Fiitőház-u. 3. Erdős Sándor honvédről (Tp. 219/64) felesége, Erdős Sándorné, Potyond, Sopron megye. Papp Dénes honvédről (Tp. 217/20) mostohaapja Zsirai József Kisfalud, Sopron megye. Deák Ferenc honvédről (Tp. 223/64. 4. kocsioszlop, 3. szakasz) felesége, Deák Ferencné Nagymágocs P. U. Csongrád m. Horváth Sándor tótkoinlósi illetőségű honvédről (Tp. 229/52) bátyja, Horváth István városi tanácsnok Békéscsaba. Szeretettel kérjük azokat a honvédtestvéreket, vagy tábori lelkésztestvéreket, akik tudnak róluk, értesítsék aggódó hozzátartozóikat. * Ccvél a frontról. Kedves öcsém! Nem is gondolod, mekkora örömöt szereztél a leveleddel! Hisz a lelkünk, a gondolatunk mindig otthon jár, mint a hazajáró lélek. Ráérek most válaszolni a leveledre, azaz, hogy diktálni az ápolónővérnek, mert igen közeljárt a szívemhez egy muszka golyó. Már jól érzem magamat s nemsokára megint odaállok a gátra, ahol magyar honvédre van szükség. Mikor leszáll az est, elül a gyilkos harcilárma, a haláltosztó harcirepülők helyett feljönnek a csillagok, az öreg hold ismerős, nyájos arca, lecsitul a lelkünk s hazaszáll egy zaiamegyei kis faluba. Vigasztald meg a jó édesanyámat, Testvér! Mondd, hogy ne sirasson, legyen büszke a fiára, a magyar honvédre. Sok ifjú szív őérte dobog s a fehérhajú öregek őróla mesélnek az áhítatos arcú kis únokáknak. írod, Kedves Öcsém, hogy otthon folyik az élet tovább. Beköszöntött a tavasz. Rügyeznek a fák, zöldéi a fű, nyílik a kis ibolya. Az ekevas serényen hasogatja a földet s a pacsirta bűbájos dalokat csicseregve szálldos a szántó-vető magyar nyomában. Ott új élet támad minden rög alatt, mikor itt sok ifjú élet megy át az örökkévalóságba. Csatlakoznak Csaba királyfi hőseihez s felírják nevüket a magyar ég kárpitjára. Mindenről írtál Öcsém, csak arról nem, akinek a képe bele van rajzolva a szívem közepébe. Mondd csak, az a kis lány, bús-e vagy vidám? Gondol-e még néha-néha reám? Mondd meg neki, hogy ha jön a nyár, nyílik a sok rózsa, újra ott lestek s viszem a templomba. Addig is üzenek néki a suttogó szellőtől s a i szálló madártól. Most pedig áldjon meg az Isten, Kedves öcsém! Töltsd be a helyemet otthon édesapánk mellett. Hisz maholnap legénysorba cseperedsz. Öreg fának fiatal hajtása. A jó édesanyám kezét csókold meg helyettem. Azt a kezet, amely minden este imára kulcsolódik értem. Aztán gondoljatok úgy néha-néha rám, mikor beszélgetésiek meghitt és vidám, a csendes est óráinál. Aztán írj gyakrabban távollevő bátyádnak, aki szeretettel gondol Reátok: Szerető bátyád: Lajos. Kelt valahol a Don mentén. Az élei és halód útja. Békés időben is hányszor halljuk a figyelmeztetést, kérdést: El vagy-e arra készülve az életed minden pillanatában, hogy számot adj az életedről, ha az Ür magához szólítana? A kérdés elhangzik, a gyarló ember talán egy pillanatra meg is döbben, talán el is határozza, hogy ezután másként fog élni, de — jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen... csak az élet útját látja, a halál útjára ritkán téved a tekintete. Megdöbben, ha az Ür elszólít valakit a közeléből, de másnap már újra csak az élet útját látja. Másképpen van ez itt kint, ahol bőven arat a halál... Bármelyikünkre akármikor rákerülhet a sor, hogy meghozzuk a legszentebb áldozatot Hazánkért, hitünkért, családunkért. És szorongat a kérdés: Elkészültem-e arra, hogy számot adjak eddigi életemről? Megállhatok-e az Ür előtt, vagy mit tehetnék még, — amikor talán az órák már meg vannak számlálva, — hogy elnyerjem az örök életet? Ha ezekre a