Harangszó, 1942

1942-03-08 / 10. szám

1942. március 8. HÄRANGSIÖ 75. áthassa lelkünket, összefűzze ha­zánk fiait. Ez a krisztusi szeretet szenteli meg a családi életet, oldja meg szociális problémáinkat, ez való­sítja meg a nemzetek közötti igaz békességet. Én ezzel a szeretettel jöttem kö­zétek s ezt a szeretetet kérem tő­letek.“ * örülünk, hogy kormányzóhelyet­tesünk ily tisztán látja a keresz- tyénség lényegét s Krisztus­ban jelöli meg azt a szilárd fundamentumot, akire bízvást építhetünk a mai bizonytalan, ingoványos világban. A kereskedő. A kereskedői pálya, ha jól meg­gondoljuk, nem tartozik a kényel­mes és emberileg irigyelt pályák közé. A kereskedő kora reggeltől késő estig fárad. Városon és fa­lun, állva, szaladgálva, másokat sZölgál ki. Mosolygós arccal, egyé­niségének minden megnyilatkozá­sát rejtegetve. Vevőjének kedvét keresve, másoknak a Szükségleteit kell kielégítenie. Budapesten is. már jóval nap­felkelte előtt, sokszór gyalog, eső­ben, hidegben indulnia kell a C.se" peli Nagycsarnokba, hogy idejé­ben összeszedhesse azt a sokféle árut, amire vevőinek szüksége le­het. Üzletének hét órai nyitására már otthon szeretne lenni és várni áruhalmazokkal a vevőket. A háziasszony, aki gondosan válogat­va szereti hazavinni az ebédhez valókat, könnyen megneheztel, ha olyan árut, amilyet szeretne, nem tud neki a keres­kedő adni. Kosarából is hajlandó vissza­rakni azt az árut, amely számításánál valamivel drágább. Indulatos szavakban ad kifejezést neheztelésének, sőt a ke­reskedőt ott is hagyja, hogy másutt job­bat és olcsóbbat keressen. Amikor pe­dig a könnyedén otthagyott kereskedő­höz kénytelen visszamenni, ezt anélkül teszi, hogy megmondaná: másoknál rosz- szabb árut magasabb árért talált. Sok baj és kellemetlenség van a Vásárlási könyvecske és a különböző élelmiszerjegyek körül lg. Elvesznek, otthon felejtődnek. Újabb és újabb indu­latoskodásra adnak alkalmat. A keres­kedőnek pedig szelíden állnia kell az ostromot és várni, hogy a vásárló mér- gelődése elmúljék. A kereskedőnek ma nemcsak testileg, de lelkileg is erősnek kell lennie. Bír­nia kell a fáradságot és az idegeket próbáratevő körülményeket. Az elége­detlenkedő és zúgolódó emberek kielé­gítéséhez és megnyugtatásához szinte emberfeletti türelemre és józan bölcse- ségre van szüksége. Jaj a vevőnek, jaj az eladónak, ha a kellemetlenkedések­ben egymást túl akarják licitálni. A kereskedő legyen őre az er­kölcsnek és igazságnak. Könnyel­mű szavakkal nem ostorozza a fennálló viszonyokat, reménnyel tekint a jövőbe, könnyíti elhor­dozni a jelen terheit. Udvarias­ságával, szolgálatkészségével vá­sárlóinak nevelőjévé válik. A kereskedőnek nincs pihenő napja, nincs pihenő ideje. Amikor mások már nyugovóra térhetnek, neki könyveit, írásbeli dolgait kell elvégeznie. A levelezés, megrende­lés, könyvelés, adózás körül olyan munkát kell végeznie, amiről a legtöbb embernek fogalma sincs. Bonyolult munkája sokszor ügy­védi felkészültséget kíván. A ren­deletek között való eligazodás és a sokféle eljárás szinte meghalad­ja egy embernek az idejét. Ha csak kis hibát is követ el, naggyá fújják fel s minden to­vábbi nélkül elveszik üzleti enge­délyét s földönfutóvá teszik csa­ládját. Ha valamelyik árunál elszámí- tóttá magát s a végén megálla­pítja, hogy ráfizetett, senki sem szánakozik rajta, de el sem mond­hatja, mert úgy sem hinnék el. Mások megértésére, jóakaratára szédül, és a lábaim fájnak a Nagyékig oda-vissza