Harangszó, 1942
1942-03-29 / 13. szám
1942 március 29. HARANGSZŐ m munka közben természetesen nagy lehetőségei lesznek az arravaló- ság, a tehetség érvényesülésének. Hisszük és reméljük, hogy ebben a derék nemzetnevelő munkában a testi és szellemi nevelés mellett a lelki nevelés is több helyet, az egész leventemunkát irányító szerepet fog kapni! Hogy ez így lesz, annak szép jelét látjuk abban a kormányrendeletben is, mely a leventeifjúság számára a csendes órák tartását kötelezővé teszi. A hős beremendi leventék kitüntetése. ifjúsági munkánk célkitűzése, ereje és bírája. Saját magunkkal szemben is az ige legyen minden. Az igében megtaláljuk szolgálatunk erejét, lelkünk békességét s Istenben megnyugvó reménységét. Ezt az erőt, békességet és reménységet keresztrefeszített Megváltónk biztosítja, ki minden bűnünket magára vette s a böjti időszakban feltáruló szenvedésével így szól ehhez a vérben gőzölgő, bűnös világhoz: Béküljetek meg az Istennel! A leventeképzés évtizedes munkája fordulóponthoz érkezett. És pedig jó irányban. Kiszélesült és elmélyült. Ezután fiainknak nemcsak testi kiképzést ad, hanem a magyar nemzeti műveltség alapjait is nyújtja ez a munka. Öntudatos magyarrá neveli ifjúságunkat. S erre ifjúságunknak is, nemzetünknek is nagy szüksége van. Ezt a nevelési munkát jelentik az új rendtartás szerint az ú. n. próbák. A leventének ezután négy próbán kell átmenni. 13 éves korig az ujjoncpróbán, 15 éves korig az első próbán, 18 éves korig a második próbán és bevonulás előtt a honvédpróbán. Mindegyik próba anyagát magának a leventének kell elsajátítani. Ezen testi és szellemi l mint András. Ez az általános vélemény, s András hízik, hogy majd belereped. — Jobb sorsa is van külországban a szegény embernek, mint nálunk, a már szent igaz — villogtatja meg valaki a tömegből csuda nagy értelmét — csak meg kell őket hallgatni, kik hazajönnek Németországból. Gondoskodnak ott a szegénységről is.-— Ott az uraknak is köll dolgozni — tödítja meg egy másik. — Ez a rend és az igazság — vonja le András nagyképűen a végső tanulságot. — S oda kell fejlődnie mindenhol az ügynek. Muszáj mindenkinek dolgoznia! Ez a megállapítás rosszul hangzott épen András szájában. Soha senki jobban nem utálta a munkát, mint ő, de hevületében nem igen vesz észre ilyen kis melléfogásokat, s lelkesen folytatja. — De amíg a papok prédikálják az igazságot nekünk és építik ki bennünk az erkölcsöt; addig ne várjunk fordulatot, emberek. Hályogot kennek a szemünkbe, hogy ne lássunk, gyöplűt dobnak a szenvedélyeinkre, hogy fel ne lázadjunk, s lerázzuk magunkról az igát. Ezt csinálják. S mi tűrjük. Itt a baj. Fizetünk egy embert, ki ellenségünk. Nem dolgozik és fizetjük. A tömeg megdöbben. Megtorpan nekikábult figyelme, s a nemtetszés moraja zúg elő a tömegből. Nekik mások a tapasztalataik, s szinte fáj nekik, hogy ilyenekkel illetik papjukat. Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmond. (Folytatás.) Szigetelőlemezzel a már felépült ház falait is elláthatjuk, ha a pádlószint magasságától felfelé két-három téglasort a fal egész vastagságában, vízszintesen haladva méterről-méterre kiszedünk, s az így nyert rés aljára szigetelőlemezt helyezünk és a téglasorokat méterről-méterre visszarakjuk. A nedves falakról a vakolatot mindkét oldalon le kell verni, a téglaközökből a mészhabarcsot jó mélyen ki kell kaparni, hogy a falak nyáron át jól kiszáradhassanak. Az újból- vakolást őszre kell halasztani. Megszólal valaki. Bodó Péter. Elhűl bennük a vér. Nem szokott ez köztük lenni, s ma este se látták. — Hazudsz, András — kiáltja oda — én csak annyit mondok neked, ha világéletedben csak tizedrész annyit dolgoztál volna, mint a papunk, akkor a holdfény nem járna a háztetődön át padlásodra egereket ijesztgetni. Ez az igazság, András. Bolond, aki még egy szavadat hallgatja. Mintha a villám csapott volna közéjük. András is úgy állt, mintha fejbeverték volna. Ilyet még nem kapott, pedig már az ötvenötödik évét tiporja. S a legbosszantóbb, hogy igaz, mit a fejéhez vágtak. Tökéletesen igaz. Alig tud magához térni, pedig vissza kellene valahogy vágni, s nem jut eszébe egy egészséges gondolat, mellyel széjjelzúzná ezt a Bodót. Egyszerre csak köszönnek. —- Jóestét, tisztelendő úr! Bibliaóráról jönnek többen a lelkészszel. Mennek az olvasókörbe. Andrást hirtelenében átfutja a düh. A pap miatt kapta az imént a pofont, s ez a tudat vérébe ömleszti lelke minden gyűlöletét a papok ellen. Szinte belerázkódik, összeszedi magát, s diadalmas kárörömmel oda szól: — De gyéren jönnek, tisztelendő úr, arról a bibliaóráról, mintha mi többen volnánk ezen a kis tereferén. Nem igen érdemes vesződni. (Folytatjuk.) Egyedül a fal bekátrányozásával (bi- berezésével) céltalan kísérletezni, mert a nedvességet a falban ez által meg nem szüntethetjük, sőt azt abban visszatartjuk. Csakis a fentebb vázolt eljárás vezet célhoz. Még meg kell jegyeznünk, hogy hegyoldalba épített házat a hegyről lefolyó csapadékvíz ellen a ház és a hegyoldal közt a ház egész hosszában, illetőleg szélességében ásott árokkal lehet megvédeni. Ennek az ároknak természetesen folytatásának kell lennie oly irányban, hogy a benne összegyűlő víznek levezetése állandóan biztosítva legyen. A terv elkészítésekor úgy osszuk be a helyiségeket, hogy a háló- és lakószoba (gyermekszoba) ablakával ne északnak, hanem lehetőleg délkeletnek, vagy délnyugatnak tekintsen. Azt ugyan nem lehet állítani, hogy az északnak néző helyiségek mindig egészségtelenek, mert kevesebb fényt kapnak a más égtájak felé tekintőknél; ha ugyanis nagykiterjedésű égbolt mosolyoghat be az északi fekvésű szobába, — mivel bebizonyított tény, hogy az égboltról bőven verődnek vissza az egészségre fontos ibolyántúli (ultraibolya) sugarak, — alig van annak hátránya, hogy csak visszaverődés útján kerül napfény a helyiségekbe. — Más a helyzet a szűk városi utcákban,- ahol a többemeletes házak a szemközti északnak tekintő házsor földszinti helyiségei elől úgyszólván teljesen elzárják az égboltozatot. Az északi oldalra kerüljön a dolgozó- szoba, műhely, ebédlő, konyha, éléskamra, fürdőszoba, árnyékszék. — A hálószoba lehetőleg keletnek tekintsen, hogy a reggeli takarításkor a kelő nap besüthessen a szobába, s az ágyneműek szellőztetésekor azokat a napfény átjárhassa. Magától értetődik, hogy sokszor nem lehet az adott helyzetben ezeknek az irányelveknek megfelelő beosztást gyakorlatilag keresztülvihni, — mégis arra kell törekednünk, hogy azokat az építési terv elkészítésekor megközelítsük. A hatóságoknak, de az egyeseknek is azon kell lenni, hogy nagy bérkaszárnyák helyett kisebb házak, lehetőleg családi házak épüljenek kerttel körülvéve, villaszerű elrendezésben, 150—200 □-öl ud-