Harangszó, 1942
1942-09-27 / 39. szám
314. HARANGSZÓ 1942 szeptember 27. KARCOLATOK Pár szó a székesfehérvári csodajárásról. Az utóbbi napokban több levelet kaptam az ország különböző tájáról, amelyeknek evangélikus vallású írói részint kíváncsiságból, részint testük gyógyulását keresve felvilágosítást kérnek tőlem azokról az „állítólagos csodákról“, amelyek Székesfehérvárott Kaszab István sírjánál történnek. Miután nekem arra, hogy ezekre a levelekre külön-külön válaszoljak, időm nincsen, a kért felvilágosítást ezúton adom meg, abban a reményben, hogy az így is eljut a hozzám intézett levelek íróihoz. Amit én Kaszab Istvánról és az általa elkövetett „állítólagos“ csodákról tudok, azt az alábbiakban foglalhatom össze: Kaszab István, mint katholikus teológus (kispap), pár évvel ezelőtt súlyos betegségbe esett. Nagy szenvedéseit szentekhez illő béketűréssel és megnyugvással hordozta, mígnem Isten megkönyörült rajta és magához vette. Halála után rövidesen csodálatos hírek keltek szárnyra, még pedig eleinte kizárólag a hiszékeny, babonára hajlamos, tudatlan nép körében. Azt beszélték róla, hogy aki imádságában az ő közbenjárását kéri, annak óhajtását Isten csodamódra teljesíti. Erre sírjához megindult a za- rándoklás. Asszonyok, férfiak, ifjak és öregek koszorúkkal, virágokkal ki-ki- járogattak sírjához és ott közbenjárását kérve imádkoztak vágyaik teljesüléséért. Az egyik betegségéből való felgyógyulását, a másik egy jó lakás megszerzését, a harmadik érettségi vizsgájának a sikerét, állapotos asszonyok kis fiút, vagy kis leányt, mások ismét mást és mást kértek és vártak Kaszab István közbenjárásától. S miután az előterjesztett kérelmek között sok olyan kérés is volt, ami minden könyörgés nélkül is teljesült volna, az ilyen vágyaikban kielégített emberek boldogan adták tovább a hírt: „Kaszab István sírján imádkoztam és Kaszab István meghallgatta kérésemet.“ Erre már megmozdult a hivatalos egyházi apparátus is, megalakult a „Kaszab István szenttéavatását szorgalmazó bizottság“ és rövidesen kis röpcédulák jelentek meg az utcán Kaszab István csodatevő erejének az ismertetésével. A folyó év július havában a „Pest“ című napilap egy többhasábos cikket jelentetett meg egy béna leánynak a Kaszab István sírjánál való csodálatos meggyógyulásáról. A cikk szerzője a csodát egy zsidóvallású orvos nyilatkozatára építi, aki állítólag kijelentette, hogy a béna leányt előzőleg megvizsgálta és őt gyógyíthatatlannak találta. Ez a cikk a hiszékeny, babonára hajló és hisztériás tömegek között óriási szenzációt keltett! Nyomban megindult a zarándoklat nemcsak a közeli vidékekről, hanem az ország minden részéből a Kaszab István sírjához. A sír szinte eltűnt a reászórt koszorúk és virágcsokrok alatt. Hisztérikus, vallási extázisbán őrjöngő emberek nekiestek Kaszab István keresztfájának és ki késsel, ki a nírif A/Yír í nr ír ö l>ű7űt f megszerezni magának ereklyéül a csodatevő szent keresztfájából. Ma már — amint hallom — sírja körül és a temető mellett lévő pázsitos térségen egész csapatok táboroznak — imádkozva és várakozva a csodatételek folytatására. Ami most már a Kaszab István sírjánál „állítólag“ megtörtént csodákat illeti, azoknak az értéke épen annyi, mint amennyi a legsötétebb középkor vallási fanatizmusából és tömeghisztériájából keletkezett csodáknak. Mert hiszen az, hogyha valakinek teljesedik egy vágya, amelynek beteljesülése érdekében imádkozott — még egyáltalában nem csoda. A csoda a természetfeletti dolgok világába tartozik és mindig a természeti világrend törvényeinek a megsértésével keletkezik. Csoda volt pl. a naini ifjúnak a feltámasztása, mert hiszen a természet törvényei szerint a halott test sorsa az elrothadás és nem az élet. De én nem tarthatom csodának a béna leány lapokban közölt meggyógyulását sem, mert nem látom bizonyítva, hogy az a béna leány csakugyan „gyógyíthatatlan“ volt. Hogy még a legjobb orvos is tévedhet és gyakran téved is, azt — azt hiszem — nem kell bizonyítanom. Maguk az orvosok is jól tudják ezt és ezért minden súlyosabb természetű betegségnél konzíliumot tartanak a beteg felett, bizonyára azért, mert