Harangszó, 1943
1943-12-26 / 52. szám
$4. évfolyam. 1943. december 26. 32. szám. í CAPI BÉLA ltlt-km. Laptala|doaa«i \ unintyl1 Luth«r-tlö v»*i*J H»|j«l«nik -nindin vilánup, inifwi iM'ltklat tiné» alatt »áthátanként i KI8 HARANQ8ZÓ Bwlndl lapoki 935-ban Jöjjetek enhonim. ’38-ben a Felvidéki Lather 042-ban a Lelki Harmat. A ~ | ■ v..fbnrtl - hlaáMiakfc) GYŐR ll.. Patöfl-tér I. Talafon: 17—fi. Elöíizetéal árai negyedévi-« 2 P 50 fillér, félévre 4 P 80 fillér, egy évre 9 P 60 fillér Ceoportoa küldéssel 10%-oe kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba 44 évre 3 P. Postacsekkszámlai 90 M Született nektek ma a ílíegfaefó, r ki az Un Krisztus!... e«»««... 2,n. Szabad-e az öröm ünnepét ünnepelni ezekben a napokban, amikor köröskörül ég a világ s telve van a lég haldoklók hörgésével, sebesültek jajgatásával, özvegyek sírásával, árvák szepegésével és bujdosók sóvárgásával? Szabad-e angyali jelenésekről ábrándozni ezekben a napokban, mikor úgy látszik, mintha a pokol minden ördöge elszabadult volna s itt garázdálkodnék köröttünk? Szabad-e a béke énekét énekelni ezekben a napokban, amikor a legvéresebb valóság köröttünk a világháború? Azokban a napokban, amikor először volt karácsony, szintén nem volt az öröm, békesség és jólét aranykorszaka. Azokban a napokban annak a népnek, amelynek kebelébe tette le Isten Jézus bölcsőjét, nem volt nemzeti függetlensége. Megszállott terület volt. Hadseregét feloszlatták, önkormányzatát megszüntették, minden fontosabb pontján római katonák lépte alatt dongott a föld. Idegen zsoldban álló adószedők sarcolták a népet. Háborús idő volt ez. A háború nem idegen földön, messze harctereken folyt, saját honában kellett Isten népének megtapasztalni az elnyomók hatalmát. Akinek honfiúi szíve nem bírta ezt elhordozni s megpróbálta lerázni a római bilincset, vérbe- fojtva ismerte meg a római ököl lecsapó súlyát. 1 Azokban a napokban a római ‘ hatalom megszálló fejétől parancsolat adatott ki a nép összeírására. Nemzetségek szerint kellett összeírni a népet. Nem maradhatott senki lakóhelyén. A parancs fölbolygatta egész Izráelt. Mint valami nagy népvándorlás, úgy indult meg a nép minden égtáj felől. A parancsnak engedelmeskedni kellett. Hiába volt Mária is utolsó napjaiban s hiába mondta a józan ész, hogy ilyen állapotban nem lehet vállalkozni a Názárettől Beth- lehemig tartó hosszú útra, mégis menni kellett, mert így szólt a parancs. Hadiállapotban nem sokat törődnek a kímélettel. Azokban a napokban Máriának nem került helye a vendégfogadó háznál. Mindenki csak önmagára gondolt. Kiveszett a társadalomból az egymáshoz tartozás és az egymással való törődés érzése. így van ez mindig. Mikor megnövekednek a bajok, megkevesbedik a szeretet. Azokban a napokban Izráel nemzeti életének napjai meg voltak számlálva. Oszlásnak indult a szét- bomló társadalom és nép. Három évtized múlva megindul a római sereg az utolsó döntő csatára s pontot tesz egy nemzet történetére. Vájjon időszerű volt-e azokban a napokban karácsony? Épen azért volt időszerű, mert szükséges volt. Azért kellett azokban a napokban Megtartó, mert veszedelemben forgott minden. Természetes, hogy Megtartó kell a düledező háznak, ahol megindulnak az eddig szorosan egybefogódzó téglák s össze- dül a fal, ha megtartó támaszt nem kap. Természetes, hogy Megtartó kell a veszedelemben forgó embernek, kinek lába alatt inogni kezd a biztosnak vélt föld, mintha bizonytalan hullámzású tenger volna az egész. Nem az az időszerű, ami a mi gondolataink szerint illik a napokhoz, hanem az, amire szüksége van azoknak a napoknak. Aki így tud nézni karácsony ünnepére ezekben a napokban, az belátja, hogy ma is időszerű karácsony, mert ma is szükséges. Biztosnak vélt nyugalmából kimozdult az ember, örök életre épített hajlékok eresztékei recsegnek. Sokszor úgy érezzük, mintha háborgó tengeren járnánk, mint egykor Péter. „Azokban a napokban“ így szólt a karácsonyi üzenet: „Ne féljetek, mert született néktek ma a Megtartó.“ Ugyanez szól hozzánk ezekben a napokban is. Milyen jó, hogy jogunk van úgy hallgatni, mint egyenesen nekünk szóló mai üzenetet! Akinek Megtartója van, annak békessége van. „Azokban a napokban." Irta: Túrócry Zoltán püspök.
