Harangszó, 1943
1943-10-31 / 44. szám
HÄÄÄNBIIÖ m3 dKöEct 91 Hanem mindig azon voltam, hogy nékem is legyen. Józan életet folytattam s tizenkét hold földem egy harmadát egyházamnak hagyom. A többi legyen a leányomé. De tudom, hogy ő is halandó, gyermekei szintén, mint minden ember, az egyház azonban- örökéletü. Tehát akkor is, ha már családomból senki sem fog élni, ha senki sem lesz, aki hozzámtartozóim közül síromat gondozza, az egyház élni fog és síromról meg nem feledkezik.“... Néhány nap múlva az egyházfelügyelő, a gondnok jelenlétében az egyházi ügyész előtt megírta a végrendeletet s-halála után evangélikus egyházunk birtokába jutott a három hold föld, melynek ellenértéke fejében egyházközségünk kötelezte magát, hogy a netnes- szívű adakozó sírját és síremlékét gondozni fogja. . . Jóltevőnk életében tíz pengő egyházi adót fizetett, most az általa hagyományozott föld évente közel háromszáz pengőt jövedelmez az egyháznak. Hány gazdag ember hal meg, aki halála előtt nem gondol egyházára és nem gondol arra, lesz-e néhány évtized múlva valaki, aki sírjára virágot ültet? A gyermekek még felkeresik a szülők sírját, az unokák már ritkán emlékeznek, hol nyugszanak a nagyszülők? A dédunokák és a későbbi ivadékok, már azt sem tudják, hol halt meg az ő ősapjuk?!... Milyen más képe lenne a mi temetőinknek, ha a fenti példát követve, egyháztagjaink haláluk órájában sem feledkeznének meg egyházunkról s egyházaink a kisebb-nagyobb hagyományok fejében vállalnák az elhunyt egyháztagok sírjainak gondozását. És milyen nagy értéket jelentene az szegény evangélikus egyházainknak ha aranykönyveink lapjain évről-évre szaporodnának a jószívű adakozók nevei. Stadtrucker Gyula. val a megsegítő Isten felé mutató, befejezés előtt álló temploma. De merre is van ez a Nagytótlak? Vas megye kemenesaljai részéről is nehezen lehet megközelíteni az ugyanazon megye déli részén fekvő kis községet, mely 1941-ben „tért vissza az anyaországhoz“. Kb. 600 lakosa van, melynek háromnegyed része evangélikus... De nemcsak a községet nehéz megközelíteni, hanem a benne élő híveinket is. A sok domb és völgy miatt, nem egységes, zárt településben, hanem szétszórtan, tanyaszerűleg építkeztek az emberek. Kiki saját földecskéje mellett. így nagy területen szétszórtan vannak házaik, melyek az esti lámpagyujtás idején olyan képet adnak, mintha világító testű szentjános bogárkákkal lenne teleszórva a hegyoldal s a völgymélység ... E szétszórt település, valamint a sok „part“ (emelkedés) miatt, különösen az idősebbek számára bizony eléggé távolesik az anyagyülekezet temploma (15 km). 1939-ben kezdték meg az építkezést, majd a „visszatérés“ után a magyar gyülekezetek támogatásával is, — ez év nyarán kívül teljesen elkészültek vele. Az ablaküvegezés, a belső bevakolás és a berendezés beszerzése van még hátra, így remélhetőleg rövidesen elkészül a templom, mely nemcsak Nagytótlak, hanem a közeli községek evangélikusai számára is az Úrnak szentelt hely lesz. A templomépítő hívek ajkáról pedig addig is meg nem szégyenülő hittel hangzik a 84. zsoltár utolsó verse: „Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned.“ Hubert István. Rádiós Istcnttsstelet less október 31-én, a reformáció ünepén 11.15 órakor a Deák-téri templomból. Igét hirdet Kékén András dr. Deák-téri lelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 256, 270, himnusz és 290. Orgonái Zalánffy Aladár főorgonás. Karének: Bach: Szívből szeretlek, Istenem. (Zárókar a János passióból, énekkar. vonószenekar és orgona.) Énekel a Luther ánia-V egyeskar, vezényel Welt- ler Jenő tanár. Templom utáni vágy Nagytótlakon. Aki meg akarja tudni, hogy az igazán hívő, Istent szerető ember számára mit jelent a templom, az olvassa el a 84. zsoltárt. Gyönyörű himnusz ez a templomról s a benne nyerhető áldásokról. Ez a zsoltár ragadta meg a vendvidéki nagytótlaki és a közeli evangélikus híveket s így érthető, hogy ők is vágyódtak templom után. Sokáig... Évekig, míg most a vágyból megvalósult álomként emelkedik fel a község legmagasabb helyén 26 méteres tornyáMaróthy Jenő síremlékének felavatása. A Magyar Értesítő jelenti: Okt. 17-én a Kerepesi-temetőben avatták fel a fiatalon elhunyt, nagyrahivatott író, Ma- róthy Jenő dr. sírkövét. Fehér márványtömbbe faragott relief — Ligeti Miklós szobrászművész sikerült alkotása —örökíti meg a költő testi arcát s alatta Móra László sírverse hirdeti, hogy Ma- róthy szelleme egyformán lángolt „nagyoknak és kicsinyeknek“. „A jó magyarok legjavából voltál, A lelked mécs volt, szíved áldott oltár. A mécsed lángja kettéosztott láng volt, A nagyoknak és kicsinyeknek lángolt.“ Az avatóünnepen ott volt Légrády Ottó főszerkesztő, Taubinger Rezső vezéresperes, Kovács Sándor evangélikus püspök özvegye, Gaudy László hitoktatási igazgató, Ruttkay-Miklián Gyula püspöki titkár, sok más tisztelő é9 barát s eljöttek a volt tanítványok, akik szívükbe zárták a sze- lídlelkfl tanárt. Az evangélikus egyházi énekkar éneke után Wolf Lajos kelenföldi evangélikus lelkész, a Luther-Tár- saság főtitkára Jeré- miás 30, 2—3. verse alapján mondott avató beszédet. Maróthy Jenő kezében a toll mindig a lélek, a magyar lélek szerszáma volt s a mindent megbocsátó és újraépítő szeretet mozgatta e tollat. És sohasem feledkezett meg az egyházról, apái bölcsőjéről. Már nem érhette meg, hogy kedves fel- * vidéki alakjainak földjéből is visszaadott Isten a magyarságnak. Wolf esperes imája után az írótársak és a „Pesti Hírlap nevében, amelynek kötelékébe tartozott Maróthy Jenő, Lányi Viktor dr. mondott közvetlenhangú beszédet. A mikszáthi szellem és mikszáthi humor méltó folytatójának nevezte a „derék, tisztalelkű, jó embert, mintaképét a magyar úrnak“. Móra László a Gárdonyi Géza-Társaság képviseletében hódolt a verses emlékezéssel, Szabó Aladár lelkész pedig a tanártársak nevében szólt még. A wittenbergi városi templom. .Itt prédikált Luther. A wittenbergi vártemplom. Itt szegezte ki Luther a 95 tételt.