való folytonos gyaloglástól, már alig vonszolom magamat, de azért gépiesen megyek oda-vissza. Tizenegy óra tájban Nagyék kertje alatt az árokpart törésén útat talál a víz völgyünkbe s vékony csíkban szelíd csörgedezéssel folyik át. Az útontúli vetésen Stöckelék konyhabútorait höm- pölygeti felénk a víz. Kidőlt a konyha oldala. S Tercsi még mindig bent van az istállóban... Az úton a víz már nem kapaszkodik fölfelé, hanem az árokpar­ton mindnagyobb rést törve egy majd nyolc—tíz méter szélességben bősz mo­rajlással zúdul völgyünkbe. Két órakor udvarunkban a takarmány már vízben áll. Az eget tükröző víz a napsütésben ezüstként fénylik körülöttünk s ez a folyékony ezüst halálos öleléssel szorítja szigetünket mind kisebb, kisebb körbe. Göttche szomszéd, bizonnyal közöttünk leghidegvérűbbnek hangja, szavai meg­nyugtatók. A szeme azonban neki is csupa aggódó nyugtalanság. Kis szi­getünknek hol egyik, hol másik pontján nézi a közeledő vizet. Négy órakor az udvarunk lejtőjén lévő kút kávájából már csak egy arasznyi látszik ki s | Nagyék melléképületeihez is néhány mé- i térré vap a víz. Itt azonban még fölfelé | kell törtetnie s bár mögöttünk Göttche földjén néhány száz méteres távolságra van tőlünk, a közvetlen veszély mégis onnan fenyeget, mert ha ez a két ha­tárba vesző völgy megtelik, s már csak­nem kulminál a víz á szelíd lejtőn, egy­szerre reánk zúdúi. Az égen sűrű felhők tömörülnek. Göttche szomszéd homok­zsákokkal tömeti magtárja ajtaját, öt órakor kutunk pereme a víz színén úszó keskeny abroncsnak látszik. Az estho­mály elfátyolozza előlünk Hajnalék fo­gyó szigetecskéjét. Az eső kezd szemer- gélni. Istenem, még ázni is majd a körtefán!... De mintha csitulna a víz zúgása... Hallgatózunk. Igen ... Azonban ki sem merjük mondani, s olyan hihetetlen az, hogy reménykedhessünk. Vessződarabo­kat szúrunk a szárazra s minduntalan nézzük, mennyi idő alatt éri el a víz. Valóban mintha lassabban emelkedne .. . Öh, Istenem, de nagyon irgalmas volnál hozzánk, ha megállítanád a vizet! Pislá­kolni kezdő reménységgel figyelünk. A zúgás mindig csendesebb s mire az est az éjszakába hajlik, teljesen megszűnik. A víz is mind erőtlenebből nyomul föl­felé. — Hajnalék!... Hajnalék!... — kiál- , toz valaki az éjszakában a Malomér . túlsó partjáról, — tartsanak ki! Ha feljő a hold, áthozzuk magukat. Megszűnt a bősz áramlás és a vízre mernek bátorkodni a kezdetlegesen esz- kábált lélekvesztővel. Éjfélkor ruhástól fekszem le s ájulásszerű álomba merü­lök. Kint Sörös bácsi és Feri őrködnek. Reggelfelé ébredek fel. Az ég kitisztult. A fogyó holdat és csillagokat már fa- kítja a virradat. Csend van. A víz szürke lepelként takarja be a tájat. Megnézem az éjfélkor leszúrt vesszőt, fél méterre van a víz szélétől. Térdre esve adok hálát a Mindenhatónak. Másnap délelőtt csónak köt ki a szi­getünknél Apostagról. Könnyes örömmel köszöntjük egymást a csónak utasaival, hogy élnek s hogy élünk. Mennyi ag­gódó kérdés egyszerre mindenki ajká­ról!... S mennyi borzalom a feleletek­ben!... Akikre egyszerre zúdult a víz! Fákon és romokon jajveszékelő embe rek ... Állatok halálküzdelme ... Elpusz­tult otthonok ... Nagykút kis falucskát képező házcsoportjából egy áll. Kopasz- halom tájékán huszonkét tanyát számol­nak, mind rom. Marcelkának is két fi­vére vált hajléktalanná. Hát amiről még nem tudunk, mennyi lehet! Szülőházam is omladozóban ... Építette Kakas Pál . 1816-ban... .......

Next

/
Oldalképek
Tartalom