Harangszó, 1942

1942-03-08 / 10. szám

1942. március 8.

HÄRANGSIÖ

75.

áthassa lelkünket, összefűzze hazánk fiait.

Ez a krisztusi szeretet szenteli meg a családi életet, oldja meg szociális problémáinkat, ez valósítja meg a nemzetek közötti igaz békességet.

Én ezzel a szeretettel jöttem közétek s ezt a szeretetet kérem tőletek.“

*

örülünk, hogy kormányzóhelyettesünk ily tisztán látja a keresz- tyénség lényegét s Krisztusban jelöli meg azt a szilárd fundamentumot, akire bízvást építhetünk a mai bizonytalan, ingoványos világban.

A kereskedő.

A kereskedői pálya, ha jól meggondoljuk, nem tartozik a kényelmes és emberileg irigyelt pályák közé. A kereskedő kora reggeltől késő estig fárad. Városon és falun, állva, szaladgálva, másokat sZölgál ki. Mosolygós arccal, egyéniségének minden megnyilatkozását rejtegetve. Vevőjének kedvét keresve, másoknak a Szükségleteit kell kielégítenie.

Budapesten is. már jóval napfelkelte előtt, sokszór gyalog, esőben, hidegben indulnia kell a C.se" peli Nagycsarnokba, hogy idejében összeszedhesse azt a sokféle árut, amire vevőinek szüksége lehet. Üzletének hét órai nyitására már otthon szeretne lenni és várni áruhalmazokkal a vevőket.

A háziasszony, aki gondosan válogatva szereti hazavinni az ebédhez valókat, könnyen megneheztel, ha olyan árut, amilyet szeretne, nem tud neki a kereskedő adni. Kosarából is hajlandó visszarakni azt az árut, amely számításánál valamivel drágább. Indulatos szavakban ad kifejezést neheztelésének, sőt a kereskedőt ott is hagyja, hogy másutt jobbat és olcsóbbat keressen. Amikor pedig a könnyedén otthagyott kereskedőhöz kénytelen visszamenni, ezt anélkül teszi, hogy megmondaná: másoknál rosz- szabb árut magasabb árért talált.

Sok baj és kellemetlenség van a Vásárlási könyvecske és a különböző

élelmiszerjegyek körül lg. Elvesznek, otthon felejtődnek. Újabb és újabb indulatoskodásra adnak alkalmat. A kereskedőnek pedig szelíden állnia kell az ostromot és várni, hogy a vásárló mér- gelődése elmúljék.

A kereskedőnek ma nemcsak testileg, de lelkileg is erősnek kell lennie. Bírnia kell a fáradságot és az idegeket próbáratevő körülményeket. Az elégedetlenkedő és zúgolódó emberek kielégítéséhez és megnyugtatásához szinte emberfeletti türelemre és józan bölcse- ségre van szüksége. Jaj a vevőnek, jaj az eladónak, ha a kellemetlenkedésekben egymást túl akarják licitálni.

A kereskedő legyen őre az erkölcsnek és igazságnak. Könnyelmű szavakkal nem ostorozza a fennálló viszonyokat, reménnyel tekint a jövőbe, könnyíti elhordozni a jelen terheit. Udvariasságával, szolgálatkészségével vásárlóinak nevelőjévé válik.

A kereskedőnek nincs pihenő napja, nincs pihenő ideje. Amikor mások már nyugovóra térhetnek, neki könyveit, írásbeli dolgait kell elvégeznie. A levelezés, megrendelés, könyvelés, adózás körül olyan munkát kell végeznie, amiről a legtöbb embernek fogalma sincs. Bonyolult munkája sokszor ügyvédi felkészültséget kíván. A rendeletek között való eligazodás és a sokféle eljárás szinte meghaladja egy embernek az idejét.

Ha csak kis hibát is követ el, naggyá fújják fel s minden további nélkül elveszik üzleti engedélyét s földönfutóvá teszik családját.

Ha valamelyik árunál elszámí- tóttá magát s a végén megállapítja, hogy ráfizetett, senki sem szánakozik rajta, de el sem mondhatja, mert úgy sem hinnék el. Mások megértésére, jóakaratára

szédül, és a lábaim fájnak a Nagyékig oda-vissza való folytonos gyaloglástól, már alig vonszolom magamat, de azért gépiesen megyek oda-vissza.

