Harangszó, 1943
1943-12-05 / 49. szám
AhtIMta KAM BÉLA mo-bn. Laptala|dúnot! "uiiAiKtlI luth«r-Rj(W«UÉa * •2i«i*mk mlní»n »tiirnip, njy»n maüékltt ta-é? llltt kik-«tanként • KIS HARANGOZÓ Beolvadt lapoki ^S5-0sn Jöjjetek enhoizám *38-b*n t Felvidéki Lather 94í> han a Lelki Haro'it. >1. érfolym. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP Erős vár a ml Istenünk, Ha 6 velünk, ki ellesünk? Jó fegyverünk és pajzsunk. ßaffS Az Ür a ml oltalmunkI 49. trSm. A Waranf»»8 taarkiHM - kladAblvalalai GYŐR II., Petöfí-tér 1. Telefon: 17—91. ElAfizetési ára: negyedévre 2 P 50 fillér, félévre 4 P 80 fillér, egy évre 9 P 60 fillér Caoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V4 évre 3 P. Postacsekkszámla: 30.526. JMx ádventi Király útján. Heródes, az ellenség. Könyörögnek érted! „ ... nem szűnünk meg érettetek imádkozni...“ (Kol. 1, 9.) Nincs keservesebb állapot, mint a kivetettség, az elhagvatottság. Nincs az a befűtött szoba, az a telt éléskamra, az a gyönyörű vidék, ami orvosolni tudná az egye- dülvalóságot. Hát még amikor a lelkiismeret halk, de kérlelhetetlen szóval támad az elhagyatottságban! Amikor bűneink összegyűltek ellenünk! Micsoda biztonságot jelent ilyenkor az a tudat, hogy imádkoznak értünk! Hogy megzendtil a csend körülöttünk s hogy megtelünk reménységgel! Micsoda sziklatalajjá épül alattunk az elmondott imádságok szava, amire ingadozó elha- gyatottságunkban ráállhatunk. Micsoda erőt jelent ilyenkor az értünk e'mondott imádságok tudata! Hogy szembe tudunk fordulni a Sátánnal és minden kísértésével. Távozz! Nincs hatalmad rajtam, hiszen imádkoznak értem! Mennyivel könnyebben megy a munka s hogy feloldódnak a ve- rejtékes küzdelmek. És micsoda boldogság az, hogy imádkoznak értem! Megtölt reménységgel, hogy életemet más is szívén viseli. Nem hordom egyedül a keresztet, mert szívek közelednek felém s a közösség emel! Isten előtt sem állok egyedül. Tanácstalan sem maradok, mert Isten akaratának megvilágosításáért könyörögnek, mint az apostol is jelzi. Nincs a földnek az a magánya, az a keserves elhagyatottsága, amit át ne melegítenének az értünk elmondott imádságok! Koren Emii. Amikor Isten az emberiség életében nagy dolgokat akar véghezvinni s valóra akarja váltani valamilyen tervét, amit eleve elhatározott az ember megmentésére s amikor elküldi azokat, akik által tervét keresztül akarja vinni, mindig feltűnnek az Isten ellenségei is, akik a terv véghezvitelét meg akarják akadályozni. Istennek minden tervét, amivel üdvösségünket akarja munkálni, kemény harc árán kell véghez vinnie, s az a legmegdöbbentőbb, hogy az ember üdvösségéért, az ember boldogságáért magával az emberrel kell harcolnia. Így volt az idők teljességében is. Amikor a világ Megváltója megszületett s az angyalsereg ezt az üzenetet kiáltotta a világba: Ne féljetek!, egy szerencsétlen ember, Heródes király szíve megtelt félelemmel. Féltette a hatalmát és dicsőségét a megszületett Királytól. Álnok fondorlattal akarta megtudni a gyermek-Jézus tartózkodási helyét a napkeleti bölcsektől, hogy Jézust megölje. Fel akarta tartóztatni Isten tervét s mikor nem sikerült neki, tehetetlen bosz- szújában a bethlehemi csecsemőket hányatta kardélre. Ez azonban életének csak utolsó szörnyű tette volt. Egész élete a rokon- és hitvesgyilkosság, valamint saját gyermekei meggyilkoltatásának rémtetteivel van tele. Megdöbbentő, hogy fia, a másik Heródes is az ádvent, a Krisztus ellensége volt. ő nemcsak fel akarta tartóztatni, hanem keresztül akarta húzni terveit. ‘ Krisztus útegyengetőjét, az ádventi prófétát, tömlöcbe záratta, majd egy mámoros éjszakán le is fejeztette. Ügy gondolta, ezzel megakadályozza azt, amit Isten akar. Pedig ennek az embernek is szabadí- tást akart hozni Isten nagy meg- kötözöttségeiből. Keresztelő János lefejeztetése után találkozott is egyszer Jézussal, de csak rendkívüli érdekességet keresett benne. Nem is méltatta őt Jézus egy szóra sem (Luk. 23, 8—12). Míg atyja gyilkos erőszakkal tört Jézus életére, ő katonáival egyben semminek állította és kicsúfolta őt. És ez volt az egész Heródes nemzetség szörnyű átka: valameny- nyien az ádvent ellenségei voltak. Egyikyket hatalomféltés, a másikat testi szenvedélyek tartották rabságukban. Szerencsétlen királyok, akik rabszolgák maradtak, mert nem akartak hallani ádventről. II. Heródes királyi koronáját elvesztve, szánalmas sorsra jutva, a rómaiak kegyelmére szorult. Atyja, nagy Heródes, a bethlehemi gyermekgyilkos pedig nem sokkal szörnyű tette után rettenetes betegségbe esett: egész teste élve rothadt meg s utolsó akaratával is bosszút lihegve, nyomorultul múlt ki e világból. Hova lettek a hatalmas Heródesek?! Nem tudták feltartóztatni, megakadályozni ádventet és karácsonyt. Számunkra most is van ádvent, aminek örülhetünk, amiben reménykedhetünk. De van számukra is, az ádvent ellenségei számára is, amitől rettegnek s amiben elpusztulnak. Joób Olivér. 1043 aeeemb'er fi.
