Harangszó, 1942
Kis harangszó
70. oldal. KIS HARANGSZÓ 1942. május 10. Ima a magyar anyákért. Anyák napján, jó Istenem, Imára kulcsolom kezem. Szeretnék nagyon jó lenni, szeretnék mindig jót tenni. Szeretném a bűnt levetni, szeretnék sírni, nevetni. , Nem is tudom mit szeretnék, Te tudod, királyi felség! Anyák napján jó Istenem, Óh diktáld az imát nekem. Könyörögjünk az anyákért, könyörögjünk egy anyáért. Azokért, akik itt vannak, azokért, akik porladnak. Áldd meg őket, édes Atyánk, gazdagítsák szegény hazánk. Áldd meg őket sok gyermekkel, neveljék fel szeretettel. Áldd meg őket minden jóval, türelemmel, szelíd szóval. Azokat, kik Hozzád mentek és ott nyugodalmat leltek, fogadd, Atyám, kegyelmedbe, támaszd fel örök életre. Ámen. Kún Szabó Kálmánná. TAVASZI KÉP. Elmúlt a zordon tél, megjött a kikelet, Erdőn, mezőn, fű, fa, minden újra éled: Ember is, állat is kedvre hangolódik: A szép kikeletnek örvendez mindenik. Amint künn járok a zöldelő mezőben: Istent dicsőítő dal fakad lelkemben: lengedezni az ö hatalmát, jóságát, Mellyel létre hozta gyönyörű világát. Tavaszi fuvalom árad most mindenütt, Virágok illata tölti be az égürt. Az egész természet verőfényben úszik, Lomb között a napsugár enyelegve játszik. Hal Iszik a madarak különféle hangja, Nyüzsög a bogárkák kisebb-nagyóbb raja. Gyerekzsivaj tölt be udvart, utcát, teret, Bármerre tekintesz: mindenütt új élet. A póruljárt egerek. Réges-régen élt egy egérpár. Egy nagy pajtában laktak. Nagyon boldogok voltak, mikor két gyermekük született: Cincogó és Rágcsáló. A gyerekek hamar növekedtek. Már maguk, kerestek eledelt. Szüleiket is ellátták. Egyszer aztán nagy baj történt, ami az egércsalád boldogságát nagyon megzavarta. Elfogyott a pajtából az eledel. Törte a fejét egérpapa, hogy hol vegyenek eledelt. De semmi okosat nem tudott kitalálni. •— Milyen jó lehet a macskának, mindig finomakat eszik! — sóhajtotta egér- mama. Virágról-virágra szállongnak a méhek, Gyűjtik az anyagát télire a méznek. Mielőtt terhükkel a magasba szállnak, Csókot hintenek minden egyes virágszálnak. Hol imitt, hol amott, szól a sárga rigó, Vígan fütyülgeti: „huncut a főbíró“. Ez is a tavasznak eljöttét jelenti S az elfásult lelket jobb kedvre deríti. A tücsök is közben rá-rákezd dalára, Kicsalta öt is a nap meleg sugára. Egyhangú danáját fújja unalomig, Fújja mindaddig, míg abba kedve telik. Fülemile pedig boldogságtól csattog, Nótáján a lélek éled s elandalog. A természet ölén oly szépek e dalok, Bús szívemmel én is Vígabb kedvre kapok. „Öreg Ben-cze bácsi.“ — Hát majd kérünk tőle! — ütött az asztalra egérpapa. Nyomban el is küldték a gyerekeket macska nénihez. — Jó napot kívánunk macska néninek! Azt üzenték szüléink, hogy legyen szíves, adjon egy kis eledelt! — mondták a gyerekek. — Adok lelkem, hogyne adnék! Kerüljetek csak beljebb —• dorombolta a macska, aztán hamm! — bekapta és megette őket. Otthon már nem győzték várni őket. Elmentek a szüleik is a macskához. A macska őket is betessékelte a gyomrába. Alszopor. Csaplovits Irma VI. oszt. tan.