több szem többet lát és több koponya többet tud. A Kaszab sírjánál történt gyógyulásnál a béna leányt csak eev orvos vizsgálta meg és ennek a vizsgálatnak az alapján tette meg nyilatkozatát az újságíró előtt. Ez az orvos — amint hallottam —• később kartársai előtt odanyilatkozott, hogy a leány bénasága hisztérikus természetű volt. Ez viszont azt jelenti, hogy a beteg leány, — ha gyógyszerekkel nem is, — de pszichológiai gyógykezeléssel gyógyítható volt. Több olyan emberrel beszéltem társadalmi érintkezéseim folyamán, akik kint jártak a sírnál és ott egy-egy óhajuk beteljesüléséért imádkoztak. Ezek közül egyetlenegy sem dicsekedett azzal, hogy csoda történt vele, vagy hogy kérése meghallgattatást talált, de annál több vallotta be szégyenkezve, bosszankodva, hogy kérése nem teljesült, mert nem ütötte meg a főnyereményt, mert rossz lakást kapott, mert a kért kisfiú helyett kislánya született, mert az érettségi vizsgán elbukott stb. Minek köszönheti tehát születését az egész csodatévő Kaszab-kultusz? Annak, hogy a székesfehérvári katholikus lelkek hosszabb idő óta csodavárásra voltak felhangolva. Ezt a csodavárást és új szent után való sóvárgást Székesfehérvár nagy püspökének: Prohászka Ottokárnak valóban az egész országot megindító elhunyta ébresztette fel. Kevéssel a nagy püspök elhunyta után megszülettek és szájról-szájra keltek a Pro- hászka-csodák, amelyekről annak idején úgy a helyi lapok, mint a pesti lapok is megemlékeztek. Akkor is megalakult Székesfehérvárott a „Prohászka Ottokár boldoggá avatását szorgalmazó bizottság“ és akkor is Prohászka lelkének közbenjárói hatalmáról regélő röpcédulákat osztogattak az utcán járó emberek között. Akkor is megindult a tülekedés a csodátévő Prohászka-ereklyék után, mint mrrnt a Kas7ah István - ereklvék I után. De a hozzá fűzött csodák egyszerre ' csak elhallgattak és Prohászkának, mint szentnek az alakja lassan-lassan halványodni kezdett. Vájjon miért? Nem tudom, de sejtem, hogy miért? Azért, mert a Vatikánnak sehogy sem volt kellemes az, hogy egy olyan és valóban szent- életü ember lépjen a szentek sorába, akinek három munkáját, ú. m. „Az intel- lectualismus túlhajtásai“, „Több békességet“ és a „Modern katholicizmus“ című müvét a Vatikán 1911-ben indexre tette, azaz az említett művekben kifejtett gondolatokat eretnekeknek bélyegezte és azoknak olvasásától a katholikus híveket eltiltotta. De Székesfehérvár és környékének egyszerűbb és babonára hajlamos tömegei akkor már beleélték magukat a szentéletű püspök lelkének közbenjáró hatalmába és csodatévő erejébe. Tehát szükség volt egy új fehérvári szentre, aki a Prohászka-kultusz által felébresztett csoda után való sóvárgást levezesse, akit az eretnek tanok még meg nem mételyeztek s akinek egyszerű, igénytelen alakja, szenvedésteljes rövid élete és mindenekelőtt a klérussal való kapcsolata nagyon alkalmasnak mutatkozott a csodaváró tömeghisztéria kielégítésére. Remélem, hogy a hozzám intézett levelek írói soraimból tiszta képet nyernek a székesfehérvári csodajárásról. Ha pedig még ezekután is volna valaki az érdeklődők között, aki lehetségesnek tartja, hogy Kaszab István meg tudja gyógyítani, vagy teljesíteni tudja a kívánságát, az jöjjön el Székesfehérvárra, menjen ki Kaszab István sírjához és győződjék meg róla saját maga. Irányi Kamill székesfehérvári evangélikus lelkész. «Z EGYHÁZI ESZTENDŐ Szentháromság u. 17. vasárnap. Zsid. 4 : 9—13. v. Nyugalom. Ki ne sóvárogna utána! S nincs e földön igazi nyugalom. Csak Jézusnál és Jézus által Istennél. Nyugtalan a mi szivünk, míg Benned meg nem nyugszik, óh Isten! —• mondja Augusztinusz. Istenben nyugalmat hit által talál az ember. A hitet pedig a Szentlélek az ige által ébreszti azzal, hogy az ember bűneit felfedi és megítéli. Engedd hát az igét hatni! Adjunk hálát: Hogy fáradt szívünk és agyonhajszolt életünk Istennél nyugalmat találhat. Hogy ezt a Krisztusban való hit által nyerjük el. Könyörögjünk: Hogy a Szentlélek az ige által fedje fel és ítélje meg bűneinket s ébresszen bennünk élő hitet. Hogy ebben a nyugtalan világban mindenki igazi nyugalmat találjon Krisztus keresztiénél.
