Harangszó, 1942
1942-03-01 / 9. szám
1942. március T. HXRANGSÍÖ 69. Erre aztán kibújt a szeg a zsákbóll A hittérítők és spanyol tisztek vezetésével a japáni keresztyének végzetes lépésre szánták el magukat, hogy fegyvert fognak és megtörik a sogun hatalmát. Nagaszaki közelében lobogó alatt gyülekeztek s bár haláltmegvető hősiességgel harcoltak, Jemittu sogun túlnyomó hadainak nem tudtak ellenállni. Érdekes megjegyezni, hogy a háború kimenetelében döntő szerep jutott a sogun oldalán harcoló protestáns Hollandia hajóhadának. Ilyen előzmények után nem csoda, ha a japánok .megelégelték a „keresztyén- séget“. Egy évszázadon át minden japáni gyermeknek megvetése jeléül — bizonyos időközökben — lábbal kellett tapodnia a keresztet. Még a hollandoknak is csak azzal a feltétellel engedélyeztek szabad kikötőt, hogy keresztyén misszionáriusokat nem hoznak Japán földjére. Mégis: Japán igenis megtéríthető. Hiszen — ilyen előzmények ellenére is — m'á is több mint egy millió keresztyén él Japánban. Csakhogy ezeket nem külföldről jött misszionáriusok, hanem külföldet járt japánok térítették meg. Ilyen áldott életű és munkásságú japán hittérítője Japánnak a mindnyájunk által ismert evangélikus Kagawa. 4. Milyen feladat vár ránk magyarokra és különösen a most felnövő magyar if jakra? Meg kell ismernünk Japán ősi kultúráját, nyelvét nekünk evangélikusoknak és nekünk magyaroknak. Nekünk evangélikusoknak, mert a japáni léleknek nem idegen az evangélium. Nekünk magyaroknak, mert bár a spanyol, holland, amerikai, angol hittérítőket bizalmatlansággal fogadták, — a rokon nép fiait bizonyára örömmel üdvözölnék. Ma, amikor lélegzetvisszafojtva lessük a háborús híreket, gondoljunk arra, hogy romboló háború után a béke következik, a béke feladata pedig az építés. Ennek a várva-várt békének nem csekély feladata lesz részünkről az, hogy újra járhatóvá tegye a magyar-japán rokonság begyöpösödött útját. Meg kell ismernünk, meg kell térítenünk a japánokat minden hátsó gondolat nélkül, kizárólag a testvéri szeretet indítására. Minő hatalmas lelki gazdagodást jelentene számunkra, ha finnugor rokonaink mellé felsorakoztathatnánk a számban és erőben hatalmas japán népet is! Győrffy Sándor. Vili. oszt. gimn. tanuló. OLVASSUK A BIBLIÁT Mire tanít a bojt? II. Megcsal a bűn. Március. 1. — Csekélynek mutatja magát. I. Móz. 3 : 1—6, Máté 5 : 27—28. Igen sokszor közelít hozzánk a bűn úgy, hogy azt mondjuk rá: „Ez csak nem bűn?“ Ez a bűn egyik fondorlata, hogy magát csekélynek mutatja. így ejti meg azokat, akik a nagy bűntől félnek ugyan, de nem félnek az apró bűnöktől, mert ezeket nem veszik komolyan. Pedig Isten megmondja ezekről is, hogy bűnök. Ha nem hiszel neki, a bűnnek hiszel, mely magát azért mutatja csekélynek, hogy téged megcsaljon. Március 2. — Titoktartást ígér. Ap. csel. 6:1—11, Luk. 12:1—3. A bűnnek más fondorlata az, hogy titoktartást ígér, amikor a bűntől azért félünk, „mert megtudják“. Ez is csalás. A bűnért* nem a világnak, hanem Istennek tartozunk felelősséggel, ö előtte pedig nincs titok! Legtöbbször már a földi életben napvilágra is hozza a titkokat. És akkor láthatja, aki látni akar, hogy a bűn mennyire megcsal minket azzal, hogy titoktartást Ígér. Hány embert csalt meg így?! Téged is? Március 3. — Képmutatóvá tesz. Ésaiás 58:1—8, Máté 12:9—14. Elhiteti veled, hogy minden a látszathoz igazodik. Egy kis böjtölés, templomozás, adakozás, ájtatoskodás kell csak és megszűnik Isten haragja a bűneink miatt. Egy kis bibliai mondás kell csak és máris úgy áll az igazság, ahogy mi mondjuk, ha