Harangszó, 1942

1942-09-06 / 36. szám

1940 szeptember 6. HÄRÄNGSZÖ 289 Surdi honvéd testvéreink! Mindnyá­jatok számára előfizettünk a Harang­szóra. Szeretettel és imádkozó lélekkel gondolunk reátok. Isten óvjon bennete­ket a harcmezőn és hozzon haza győze­delmesen szeretteitek közé. Sxereiet u/abb szaró. Kedves Barátom! örömmel értesitlek, hogy egyidejű­leg újabb adományt adtam postára a Harangszó számára. László Kálmán Ne- meskocsról való tizedes-bajtársam küld általam 16 pengőt azzal a céllal, hogy a Harangszónak evangélikus katonáink között való terjesztését szolgálja. Légy szíves, nyugtázd majd az adományt ked­ves lapunkban. Egyben szeretettel megkérlek, hogy szíveskedjél a Harangszóban is tolmá­csolni hálás köszönetemet mindazoknak, akik katonáink számára szeretet-csoma- gokat juttatnak el hozzám. Különösen a muraszombati evangélikus nőegylet­nek vagyok hálás, hogy én is részese lehettem annak az örömszerzésnek, amit egyszerre érkezett négy csomagjának a kiosztása jelentett. Minden csomagot olyan bajtársnak juttattam, aki ezeken kívül vagy még egyáltalán nem. vagy csak nagy ritkán kapott hazulról cso­magot. Külön a magam köszönetét is küldöm a Harangszónak azért, hogy hasábjain helyet adott írásaimnak. Munkádra, életedre Isten áldását kérve baráti szeretettel köszöntlek Sümegi István ezred-leíkész. Gondolatban mindig közietek -vagyunk ... Csendes augusztusi nap. Néha egy-egy békakurutyolás hallik a távolból. Itt- ott világít hamvadóban levő tűz. Török­ülésben (ilünk s nézünk a messzeségbe. Talán mindenkinek a szíve és a lelke otthon jár. Vagy tán most mondja el élményeit az oroszfrontról. Az egyik családos apa most ad csókot újszülött fiának s emeli keblére. Mindmegannyi gondolat üzi-hajtja ilyenkor az embert. Az ember néz, vadul; ilyenkor rossz megzavarni e lelki állapotában. Mi fiata­lok gondolunk haza a szülői hajlékra, melyet kimondani nem is lehet. Jó anyánk féltő szeretettel gondol fiára, ki keleten a bolsevizmus harcában hős, ki pedig megdicsőült bátor harcos alusz- sza álmát oroszföldön. Közelről egy-egy eltévedt lövedék be­csapódása zavarja meg a csendet. Mind­annyian felébredünk. Néz mindenki; íme nem otthon van, hanem csak a lelke és a szíve volt a Szerettei között. Meg­ered a szó s ki-ki meséli el azt, hogy vájjon merre járt! Sötétedik. A hold bújik elő s meg­világítja a tájt. Hűvös van, állapítjuk meg közösen. Közben megered a szó. Tegnap bizony kemény napunk volt. muszka támadott. Mindannyian kemé­nyen álltunk, hogy lőtávolságra been­gedjük a muszkát. Azután a „sürü pus­kánk“, ahogy itt a géppuskát hívjuk, megnyitotta a tüzet s bizony a muszka hanyatt-homlok futott vissza. Persze ezt megpróbálta még néhányszor, de ered­ménytelenül. így beszéli el ezt a honvéd, ki talán hős volt ebben a harcban. Lassan mindegyiken az álom lesz az úr. Ébren vagyok és nézek a messze­ségbe. Mellettem levő bajtársam újból otthon jár, mert úgy alszik és beszél. A másik pedig fejét a kemény fából készített bunker oldalára hajtva álmodik. És én ébren gondolok az otthoniakra. Itt-ott világító lövedék röppen fel a levegőbe, pár pillanatig világít s utána kialszik. Olyan mint az ember élete. Álom jön szememre. Álmodni szeretnék, még pedig a szülői hajlékról! Felkeltem a nyugvó embereket, mert a hűvös éjszaka árt a szervezetnek. Be­bújunk a bunkerunkba s kívánunk min­denkinek „ratamentes“ jóéjt! Imádko­zunk. összekulcsolva kezemet kérem a jó Istent, hogy őrizzen mindenkit min­den bajtól és veszedelemtől s mielőbb vigye fegyvereinket győzelemre. Óh, Egek Ura, hallgasd meg minden honvéd imáját, hogy mielőbb mint győztes ma­gyar vitézek kerüljünk haza, a mi Sze- retteinkhez! Ormosi Tibor. Németh József honvéd aug. hó 7-én valahol Oroszországból írja: „Életünkre és további utunkra kívánt Isten áldást nagyon szépen köszönöm. Továbbra is kérem tisztelendő urat és Titeket, Fiúk és Leányok, imádkozzatok érettünk. Mert ebben a verejtékes harc­ban egyedül csak az Isten segíthet. Ti otthon imádkoztok értünk, mi itt érte­tek. Igaz, mi nem mehetünk kőből épült templomba: mezőn, erdei tisztáson vagy öreg épületben gyülekezünk össze ün­nepi imára. De tudjuk, hogy az Isten ott is jelen van. Ilyenkor haza gondolok, hogy titeket a harang szava szólít Isten elé. Én hiányzók az otthoni ünneplő kis gyülekezetből, de úgy érzem, hogy lé­lekben együtt vagyunk.