Tizenegy óra tájban Nagyék kertje alatt az árokpart törésén útat talál a víz völgyünkbe s vékony csíkban szelíd csörgedezéssel folyik át. Az útontúli vetésen Stöckelék konyhabútorait höm- pölygeti felénk a víz. Kidőlt a konyha oldala. S Tercsi még mindig bent van az istállóban... Az úton a víz már nem kapaszkodik fölfelé, hanem az árokparton mindnagyobb rést törve egy majd nyolc—tíz méter szélességben bősz morajlással zúdul völgyünkbe. Két órakor udvarunkban a takarmány már vízben áll. Az eget tükröző víz a napsütésben ezüstként fénylik körülöttünk s ez a folyékony ezüst halálos öleléssel szorítja szigetünket mind kisebb, kisebb körbe. Göttche szomszéd, bizonnyal közöttünk leghidegvérűbbnek hangja, szavai megnyugtatók. A szeme azonban neki is csupa aggódó nyugtalanság. Kis szigetünknek hol egyik, hol másik pontján nézi a közeledő vizet. Négy órakor az udvarunk lejtőjén lévő kút kávájából már csak egy arasznyi látszik ki s | Nagyék melléképületeihez is néhány mé- i térré vap a víz. Itt azonban még fölfelé |

kell törtetnie s bár mögöttünk Göttche földjén néhány száz méteres távolságra van tőlünk, a közvetlen veszély mégis onnan fenyeget, mert ha ez a két határba vesző völgy megtelik, s már csaknem kulminál a víz á szelíd lejtőn, egyszerre reánk zúdúi. Az égen sűrű felhők tömörülnek. Göttche szomszéd homokzsákokkal tömeti magtárja ajtaját, öt órakor kutunk pereme a víz színén úszó keskeny abroncsnak látszik. Az esthomály elfátyolozza előlünk Hajnalék fogyó szigetecskéjét. Az eső kezd szemer- gélni. Istenem, még ázni is majd a körtefán!...

De mintha csitulna a víz zúgása... Hallgatózunk. Igen ... Azonban ki sem merjük mondani, s olyan hihetetlen az, hogy reménykedhessünk. Vessződarabokat szúrunk a szárazra s minduntalan nézzük, mennyi idő alatt éri el a víz. Valóban mintha lassabban emelkedne .. . Öh, Istenem, de nagyon irgalmas volnál hozzánk, ha megállítanád a vizet! Pislákolni kezdő reménységgel figyelünk. A zúgás mindig csendesebb s mire az est az éjszakába hajlik, teljesen megszűnik.

A víz is mind erőtlenebből nyomul fölfelé.

— Hajnalék!... Hajnalék!... — kiál- , toz valaki az éjszakában a Malomér .

túlsó partjáról, — tartsanak ki! Ha feljő a hold, áthozzuk magukat.

Megszűnt a bősz áramlás és a vízre mernek bátorkodni a kezdetlegesen esz- kábált lélekvesztővel. Éjfélkor ruhástól fekszem le s ájulásszerű álomba merülök. Kint Sörös bácsi és Feri őrködnek. Reggelfelé ébredek fel. Az ég kitisztult. A fogyó holdat és csillagokat már fa- kítja a virradat. Csend van. A víz szürke lepelként takarja be a tájat. Megnézem az éjfélkor leszúrt vesszőt, fél méterre van a víz szélétől. Térdre esve adok hálát a Mindenhatónak.

Másnap délelőtt csónak köt ki a szigetünknél Apostagról. Könnyes örömmel köszöntjük egymást a csónak utasaival, hogy élnek s hogy élünk. Mennyi aggódó kérdés egyszerre mindenki ajkáról!... S mennyi borzalom a feleletekben!... Akikre egyszerre zúdult a víz! Fákon és romokon jajveszékelő embe rek ... Állatok halálküzdelme ... Elpusztult otthonok ... Nagykút kis falucskát képező házcsoportjából egy áll. Kopasz- halom tájékán huszonkét tanyát számolnak, mind rom. Marcelkának is két fivére vált hajléktalanná. Hát amiről még nem tudunk, mennyi lehet! Szülőházam is omladozóban ... Építette Kakas Pál . 1816-ban... .......