még olyan gazságról van is szó! Magunk is elfeledjük az igazságot és a gazságot tartjuk igazságnak. Egy napon pedig ránk olvassa majd az Isten: megcsalt téged a bűn, mert képmutatóvá tett. Március 4. — Hálátlanná tesz. Jer. 2:5—13, Luk. 17:11—19. Erre különben is nagy bennünk a hajlandóság. Ezért szed rá bennünket nagyon is köny- nyen a bűn a hálátlanságra, ha nem védekezünk e csalása ellen. Gond, öröm, kötelesség, felelősség és sok egyéb eszközzel feledteti velünk a hálát s közben — észre sem vesszük — elhidegül a szívünk az Isten iránt s a hideg szív soh- sem fél vétkezni. Március 5. — Elbizakodottá tesz. Ap. csel. ,12 :1—23. Még az Isten hosszútűrő kegyelmét is arra tudja használni a bűn, hogy az embert megcsalja. Isten nem siet a büntetéssel, hanem időt enged a magunkbaszállásra és megtérésre. A bűn pedig oly gondolatokat támaszt bennünk, hogy bátran induljunk újabb bűn elkövetésére. Ne engedd, hogy még az Isten kegyelmével is megcsaljon téged a bűn! Március 6. — Elszakít Istentől. Ésaiás 59 : 1—4. Máté 13 :47—50, Luk. 16 : 24— 26. Ez a bűn legnagyobb csalása, épen ezért gondosan titkolja is. Pedig már ez életben elválaszt Istentől úgy, hogy amíg a bűn felé húz a szívünk, nem tud bennünket elérni Isten megváltó szeretete. Akit pedig e megváltó szeretet utol nem ér ez életben, az az ítéletben is Istentől elszakadott ember és az marad az örökkévalóságban is. Március 7. — Átkozottá tesz. I. Móz. 4:8—12, Máté 25:41—46. Nemcsak az örökkévalóságban, hanem már e földön. Mert aki Istentől elszakadt, az nem lehet más, mint átkozott. Hiszen amíg a bűn átka rajtunk van, addig az Isten áldó keze nem tud bennünket elérni, s átkozottan fogunk megérkezni az ítéletre is. Ügy nézz a bűneidre, kicsinyekre és nagyokra, hogy azok téged megcsalnak és átok alá rekesztenek, hacsak meg nem gyűlölöd őket és oda nem rakod a Krisztus keresztje alá. Nyirő József. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT! I NE MONDD! Ne mondd, ha sorsod mostoha, Hogy Isten elhagyott! Ne mondd, ha sírsz, vagy könnyezel, Hogy nem lesz víg napod! Tekints fel a Golgotára S halkan mondj egy imát! Lásd, az Isten sem kímélte Egyetlenegy Fiát! Ne mondd, ha mindenki elhágy: Mit sem ér az élet! Mert van, ki sirig elkísér S megvédelmez téged. Tekints fel a Golgotára S halkan mondj egy imát! Lásd, az Isten sem kímélte Egyetlenegy Fiát! Ne mondd, ha tested roskatag És teher az élet, Hogy az Isten elfelejtett! Csak megpróbál téged. Tekints fel a Golgotára S halkan mondj egy imát! Lásd, az Isten sem kímélte Egyetlenegy Fiát! És ha eljön életedben Az utolsó óra, Akkor se mondd, hogy nincs tovább! Nézz a Megváltóra! Meghalt érted a kereszten S ha bűnödet bánod, Fönt az égben nála leszen örökös lakásod! Bertalan Sándor. Apró történeteid. A klvánsán megfoganván, bűnt sszül. Fiatal leopárdot hozott magával egy utazó, melyet sikerült úgy megszelídítenie, hogy mint egy kutya járt a nyomában. Egy napon elaludt a gazda. Karja lelógott az ágyról s a leopárd nyalogatni kezdte. Nyalogatásával egy kis pörsenést szedett le arról, melynek nyomán kis vércsepp jelentkezett. Amint megkóstolta a vért, feltámadt benne a vadállat alvó természete és dühös harapással vágta fogait urának karjaiba. A leikébe került. Két úr gyönyörű villa mellett ment el, melyet pompás kert vett körül: „Vájjon mennyit érhet ez a villa?“ — kérdezte az egyik. — „Nem tudom, menynyit kérnek érte — mondta a másik. — Azt azonban tudom, hogy az első tulajdonosnak mennyibe került.“ — Mennyibe?“ — kérdezte az előbbi. — „A leikébe“ — volt a felelet.
