Harangszó, 1942

Kis harangszó

Vili. évfolyam.

1942 június 7.

20. szám.

szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS Megjelenik a tanév alatt crstatS*r^k'péíut^csekkszámla 30.52S. I GYERMEKLAP Eléfizetísl eRi3a ívre 80 flllír.

A számonkérés ideje.

Luk. 16 : 1—2.

' Mindig, amikor befejeződik egy munka, vagy bizonyos munka egy részének elvégzése megtörtént, vagy magunk, vagy a felettesünk számbaveszi azt és megdicsér, vagy megdorgál: aszerint, hogy milyen volt a munkánk.

A fenti igében szintén egy ilyen számonkérő gazdáról van szó. Panaszt hallott az egyik szolgáról és most vallatóra fogja őt. A szolgának, akár tetszik, akár nem, beszélnie kell, mert a kemény ítélet hangzik is már feléje: nem lehetsz tovább sáfár!

Rövid két hét, vagy már annyi sem és itt az év vége. És itt a számonkérés és számotadás ideje egy hosszú esztendő munkájáról. Megkérdezi a tanítód, hogyan végezted a munkádat? Milyen a tudásod, gyarapodott-e? Milyen a kitartásod, szorgalmad, munkában való hűséged? És minderről kiállítja a bizonyítványt. Azután megI kérdezik a szüleid: miért csak I ilyen a bizonyítványod? S aztán ők is készítenek bizonyítványt róUtolsó erőfeszítés, jön a számadás.

lad, amelyben megállapítják, hogy kedvesebb, jobb vagy-e, mint tavaly ilyenkor voltál? Azután lát- I hatatlanul bizonyítványt állít ki|