dolgokra gondol az ember, bűnbánattal hajtja le a fejét: Előtted meg nem állhatok Uram, csak a végtelen bűnbocsátó kegyelmed segíthet rajtam. És ha életre hív el az Úr? Akkor bizonyára még tervei vannak velem. Vájjon lesz-e erőm, hogy akarata szerint éljek? Vájjon elég lesz-e egy élet, hogy hálát adjak Neki megszabadulásomért szóval és tettel? Felelet az igében van: Mindenre van erőm a Krisztusban. Érezze át mindenki, akit innen a jó Isten visszavezérel, hogy mivel tartozik neki és otthon az élete nem lehet más, mint szolgálat, mert a gyarló emberi erő úgy sem elég a hála lerovására. De nem szabad soha megfelejtkezni arról sem, hogy akiktől a jó Isten kifürkészhetetlen akarata a legszentebb áldozatot követelte meg halhatatlan Nemzetünk fennmaradásáért, azok életüket azokért is áldozták, akik hazakerültek. Addig pedig, míg a jó Isten dönt sorsunk felett, minden útunkat ö reá T43. bízva, szent magyar akarással álljuk a vártát. Mind jó, amit Isten tészen. Révész László főhadnagy. • Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Bodnár Pál Kispest, Harangszó-példányok. Várady Lászlóné Bács-Kossuthfalva, Bibliákat, énekeskönyveket. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Csornai Mariska Nagyvázsony 2.80, Benkő Já- nosné Celldömölk 4.40, Női Luther Szövetség ' Putnok 15.—, Ev. Nőegyesület Magyargencs 50.—, Ev..Gyülekezet Gérce 4.20, Szabó Sándor Rátot 1.—, özv. Lackner Ferencné Miskolc 15.—, Kiss Antal, Király Lajos Uraiujfalu 1—1 P. OLVASSUK A niBLlAV Kemény beszéd. Május 2. — Jézus beszéde önmagáról. — János 6 :60. — Mindig sokan hullámzanak körülötte. Telve vannak vágyódással. Várják kielégítésüket. De az ember földhöz ragadt ember. Jézus pedig mennyei dolgokról beszél. Az ember nem érti. Hitet kíván ez a beszéd. Ez mindig a kemény dolog. Ha szólsz Uram, légy segítségül hitetlenségemben. Május 3. — Jézus beszéde a bűnről. János 8 :7—10. — Kemény beszéd, mert oda tapint, ahol a legfájóbb, ahhoz nyúl. ami a legérzékenyebb pontunk. Noha másoknál mi magunk igen kényesek vagyunk rá. Jézus éles szemmel mindig odanyul. Szavai mindig mint nyíl sebeznek. Még a közelsége is vádol. Ezért szeretünk távol maradni Jézustól. Leplezd le, Uram, minden bűnömet, de amit lelepleztél, vedd el én rólam. Május 4. — Jézus beszéde a bűn- bocsánatról. — Máté 9 :2—8. — Mindig ezt kínálgatja. Nekünk pedig megúnt eledellé lett a bűnbocsánat. Üldözni lehet bennünket vele. Hiúságunk miatt is kerüljük. Olyan nyomorultak volnánk, akik csak kegyelemkenyéren és bocsánaton élhetnek? Nehéz bevenni ezt a beszédet. Segélj, Uram Jézus, hogy szomjúhozzam és éhezzem a te bűnbocsánatodat. Május 5. — Isten utolsó ítélete. — II. Kor. 5 :10. — Kemény beszéd, mert szeretnénk, ha megúszhatnánk a koporsóval és a sírral. Addig majd csak meglennénk. Esetleg reménykedhetnénk abban is, hogy egytől-mástól büntetés nélkül is megszabadulhatnánk. De még azután is? Kemény beszéd, mert a világban való igazságtalanság büntetését mi most szeretnénk látni, hogy elégtételt kaphassunk. Mivel pedig az igazságos ítélet napja tudhatatlan, inkább megkeseredünk és képesek vagyunk Istent igazságtalansággal vádolni. Áz ígért jutalmat pedig igen nehéz kivárni. Vigyázz velem, Uram Jézus, hogy az igazságos ítéletet komolyan vegyem és mindig számoljak vele életemben. Május 6. — A halálról való beszéd. Róni. 5 : 12. — Kemény, mert sok nyugtalanságot szerez és vigasztalhatatlanul meg tud sebezni. Kemény, mert a bűn következményét és Isten ítéletét hirdeti, Különösképpen elviselhetetlen és