“ Talabér Miklós, a július 1-én hősi ha­lált halt hadnagy, buzgó ifjúsági tag utolsó leveléből részlet: „Volt néhány meleg napunk, de azok hamar kellemetlen emlékké váltak. Azt is tudom, hogy még sok meleg napunk lesz. de a Gondviselésbe vetett hit fel­emeli a fejemet és bátran nézek szembe a jövővel. Csodálatosképpen kifejlődik itt a hit. A nyomorúlt ember itt érzi iga­zán, hogy mennyire szüksége van egy magasabb hatalom oltalmára. Nem hal­lottam már két hete egyetlen károm­kodást és ha a jövőről beszélünk, min­denki így kezdi: Ha az Isten haza segít bennünket. Sok csoda történt már eddig és'még fog is történni... és mindenki nyugodt és mindenki helyén van. Kereszt­víz által lettünk egyháztagok, de a tűz­keresztség avatott bennünket igazán hí­vőkké.“ Kedves Szerkesztő OrI Már a harmadik Harangszó példányt kaptam és olvastam. Van alkalmam rá. Hálás köszönetét mondok érte. Ez a lap, mely oly drága nekem, elolvasása sokszor erőt ad a kitartásra itt e messze idegenben, ahol a népből kihalt a hit, a templomjaik magtárra és egyéb köz­forgalmi üzem, mozi, színház, raktár let­tek. Jó nekünk, hogy van hitünk és van Istenünk. Többször van istentisztelet, amit ha a kötelesség megengedi, meg­hallgatok. Ha végig nézem e népet, meg­értem, hogy mért kell nekem itt lennem családomtól, egyházamtól többezer kilo­métert távol, mert százszor is inkább mi legyünk itt, mint ők nálunk, akik az erkölcs és keresztyénség letiprói. A la­pot kézről-kézre adva több bajtársam olvassa. A megemlékezésekért köszöne­tét mondva maradok hazafias üdvözlet­tel Erdélyi Ferenc. * Honvédeinknek a Harangszót előfi­zették, vagy Bibliára, imakönyvre ada­koztak: Schieb Gusztáv Königsberg 20 P, özv. Szombathy JÓzsefné Siófok 2 P, Németh Samu Hegyfalu ^ P, Evan­gélikus gyülekezet Hidas 24.32 P, Evan­gélikus gyülekezet Celldömölk 37.20 P, Ravasz Ferencné Orosháza 5 P, Kiss Endréné Zsebeháza 2.56 P, N. N. Keszt­hely 5 P, Evangélikus K1E Nagykanizsa 7.20 P, özv.. Földes Sándorné Szarvas­kend 5 P. özv. Somogyi JÓzsefné Mo­hács 2.40 P, Evangélikus Nőegylet Mes. téri 7.68 P, .Sümegi István lelkész főhad­nagy útján 16 P, Juhász Jiluska Nyíregy­háza 7 P, Németh Mihály Ménfőcsanak 1.28 P, Tatár József Porrogszentpál 2.40 P, Ifjúsági Egyesület Ipolyvece 7.20 P. A Harangszó a Tábori Püspökség útján legutóbb kiküldött a harctérre: 44 drb imakönyvet, 41 drb Üjtestámen- tumot, 2 drb leszakítós naptárt, 1 drb énekes könyvet. Sümegi István címére 1 csomagot. Ormosi Tibor címére 1 cso­magot. Különböző vallásos iratokat egy csomagban. Honvédeinknek Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Horváth JÓ­zsefné Pereces, vallásos iratok. Bánhe­gyi György Rákosliget, vallásos iratok. Vitéz Pomogyi JÓzsefné Kőszeg, 4 év­folyam Harangszó. Sási János Surd, val­lásos iratok. Köszönfilk .. — ígérjük Harcoló Bajtársaink. A Harangszó, áldott újságunkban ír­nak néktek. Nagy munkára hívott el ti­teket az Ür. A bolsevizmus borzalmaitól mentettétek meg Európát, hazánkat, csa­ládi fészkeinket. — Mindent vállaltatok. Köszönjük nektek, hogy készek vagy­tok mindenre, amit hazánk békessége, otthonunk nyugalma megkíván tőletek, ígérjük, hogy mi is részt veszünk min­den értetek folyó munkában. Sokat imádkozunk értetek, hogy az Isten óvjon meg benneteket, hozzon vissza szerettei­tek közé. Végül hadd küldjem a 23. Zsoltár 4. versét. Mégha a halál árnyéká­nak völgyében járok •«, k«.m félek a go­nosztól, mert te velem vagy, a te vesz- sződ és botod, azok vígasztalnak engem. Isten vezéreljen benneteket. Mózes István Ménfőcsanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom